Lincoln, a legenda

Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász című film sajátos, ám minden ízében szórakoztató kettősséggel mutatja be az emblematikus amerikai személyiség életének egy alternatív forgatókönyvét. Ügyesen ötvözi a történelmi hűséget a fikciós komolytalansággal, így miközben sikeresen emeli Abraham Lincolnt – a szó szoros értelmében – legendás magasságokba, azért arra is figyel, hogy kellően könnyed tudjon maradni.

Lincoln (Benjamin Walker) történetét egészen gyermekkorától végigkísérhetjük, amikor is egy rabszolgakereskedő (akiről hamar kiderül: vámpír is egyben) ostorral megsebesíti egyik fekete bőrű játszópajtását, Williamet. Ugyanez a vérszívó nem sokkal később édesanyja gyilkosává is válik, így a fiatal Abrahamben már korán fellobban a rabszolgaság és a vámpírok elleni gyűlölet, mely egész életének meghatározó mozzanatává válik. A fiatal ácsmester hajtóvadászatot indít tehát az éjszaka gyermekei ellen, és ebben segítséget is kap egy gyakorlott vadász, Henry Sturgess (Dominic Cooper) személyében. Később azonban rádöbben, a déli államok rabszolgakereskedői mögött valójában a vámpírok serege áll, így politikai szerepvállalás nélkül sosem arathat végső győzelmet a szörnyetegek fölött. Polgárháborúba vezeti hát szeretett nemzetét, melynek tétje nem más, mint hogy Amerika végül az emberek, vagy a vámpírok országa lesz-e.

A film készítői törekedtek rá, hogy – a lehetőségekhez mérten – tartsák magukat a történelmi tényekhez, ezeket azonban vöröslő vérrel teli gótikus csuporba mártották, és addig áztatták őket, míg kellően szórakoztatóvá nem váltak. Lincoln édesanyja például valóban fiatalon elhunyt, a történelemkönyvek azonban e halálesetet inkább ételmérgezéssel, mint vámpírtámadással szokták összefüggésbe hozni. Az elnök életében a tények szerint is fontos állomás volt Springfield városa, ám ide sokkalta inkább az ügyvédi praxis, mint a vámpírvadászat küldetése szólította. Akárhogy is, de itt találkozott későbbi feleségével, Mary Todd-dal (a filmben a hölgyet Mary Elizabeth Winstead alakította), és Joshua Speeddel (Jimmi Simpson), akivel – csakúgy, mint a filmben – együtt dolgozott egy vegyesboltban – igaz, a valóságban kettejük elhúzódó barátságának sokkal inkább az azonos politikai nézetek, mint a közös szörnyirtás élménye szolgáltathatta az alapját. A történetben bemutatott gettysburgi csata forgatókönyve is kiemelkedő pontossággal követi az 1862 júliusában lezajlott ütközetet, bár hogy a déliek az átmeneti sikereiket vajon Lee tábornok taktikai érzékének köszönhették, vagy a seregükben megjelenő elpusztíthatatlan élőhalottak sokasága jelentette-e a kulcsot, arról megoszlanak a szakmai vélemények. A történelmi hűség mellett természetesen pontatlanságokkal is találkozhatunk (az Anthony Mackie által alakított rabszolga, William Seward például a valóságban New York állam fehérbőrű kormányzója volt, és nem ápolt különösebben szoros viszonyt az elnökkel), de a film semmiképpen sem a történelmi dokumentumfilmek között igyekszik pozícionálni magát, így – főleg mivel az alkotás elképesztően szórakoztató – ezek fölött nyugodtan szemet hunyhatunk.

Amerika még mindig egy fiatal nemzet, és kultúrtörténetük rövidségét megalapulásuk óta igyekeznek kompenzálni – ez az ambíció mutatható ki az Abraham Lincoln, a vámpírvadász című film mögött is, melyben egy történelmi személyiséget olyan jellegű mitológiai karakterként igyekeznek feltüntetni, melyek (mások mellett) az európai kultúrában évszázadokkal és ezredekkel korábban születtek meg. A törekvés tehát nem újkeletű, hiszen hasonló folyamatokat figyelhettünk meg például a western műfajának alakulása során is, melynek karakterei (mint például Buffalo Bill, Jessy James vagy a Sundance kölyök) még ténylegesen élő és lélegző személyek voltak, amikor a róluk szóló könyvek már legendaként emlegették őket. Ez a motor hajthatja az amerikai szuperhősök gépezetét is (gondoljunk Pókemberre, Batmanre, Supermanre és társaikra), akik hasonló példaképszerű pozíciót töltenek be az amerikai kultúrában, mint Európában Herkules, Akhilleusz, vagy éppen Búvár Kund és Dugovics Titusz. Hősökre és mítoszokra minden kultúrának szüksége van, Amerika pedig bámulatos fantáziával és igyekezettel teremti meg a sajátjait, nekünk így nincs is más dolgunk, mint hátradőlni, és élvezni munkájuk édes gyümölcseit.

Az Abraham Lincoln, a vámpírvadász tehát úgy alkot mitikus hőst a történelmi elnökből, hogy vegyíti politikusi és személyes értékeit a vámpírvadászat romantikus erényeivel, melyek a filmben rendszeresen el is hangzanak („az igazi erő az igazság, nem a gyűlölet”, „Amerika az emberek országa kell legyen, nem a szörnyeké”, „ne a bosszúvágy, hanem az önzetlenség vezessen” stb). A filmben nem fog csalódni az, aki egy érdekes hangvételű történelmi (jellegű) filmet szeretne látni, sem az, aki egy vérbeli, akciódús vámpírmozira kíváncsi, hiszen mindkét tekintetben igényes és lebilincselő filmre vált mozijegyet.

Abraham Lincoln, a vámpírvadász (Abraham Lincoln: Vampire Hunter)
Rendezte: Timur Berkmambetov
Színes, magyarul beszélő amerikai fantasy, 2012.