×

A csillagászat bűvkörében
Interjú Szécsényi-Nagy Loránddal
Fülöp Luca
2018 // 02. 20

Február 25-ig a Budapest Galériában két olyan fiatal művész kiállítását láthatjuk, akik egy, a képzőművészettől alapvetően távol álló témával foglalkoznak. A Legkedvesebb kísérleteim címet viselő tárlaton – amely Öveges József professzor emléke előtt tiszteleg – Szécsényi-Nagy Loránd és Barnaföldi Anna munkáival találkozhatunk, akik természettudományos alapokra helyezik a kortárs művészetet. Szécsényi-Nagy Loránddal munkásságáról, csillagászatról, analóg fotótechnikákról és a véletlenekről beszélgettünk.

Milyen munkákat láthatunk tőled most a Budapest Galériában?

Egy installációt, valamint egy fotósorozatot, amelyek 2017-ben készültek, és szorosan összefüggnek egymással. Sokat kísérleteztem különböző technikai médiumokkal, és általában érdekel az, hogy milyen háttérben meghúzódó folyamatokra, összefüggésekre találok rá. Amikor elkezdtem dolgozni a jelenleg is látható alkotásokon, fő célom volt ezek vizsgálatát feltárni a nézőnek. Ennek nyomán született meg a Pályaív című installáció, amellyel a tükrös rendszerű csillagászati távcső médiumát vizsgáltam. A kiindulópontot a Newton-távcső adta, aminek fő optikai eleme egy parabolatükör.

Mit kell tudnunk erről az installációról?

A Pályaív elkészítésekor azt szerettem volna felderíteni, hogy mi történik, ha a fent említett távcső fő optikai elemét, a parabolatükröt nem a végtelenből érkező sugarak egy pontban fókuszálására használjuk, hogy egy leképezett képet kapjunk, hanem épp ellenkezőleg: a fókuszpontba helyezett világító test fényének párhuzamosított sugarait irányítjuk a végtelen felé. Az installációt úgy raktam össze, hogy egy csillagászati eszközöknél megszokottégi objektum követési rendszerhez hasonlóan működjön. Kompenzálja a bolygónk napi forgását, emellett a Nap körüli keringésből származó elmozdulását is. Így a szerkezet folyamatosan követi csillagunk relatív mozgását, fokozatosan kirajzolva annak pályaívét. Tulajdonképpen ez egy fordított napóraként is értelmezhető, ami nem árnyékkal rajzolja ki az időt, hanem a fénnyel. A szerkezet folyamatosan frissíti pozícióját, míg a Nap a horizont fölött van.

A munkáid alapvetően kiállítótérbe lettek tervezve, és kortárs művészeti alkotásként definiáljuk őket, de lehet esetleg természettudományos területen is használni őket? Páldául az említett Pályaív installációt?

Pontos mérésekre nem, de, mondjuk, szemléltetésre használható, hiszen alapvetően arra hivatott, hogy feltérképezzen és rávilágítson nagyobb léptékű összefüggésekre – jelen esetben ez a tér és az idő viszonyának vizsgálata. Ilyen értelemben felfed és használ bizonyos természettudományos összefüggéseket, például bolygónk térbeli helyzetét a Naphoz képest vagy a parabolatükrök optikai tulajdonságait.

Mikor indult nálad a csillagászat és általában a természettudományok iránti érdeklődés?

Szüleim révén gyermekkoromban sok időt töltöttem a Mátrában található Piszkéstetői Obszervatóriumban. Itt kerültem közel az égi objektumok rendszeréhez, irányíthattam olyan távcsövet is, ami egy majd egy méter átmérőjű, több tonnás szerkezet. A csillagászat sokféle aspektusával ismerkedtem meg, nagyon sok impulzus ért ezzel a témakörrel kapcsolatban.

A kiállításon nemcsak ezt az installációt, hanem egy fotósorozatot is láthatunk. Mesélnél erről?

Ez egy jelenleg öt képből álló fotósorozat, ami szorosan kapcsolódik a Pályaív című installációhoz. Ebben a szériában minden kép egy nap alatt készült lyukkamera-felvétel. A Nap pályaíve rajzolódik ki a képeken világos fényvonalak formájában. Tehát amikor a csillagunk áthalad a kihelyezett kamera előtt, annak képe folyamatosan exponálódik a fényérzékeny nyersanyagra. Több fotón lehet látni másodlagos sugarakat is, azok a kamerán belüli tükröződések által jöttek létre. A most kiállított fotók a Budapest Galéria művészcsere programja alatt készültek Lisszabonban, de jelenleg is dolgozom a sorozat bővítésén. Érdekes véletlen, hogy épp ugyanebben a galériában tekinthetők meg először a Balkon Inside Express pályázatának köszönhetően, valamint az is, hogy Annával állíthatok ki ezen a tárlaton, akivel csoporttársak voltunk az intermédiaszakon.

Ennek a fotósorozatnak milyen fotográfiai előzménye van?

A kiindulópontot a szolárgráfia jelentette. Ez egy olyan eljárás, amely során a Nap pályaívének láttatása van a középpontban. Az egyes lyukkameraképek készítésének expozíciós ideje extrém hosszú, jellemzően néhány nap és fél év között van. Ebből következik, hogy a nyersanyag akkora fénymennyiséget kap, hogy a fotópapíron előhívás nélkül rajzolódik ki a kép. Emiatt ez a technika látványos, de fals színeket eredményez.

Hogyan készültek pontosan ezek a fotók?

Saját készítésű lyukkamerákba fotónegatívot helyeztem a korábban említett fotópapíros eljárás helyett azzal a céllal, hogy előhívás után valós színeket kapjak a képeken. Kíváncsi voltam, hogy milyen hatást keltenek majd az elkészült fotográfiák úgy, hogy egy egész napot örökítenek meg, ugyanakkor reprezentálják a készítés terének színeit is. A kamerák vázához a filmtekercsek fekete tárolótokját használtam. Ezekbe töltöttem az előzetesen méretre vágott negatívokat egy fényzáró zsák belsejében. Az elexponált képkockákat egyedi méretük miatt azután magam hívtam elő.

A kiállított képek elkészítése mennyi időt vett igénybe? Volt, ami nehezítette az általad említett eljárást?

A fényképek a rezidencia egy hónapos időtartama alatt készültek, több periódusban. Hogy ne legyen félbeszakítva a nap pályájának leképeződése, éjszaka ragasztottam fel a kamerákat különböző köztéri bútorokra és lámpákra. Reménykedtem, hogy másnap ott lesznek még. Szerencsére szinte mindegyik kamerát sikerült begyűjteni a következő este.

Miért hagytad meg a film szélén lévő jelöléseket a nagyításokon?

A leképezett kép kifut egészen a negatív széléig. Ezek hasznos információkat tartalmaznak, ráadásul enged következtetni arra, hogy ez egy analóg technikával készült munka.

Ki áll a gondolkodásmódodhoz, a művészetedhez legközelebb a nemzetközi színtéren?

Olafur Eliassont, valamint James Turrellt és Anish Kapoort emelném ki a híresek közül.

Az ő művészetükben is alapvetően a fény van a fókuszban.

Aktuálisan több munkámban is a Nap került a fókuszba mint a tér és az idő definícióink egyik alappillére. Ez részét képezi érdeklődésem egy tágabb halmazának, amely csillagászati léptékű összefüggések vizsgálatát célozza, akárcsak Turrell és Eliasson egyes művei. Már korai munkáimban is meghatározó szerepet játszott a fény, mivel egyetemi tanulmányaim előtt kísérleti fotózással és filmezéssel is foglalkoztam.

A Budapest Galériában Barnaföldi Annával állítasz ki. Ő hogyan kapcsolható a te műveidhez?

Annával a Balkon Inside Express pályázatán kaptunk lehetőséget ennek a közös kiállításnak a létrehozására.Egyébként ő is természettudományos rendszereket vizsgál, bár teljesen más szemszögből, éppen ezért lehet érdekes, tágabb olvasatú a kiállításon látható művek összessége.

Portréfotó: Sin Olivér

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben