×

Kalandos fénykeresés
Interjú Kaposi Dorkával a Lumina című kiállításáról
Sipos Tünde
2015 // 12. 02

A belvárost beborító karácsonyi fény­árban az első kihí­vást a D17 Galé­ria felfe­dezése jelenti. Egy szűk lép­cső­ház eme­letén a szinte üres­nek tűnő kiál­lító­térhez lyuka­dunk ki, ahol a fény meg­talá­lása lesz a cél. A Lumina – Hom­mage à >Kepes György című kiállí­tásban nin­cse­nek klassz­ikus érte­lemben vett műtár­gyak. Ahhoz, hogy a tárlat rejté­lyeit fel­oldjuk, Kaposi Dorka kurátor és egy prak­tikus zseb­lámpa lesz segít­ségünkre.
A belvárost beborító karácsonyi fényárban az első kihívást a D17 Galéria felfedezése jelenti. Egy szűk lépcsőház emeletén a szinte üresnek tűnő kiállítótérhez lyukadunk ki, ahol a fény megtalálása lesz a cél. A Lumina – Hommage à >Kepes György című kiállításban nincsenek klasszikus értelemben vett műtárgyak. Ahhoz, hogy a tárlat rejtélyeit feloldjuk, Kaposi Dorka kurátor és egy praktikus zseblámpa lesz segítségünkre.



A Lumina egy rendkívül izgalmas kiállítás, ahol a főszereplő a fény. Mi ihlette a szervezőket, hogy ezt a különleges tulajdonságokkal bíró jelenséget állítsa a bemutató középpontjába?

A kiállítás apropóját A Fény Nemzetközi Éve programsorozat adta. Galériánk csatlakozott a MTA által kiírt felhíváshoz, amelyet világszerte az UNESCO támogat. Ez azt jelenti, hogy idén a világ több pontján is fény tematikájú kiállításokat rendeznek. A rendezvényeken azonban nemcsak a képzőművészeti alkotásokon van a hangsúly, hanem fizikával, tudománnyal kapcsolatos programok is kísérik ezt a kezdeményezést. Így mi is összekapcsoltuk a művészeti alkotások kreativitását a tudomány izgalmasságával. Sőt, párhuzamosan még egy kiállítás látható egy különálló termünkben, ez pedig a Fénytények címet kapta. A Magyar Tudományos Akadémia pályázatára gyermekek és fiatalok küldték be fénnyel kapcsolatos hihetetlenül sokszínű alkotásaikat is, amelyek között fotók, rajzok, sőt installációk is vannak.



A fényt mint a kiállítás tárgyát nem lehet bekeretezni vagy posztamensre állítani. Hogyan oldottátok meg, hogy ezzel az anyaggal ilyen izgalmas és változatos tárlat születhessen?

A koncepció alapja az volt, hogy a visszatükröződésé, illetve a fény-árnyék jelenségé legyen a leghangsúlyosabb szerep. Valóban a fény a központi téma, de nem maga a fényforrás a fontos. Különböző technikák és eszközök – például a zseblámpa – segítenek abban, hogy a teljesen sötét kiállítótérben haladva a fénysugarak vetületei kirajzolják az egyes művek sziluettjét a falra. Sőt ez a jelenség fokozható is. A térben haladva, a tükröző objektekhez közeledve vagy eltávolodva a fényfestmények is zsugorodnak, nyúlnak, tehát velünk együtt mozognak a térben.

Mi alapján választottátok ki a kiállító művészeket?

Elsősorban olyan művészeket kerestünk, akiknek a munkásságában lényeges a fény, ezen belül is az említett tükröződés és fény-árnyék játék. Így Mátrai Erik, Szabó Amanda, Szigeti G. Csongor és Szvet Tamás művei kerültek a látószögembe. Utóbbi művész pedig további alkotókat is megidéz a tárlatban: Borsos Jánost, Gyula Kosicét, Kuchta Klárát és Szabó Ágnest.



Van olyan alkotás a kiállításban, ami kifejezetten erre az eseményre készült?

Két olyan művet is ki tudunk emelni, ami egészen frissen, erre az alkalomra készült. Az egyik Szvet Tamás Fényidézés II sorozata. Ennek a programnak az első fázisa a Műcsarnokban volt bemutatva. Tamás kutatómunkába kezdett Aura címmel, amelyben olyan kortárs fénymunkákat gyűjtött össze, amelyek mára már megsemmisültek vagy nem láthatóak. Ezeknek a műveknek a formája egy földre helyezett objekten jelenik meg, amelyet megvilágítva képi vetületet idézhetünk elő. Így jön létre az interakció a műtárgy és a befogadó között.

A másik Szigeti Gábor Csongornak a Felesleges fény munkája, amelynek korábban már több különféle verziója is látható volt. Kifejezetten erre a kiállításra az angol verziót készítette el Superfluouslight címmel. Egy videó és egy tükörfelületű installáció összevonásában szemlélteti a fénnyel és annak használatával foglalkozó elméletét.

Kiemelném még Szabó Amanda videóösszeállítását is, amelyben fénnyel kapcsolatos színházi munkáit ismerhetjük meg. Ennek az egyszerűnek tűnő résznek azonban két dimenziója van: egyrészt nézhetjük a kivetített filmet, és értelmezhetjük az ott látottakat, másrészt a képernyő által kibocsátott fény a néző formáját vetíti a mellette álló fehér falra – így a befogadó is része lesz a műnek. Ez egy különleges játékot hoz létre, ami a színpadi fény-árnyék előadásokra utal.

Mátrai Erik teljes munkássága a fény köré épül. Egészen kivételes, ahogyan ehhez a médiumhoz viszonyul. A kiállításon két szakrális töltetű installációja látható: szimbolikus tárgyak alakzatait idézi meg színes, irányított fénycsóvák ölelésében. A szinte plasztikus formák mégis bűvös, misztikus illúziók, amelyek hosszú ideig megragadják a figyelmet.



A kiállítással kapcsolatban nagy hangsúlyt helyeztetek az interaktivitásra. Annak ellenére, hogy a látogatásakor csak egyetlen térben mozgunk, a látottak sokáig lekötnek minket, mivel a zseblámpával felfedezhető térrészek izgalmas hangulatot teremtenek.

Valóban nagyon fontos az interaktivitás, mivel gyermek- és ifjúsági művészeti galéria vagyunk. Ezért olyan kiállításokat hozunk létre, amelyek könnyen befogathatóak, játékosak vagy felfedezést igényelnek. Ezzel igyekszünk a gyermekeket közelebb hozni a kortárs művészethez.

Mennyi energiát vesz igénybe, hogy a gyerekeket megfelelően irányítsátok egy ilyen komplex kiállításban? Könnyen feltalálják magukat?

Vannak olyan pontok, ahol segíteni kell őket, de nem is gondolnánk, hogy mennyire könnyen befogadják a látottakat. Gyakran sokkal könnyebben megy nekik, mint egy-egy felnőttnek.

Kapcsolódnak foglalkozások is a tárlathoz?

Kialakítottunk egy kifejezetten ehhez a kiállításhoz kapcsolódó kreatív foglalkozást. A feladat egy világtó mécses elkészítése, amelyben csapdába ejtjük a fényt. A gyermekfoglalkozásaink mindig az újrahasznosításon alapulnak, így ehhez a játékhoz is otthonról kell hozniuk egy befőttesüveget, amit belülről világító festékkel festenek ki. A végeredmény pedig csak teljes sötétségben válik láthatóvá.

Van még egy fontos eleme a kiállításnak, ez pedig Kepes György művészeti és szellemi tevékenységének a megidézése.

A Lumina kiállítás alcíme Hommage à Kepes György, hiszen az ő életműve jelentette az elsődleges inspirációs forrást. Azok közé a magyar művészek közé tartozik, akik külföldön sokkal ismertebbek és elismertebbek, mint itthon. Ezért is próbáltam meg A Fény Éve alkalmából ráirányítani a figyelmet.




Lumina Hommage á Kepes György
2015. november 4. – december 31.
Fénytények – A Magyar Tudományos Akadémia pályázatára érkezett művek
2015. november 14. – december 31.


Deák17 Gyermek és Ifjúsági Galéria

Megosztás:

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben