© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Kilátás a Bárkáról
Interjú Elek Tiborral
A Kortárs Online áprilisi KorTÁRSa a Bárka. Elek Tiborral, a Bárka főszerkesztőjével beszélgettünk nyomtatott és online sajtó viszonyáról, az irodalmi szféra piacjellegéről, és arról, hogyan is képzeljük el a Bárka belsejét, a kapitány és a tengerészek viszonyát.
A Kortárs Online áprilisi KorTÁRSa a Bárka. Elek Tiborral, a Bárka főszerkesztőjével beszélgettünk nyomtatott és online sajtó viszonyáról, az irodalmi szféra piac-jellegéről, és arról, hogyan is képzeljük el a Bárka belsejét, a kapitány és a tengerészek viszonyát.
„Ablak a kortárs magyar irodalomra” – így szól a Bárka önmeghatározása. Mit takar ez pontosan?
A Bárka önmeghatározása szerint irodalmi, művészeti, társadalomtudományi folyóirat. Az idézett mondat a Bárkaonline fejlécében olvasható, és arra utal, hogy a Bárkaonline olyan, mint egy szélesre tárt ablak. Bár a Bárka mint ablak mégiscsak egy képzavargyanús állítás lenne, az internetes magazinra bátran alkalmazható: már ránézésre is olyan, mintha egy ablakon néznénk ki vagy be. Például a Bárka ablakán.
S ami ezen az ablakon keresztül a szemünk elé tárul, az nem más, mint a kortárs magyar irodalom végtelen gazdagsága, illetve annak a korlátozott, de még a kényszerű korlátaival együtt is tág ölelésű látványa. Éppolyan szemléleti nyitottsággal és a minőség iránti elkötelezettséggel szerkesztett látványa, mint a nyomtatott Bárkában, de sok-sok újabb tartalmi és látványelemmel bővítve.
A Bárka fontos csomópont a Békés megyei irodalmi életben. Az 1993-ban indult folyóirat szerkesztése mellett még hogyan vesznek részt a kultúraszervezésben?
Jaj, ezt egy ilyen rövid online interjú keretében föl sem tudom sorolni. Épp most vagyunk túl Békéscsabai Jókai Színházban lebonyolított 3-4 napos drámaíró versenyen, amelyre Bárka-különszámot is kiadtunk. De másnap már a Csabagyöngye Kulturális Központban beszélgettem a hetvenéves Sarusi Mihállyal a tavaszi fesztivál programsorozata keretében. Mivel ötödik éve már a Jókai Színház a kiadónk, így a színház minden irodalommal kapcsolatos projektjének megszervezésében és lebonyolításában oroszlánrészt kell vállalnunk, legyen az a Versünnep elnevezésű versmondó verseny regionális döntője vagy különböző drámapályázatok. Ettől függetlenül tartjuk a havi egy-két irodalmi estünket, az immár két évtizedes múltra visszatekintő Kortárs magyar írókat bemutató sorozatot, illetve a könyvpremiereket, összefogva a Körös Irodalmi Társaság nevű helyi civil szervezettel, aminek a vezetőségét szintén a bárkások adják.
Emellett a városi irodalmi programok jó részének szervezése és lebonyolítása is ránk vár általában, legyen szó a tavaszi fesztiválról vagy a könyvhétről. Ráadásul mi is megyünk valahová folyton, itt a megyében, országszerte, sőt a határon túlra is. A múlt héten voltunk például Pesten, a Charta XXI. Mozgalom meghívására a Párbeszéd Házában, néhány nappal később itt Békéscsabán a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium érettségizőinek mutattuk be a Bárkát, mivel mi vagyunk az egyik tételük.
A jövő héten a Munkácsy Mihály Múzeumban mutatjuk be az új Bárka-számot, másnap Körösladányba utazunk, hogy ott mutassuk be a Körös Irodalmi Társaságot és a Bárkát a helyi érdeklődőknek, illetve a Mezőberényből érkező érettségizőknek, aztán következik Balatonfüred, majd Gyula – nem is folytatom. Csak még Gyuláról jut eszembe a kétévente megrendezett Irodalmi Humorfesztivál (a tavalyi program itt – a szerk.), hát azt is én szervezem.
Ön a bárka kapitánya. Kik a tengerészei?
Kiss László író, kritikus és középiskolai tanár barátom segít a szerkesztésben, illetve Farkas Wellmann Éva költő, kritikus, akinek fő feladata az online szerkesztése. Külső munkatárasaink még Darvasi Ferenc író, kritikus, aki a színházi rovat szerkesztésében, Erdész Ádám történész, aki a társadalomtudományi anyagok szerkesztésében, Gyarmati Gabriella művészettörténész, aki a képzőművészeti anyagok szerkesztésében segít, Lovász Andrea kritikus, aki a Papírhajót szerkeszti és Kiss Ottó író.
Hogy működik a Bárka mint műhely?
Valahogy úgy, ahogy fentebb már részben jeleztem. A szerkesztés során pedig úgy, hogy általában megbeszélem az adott terület segítőjével, hogy mit szeretnénk a következő számokban, mire lenne szükség, mi hiányzik, vagy ők jönnek ötletekkel, s tisztázzuk, ki kitől mit kér. Majd, az előzetes tervek alapján a már itt spájzolt és a rendelt, beérkezett szövegekből összerakom a számot. Az Bárkaonline kicsit bonyolultabb, de kicsit egyszerűbb is, mivel oda részben a nyomtatottból kerülnek föl az anyagok, a többit jórészt hárman szervezzük: Kiss László, Farkas Wellmann Éva és én.
Mennyiben tekinthető a Bárkától független folyóiratnak a 2007-ben elindított Bárkaonline? Miben más a feladatköre és a profilja, mint a nyomtatott lapé?
A Bárkaonline nem folyóirat, hanem egy teljes spektrumú internetes irodalmi portál, és egyáltalán nem független a Bárka folyóirattól, inkább annak naponta több anyaggal frissített internetes magazinváltozata: hírekkel, helyszíni tudósításokkal, kritikákkal, színházi, képzőművészeti beszámolókkal, interjúkkal, olvasónaplóval, tárcákkal videómegosztóval, programajánlóval.
A szemléleti és szerkesztési elvek, ahogy fentebb is utaltam rá, hasonlóak a nyomtatott Bárkáéhoz, de itt nyilván gyorsabb reakciókra van szükség, a szövegközléseknél pedig az online felülethez és az online műfajokhoz való alkalmazkodásra. A Bárkaonline-on vannak olyan rovatok, amelyek a nyomtatottban egyáltalán nincsenek, de van kölcsönhatás is a két felület között. Például a Papírhajó című gyerekirodalmi rovatot az online-on indítottuk bő egy éve, de mindjárt készítettünk egy válogatást is a nyomtatott számba az online-on közölt sokkal bőségesebb szövegekből. Ugyanígy a Nem kötelező rovatunk csak a Bárkaonline-on volt olvasható tavaly, de a következő nyomtatott Bárka-számban abból is közlünk egy válogatást.
Az itt található rovatok közül külön érdekes számomra a Papírhajó – Gyerekirodalom és az Olvasónapló. Először a Papírhajóról kérdezném. A rovatot képező négy alrovat (Mentőöv, Primér/Primőr, Lakatlan szigetre való, Füttyögés és nahátozás) gyakorlatilag minden gyermekirodalmat érintő területet lefed – tanácsadástól kezdve a kritikáig. Mikor kezdődött a Papírhajó működése, és mi volt a céljuk a létrehozásával?
2012 novemberében hoztuk létre. Korábban már régóta beszélgettünk a Gyulán élő Lovász Andreával (aki az egyik legjobb, kritikusként, szerkesztőként is működő gyerekirodalmi szakértő) arról, hogy valami ilyesmit jó lenne közösen csinálnunk. A mi célunk az volt, hogy újabb olvasórétegeket szólíthassunk meg, a gyerekektől a nyugdíjas nagyszülőkig. Részben ezt szolgálta a tavalyi Nem kötelező és az idei Üzenet a palackban című Kiss László által szerkesztett rovatunk is. A Papírhajó rovatait és szerkesztési elveit jórészt Andrea találta ki, figyelembe véve a Bárka szemléleti és szerkesztési elveit.
A Kritika, esszé rovat mellett létrehozták az Olvasónaplót, ahol szubjektívebb írásokat közölnek különböző művekről, szerzőkről. Miért volt erre szükség?
Mert az online felületek olvasói között vannak sokan, akik egy komoly szakkritikát nem olyan szívesen olvasnak el, viszont egy lazább, rövidebb, személyesebb hangvételű élménybeszámolót egy-egy aktuális műről már inkább.
A Bárkaonline indulásakor úgy fogalmazott, hogy az online felület tartalma hetven-nyolcvan százalékban a nyomtatott folyóiratéra épül. Változott ez az arány azóta?
Igen. Kb. 50-50 százalék ma az arány.
Szintén az online folyóirat létrehozásakor hangzott el: „nem kell tőlünk tartani, nem akarunk egyetlen már létező irodalmi portállal sem versenyezni, nem törekszünk senkinek sem a helyére”. Tekinthető piacnak az irodalmi szféra?
Azt hiszem, igen, legalábbis azok számára, akik az irodalom kedvelői, az irodalomért élnek, az irodalomból élnek. Ugyanakkor egy nem a kulturális, irodalmi szférában érdekelt nagyvállalkozó, milliárdos üzletember valószínűleg megmosolyogna bennünket, ha azt hallaná, hogy számunkra már ez is piacnak számít.
Mi az, amivel mégis kiemelkedik a Bárkaonline az internetes folyóiratok egyre bővülő világából?
Nem tudom, de talán nem is nekem kellene ezt megfogalmazni. Aki számára kiemelkedik, az biztosan tudja, hogy miért, akinek pedig nem, annak én hiába is bizonygatnám itt.
Sokszor felmerül a kétely, hogy az online megjelenő szövegek minősége nem üti meg a nyomtatott folyóiratokban megjelentekét, mivel rövidebb és befogadhatóbb tartalmakat jelenítenek meg. Önnek mi a véleménye erről?
Az online felületek és szerkesztői válogatják, hogy megüti-e vagy sem. Az irodalmi portáloknál általában igen, hiszen a szerkesztő kollégák is igyekeznek igényesen dolgozni, a felületeken publikálók többsége pedig éppúgy irodalmár, mint a nyomtatott lapokban publikálók. Persze a gyorsaság, az online műfajok természete miatt időnként becsúszhatnak slendriánabb szövegek is, de ez sem olyan zavaró.
Mit gondol, elképzelhető, hogy valamikor a Bárkaonline átveszi a Bárka helyét?
Igen, de remélem, hogy én azt már nem élem meg. Vagy ha igen, akkor már nem én leszek az aktív szerkesztője, esetleg csak egy olyan főmunkatársa, aki a kertjében, a barackfa alatt üldögélve, egy jó könyv olvasásában megpihenve, a madárcsicsergés hallgatására ráunva, a fűszálak növekedésének szemlélésébe belefáradva, néha rápillant a monitorra, hogy mi hír is Bárkaonline-on.
•
Bárkás rendezvények a közeljövőben:
Április 8., Békéscsaba, Munkácsy Múzeum: lapszámbemutató
Április 9., Körösladány: bemutatkozás a Művelődési Házban
Április 10-11. 17 órától, Békéscsaba Jókai Színház: a 24 órás versfolyam keretében a Körös Irodalmi Társaság tagjai, akik közül többen a Bárka szerkesztői és helyi szerzői, olvassák fel saját és kedvenc verseiket.
Április 14., Békéscsaba, Andrássy Gimnázium: bemutatkozik a Bárka
Április 28. Békéscsaba, Jókai Színház: Závada Pál Természetes fény című új regényének bemutatója a Jókai Szalonban
Május 2. 11 órától, Balatonfüred, Bergmann Kávézó: fellépés a balatonfüredi Jókai Napok programsorozata keretében
„Ablak a kortárs magyar irodalomra” – így szól a Bárka önmeghatározása. Mit takar ez pontosan?
A Bárka önmeghatározása szerint irodalmi, művészeti, társadalomtudományi folyóirat. Az idézett mondat a Bárkaonline fejlécében olvasható, és arra utal, hogy a Bárkaonline olyan, mint egy szélesre tárt ablak. Bár a Bárka mint ablak mégiscsak egy képzavargyanús állítás lenne, az internetes magazinra bátran alkalmazható: már ránézésre is olyan, mintha egy ablakon néznénk ki vagy be. Például a Bárka ablakán.
S ami ezen az ablakon keresztül a szemünk elé tárul, az nem más, mint a kortárs magyar irodalom végtelen gazdagsága, illetve annak a korlátozott, de még a kényszerű korlátaival együtt is tág ölelésű látványa. Éppolyan szemléleti nyitottsággal és a minőség iránti elkötelezettséggel szerkesztett látványa, mint a nyomtatott Bárkában, de sok-sok újabb tartalmi és látványelemmel bővítve.
A Bárka fontos csomópont a Békés megyei irodalmi életben. Az 1993-ban indult folyóirat szerkesztése mellett még hogyan vesznek részt a kultúraszervezésben?
Jaj, ezt egy ilyen rövid online interjú keretében föl sem tudom sorolni. Épp most vagyunk túl Békéscsabai Jókai Színházban lebonyolított 3-4 napos drámaíró versenyen, amelyre Bárka-különszámot is kiadtunk. De másnap már a Csabagyöngye Kulturális Központban beszélgettem a hetvenéves Sarusi Mihállyal a tavaszi fesztivál programsorozata keretében. Mivel ötödik éve már a Jókai Színház a kiadónk, így a színház minden irodalommal kapcsolatos projektjének megszervezésében és lebonyolításában oroszlánrészt kell vállalnunk, legyen az a Versünnep elnevezésű versmondó verseny regionális döntője vagy különböző drámapályázatok. Ettől függetlenül tartjuk a havi egy-két irodalmi estünket, az immár két évtizedes múltra visszatekintő Kortárs magyar írókat bemutató sorozatot, illetve a könyvpremiereket, összefogva a Körös Irodalmi Társaság nevű helyi civil szervezettel, aminek a vezetőségét szintén a bárkások adják.
Emellett a városi irodalmi programok jó részének szervezése és lebonyolítása is ránk vár általában, legyen szó a tavaszi fesztiválról vagy a könyvhétről. Ráadásul mi is megyünk valahová folyton, itt a megyében, országszerte, sőt a határon túlra is. A múlt héten voltunk például Pesten, a Charta XXI. Mozgalom meghívására a Párbeszéd Házában, néhány nappal később itt Békéscsabán a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium érettségizőinek mutattuk be a Bárkát, mivel mi vagyunk az egyik tételük.
A jövő héten a Munkácsy Mihály Múzeumban mutatjuk be az új Bárka-számot, másnap Körösladányba utazunk, hogy ott mutassuk be a Körös Irodalmi Társaságot és a Bárkát a helyi érdeklődőknek, illetve a Mezőberényből érkező érettségizőknek, aztán következik Balatonfüred, majd Gyula – nem is folytatom. Csak még Gyuláról jut eszembe a kétévente megrendezett Irodalmi Humorfesztivál (a tavalyi program itt – a szerk.), hát azt is én szervezem.
Ön a bárka kapitánya. Kik a tengerészei?
Kiss László író, kritikus és középiskolai tanár barátom segít a szerkesztésben, illetve Farkas Wellmann Éva költő, kritikus, akinek fő feladata az online szerkesztése. Külső munkatárasaink még Darvasi Ferenc író, kritikus, aki a színházi rovat szerkesztésében, Erdész Ádám történész, aki a társadalomtudományi anyagok szerkesztésében, Gyarmati Gabriella művészettörténész, aki a képzőművészeti anyagok szerkesztésében segít, Lovász Andrea kritikus, aki a Papírhajót szerkeszti és Kiss Ottó író.
Hogy működik a Bárka mint műhely?
Valahogy úgy, ahogy fentebb már részben jeleztem. A szerkesztés során pedig úgy, hogy általában megbeszélem az adott terület segítőjével, hogy mit szeretnénk a következő számokban, mire lenne szükség, mi hiányzik, vagy ők jönnek ötletekkel, s tisztázzuk, ki kitől mit kér. Majd, az előzetes tervek alapján a már itt spájzolt és a rendelt, beérkezett szövegekből összerakom a számot. Az Bárkaonline kicsit bonyolultabb, de kicsit egyszerűbb is, mivel oda részben a nyomtatottból kerülnek föl az anyagok, a többit jórészt hárman szervezzük: Kiss László, Farkas Wellmann Éva és én.
Mennyiben tekinthető a Bárkától független folyóiratnak a 2007-ben elindított Bárkaonline? Miben más a feladatköre és a profilja, mint a nyomtatott lapé?
A Bárkaonline nem folyóirat, hanem egy teljes spektrumú internetes irodalmi portál, és egyáltalán nem független a Bárka folyóirattól, inkább annak naponta több anyaggal frissített internetes magazinváltozata: hírekkel, helyszíni tudósításokkal, kritikákkal, színházi, képzőművészeti beszámolókkal, interjúkkal, olvasónaplóval, tárcákkal videómegosztóval, programajánlóval.
A szemléleti és szerkesztési elvek, ahogy fentebb is utaltam rá, hasonlóak a nyomtatott Bárkáéhoz, de itt nyilván gyorsabb reakciókra van szükség, a szövegközléseknél pedig az online felülethez és az online műfajokhoz való alkalmazkodásra. A Bárkaonline-on vannak olyan rovatok, amelyek a nyomtatottban egyáltalán nincsenek, de van kölcsönhatás is a két felület között. Például a Papírhajó című gyerekirodalmi rovatot az online-on indítottuk bő egy éve, de mindjárt készítettünk egy válogatást is a nyomtatott számba az online-on közölt sokkal bőségesebb szövegekből. Ugyanígy a Nem kötelező rovatunk csak a Bárkaonline-on volt olvasható tavaly, de a következő nyomtatott Bárka-számban abból is közlünk egy válogatást.
Az itt található rovatok közül külön érdekes számomra a Papírhajó – Gyerekirodalom és az Olvasónapló. Először a Papírhajóról kérdezném. A rovatot képező négy alrovat (Mentőöv, Primér/Primőr, Lakatlan szigetre való, Füttyögés és nahátozás) gyakorlatilag minden gyermekirodalmat érintő területet lefed – tanácsadástól kezdve a kritikáig. Mikor kezdődött a Papírhajó működése, és mi volt a céljuk a létrehozásával?
2012 novemberében hoztuk létre. Korábban már régóta beszélgettünk a Gyulán élő Lovász Andreával (aki az egyik legjobb, kritikusként, szerkesztőként is működő gyerekirodalmi szakértő) arról, hogy valami ilyesmit jó lenne közösen csinálnunk. A mi célunk az volt, hogy újabb olvasórétegeket szólíthassunk meg, a gyerekektől a nyugdíjas nagyszülőkig. Részben ezt szolgálta a tavalyi Nem kötelező és az idei Üzenet a palackban című Kiss László által szerkesztett rovatunk is. A Papírhajó rovatait és szerkesztési elveit jórészt Andrea találta ki, figyelembe véve a Bárka szemléleti és szerkesztési elveit.
A Kritika, esszé rovat mellett létrehozták az Olvasónaplót, ahol szubjektívebb írásokat közölnek különböző művekről, szerzőkről. Miért volt erre szükség?
Mert az online felületek olvasói között vannak sokan, akik egy komoly szakkritikát nem olyan szívesen olvasnak el, viszont egy lazább, rövidebb, személyesebb hangvételű élménybeszámolót egy-egy aktuális műről már inkább.
A Bárkaonline indulásakor úgy fogalmazott, hogy az online felület tartalma hetven-nyolcvan százalékban a nyomtatott folyóiratéra épül. Változott ez az arány azóta?
Igen. Kb. 50-50 százalék ma az arány.
Szintén az online folyóirat létrehozásakor hangzott el: „nem kell tőlünk tartani, nem akarunk egyetlen már létező irodalmi portállal sem versenyezni, nem törekszünk senkinek sem a helyére”. Tekinthető piacnak az irodalmi szféra?
Azt hiszem, igen, legalábbis azok számára, akik az irodalom kedvelői, az irodalomért élnek, az irodalomból élnek. Ugyanakkor egy nem a kulturális, irodalmi szférában érdekelt nagyvállalkozó, milliárdos üzletember valószínűleg megmosolyogna bennünket, ha azt hallaná, hogy számunkra már ez is piacnak számít.
Mi az, amivel mégis kiemelkedik a Bárkaonline az internetes folyóiratok egyre bővülő világából?
Nem tudom, de talán nem is nekem kellene ezt megfogalmazni. Aki számára kiemelkedik, az biztosan tudja, hogy miért, akinek pedig nem, annak én hiába is bizonygatnám itt.
Sokszor felmerül a kétely, hogy az online megjelenő szövegek minősége nem üti meg a nyomtatott folyóiratokban megjelentekét, mivel rövidebb és befogadhatóbb tartalmakat jelenítenek meg. Önnek mi a véleménye erről?
Az online felületek és szerkesztői válogatják, hogy megüti-e vagy sem. Az irodalmi portáloknál általában igen, hiszen a szerkesztő kollégák is igyekeznek igényesen dolgozni, a felületeken publikálók többsége pedig éppúgy irodalmár, mint a nyomtatott lapokban publikálók. Persze a gyorsaság, az online műfajok természete miatt időnként becsúszhatnak slendriánabb szövegek is, de ez sem olyan zavaró.
Mit gondol, elképzelhető, hogy valamikor a Bárkaonline átveszi a Bárka helyét?
Igen, de remélem, hogy én azt már nem élem meg. Vagy ha igen, akkor már nem én leszek az aktív szerkesztője, esetleg csak egy olyan főmunkatársa, aki a kertjében, a barackfa alatt üldögélve, egy jó könyv olvasásában megpihenve, a madárcsicsergés hallgatására ráunva, a fűszálak növekedésének szemlélésébe belefáradva, néha rápillant a monitorra, hogy mi hír is Bárkaonline-on.
•
Bárkás rendezvények a közeljövőben:
Április 8., Békéscsaba, Munkácsy Múzeum: lapszámbemutató
Április 9., Körösladány: bemutatkozás a Művelődési Házban
Április 10-11. 17 órától, Békéscsaba Jókai Színház: a 24 órás versfolyam keretében a Körös Irodalmi Társaság tagjai, akik közül többen a Bárka szerkesztői és helyi szerzői, olvassák fel saját és kedvenc verseiket.
Április 14., Békéscsaba, Andrássy Gimnázium: bemutatkozik a Bárka
Április 28. Békéscsaba, Jókai Színház: Závada Pál Természetes fény című új regényének bemutatója a Jókai Szalonban
Május 2. 11 órától, Balatonfüred, Bergmann Kávézó: fellépés a balatonfüredi Jókai Napok programsorozata keretében
