A svéd rendező, Lukas Moodysson új munkája gyöngyszem a coming-of-age filmek között. Ez a vidám és szórakoztató, játékos, lázadó szellemmel átitatott mozi az örök tinédzser nézőhöz szól, aki a lelke mélyén dacol a társadalmi normákkal.
Lukas Moodysson 1998-ban a Redvás Amal című rendhagyó tini love storyval hívta fel magára a figyelmet, majd sorra jelentkezett többé-kevésbé lélekbemarkoló drámákkal − Lilja-4-ever (2002), Lyukat ütsz a szívembe (2004) Mamut (2009) −, melyek szélesebb körben ismertté és elismertté tették. Munkái jellemzően dokumentarista és lírai elemekkel keverten mutatják be a társadalom peremterületein helyet foglalókat, és hívják fel a figyelmet égető − szociális, szociokulturális − problémákra. A svéd rendező filmjeiben gyakran megjelenik a bántalmazott, elhagyott, elnyomott vagy éppen öntudatra ébredő gyermek, és bár új filmjének hősei is tinédzserek, nem a korábbi értelemben vett áldozatok. A Mi vagyunk a legjobbak! szereplői önszántukból helyezkednek szembe a konvenciókkal, nem állnak kényszer befolyása alatt.
A fiús, szemüveges, magába forduló Bobo és a határozott, éles nyelvű Klara legjobb barátok az iskolában, ahol mindenki előítéletekkel szemléli őket. A furcsa páros szinte véletlenül sodródik bele a zenekar-alapításba, ami jó ötletnek tűnik, a bökkenő csak az, hogy a lányok semmiféle hangszeren nem játszanak. Csatlakozik hát hozzájuk az iskola egy másik kakukktojása, a mélyen vallásos nevelésben részesült, visszahúzódó Hedvig, aki már évek óta gitározik. Összeáll végre a csajbanda, ám az elnevezés ellen a tagok határozottan ágálnak, hiszen ők nem egy hétköznapi lányegyüttes. Már első számuk, a némiképp egyszerű zenei alappal rendelkező Gyűlölöm a sportot! szövege is felér egy antikonformista, sőt feminista kiáltvánnyal. Hőseink a fülbemászó szerzeménnyel mindenesetre eljutnak egy tehetségkutató versenyre, ahol nagy felháborodást „aratnak”.
Moodysson mozija személyes problémákkal foglalkozik, miközben hatásosan hívja fel a figyelmet arra, hogy nincs minden rendben a világban. Többnyire Bobo nézőpontján keresztül láthatóak az események: a kamaszok érzelmi és mentális gondjai, a barátkozás nehézségei, a szülők és a kellő családkép hiányának hatása, az önidentifikáció dilemmái, a napok céltalansága. Mindez olyan humorral fűszerezve, amely garantálja, hogy végigneveti a néző az olykor szívbemarkoló történetet. S hogy mi a tanulság? Az élet nem mindig fair, de szórakozni kell! Győzni a nehézségek dacára is lehet: nevezetesen a szexista fiúkkal, a rosszindulatú lányokkal és a kínos szülőkkel szemben is. Az akadályok leküzdésének vágyát és az ellenük való tiltakozást tökéletesen kifejezi a lelkesítő jelmondat: Mi vagyunk a legjobbak!