×

Szerelem, Párizs, kiló
Bent Hamer: 1001 gramm
Csiger Ádám
2015 // 08. 12

Az 1001 gramm egy Párizsban játszódó romantikus komédia, de a tökéletes ellentéte annak, amire ez alapján számítanánk. Nem véletlenül volt Norvégia legutóbbi nevezettje a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára.
Az 1001 gramm egy Párizsban játszódó romantikus komédia, de a tökéletes ellentéte annak, amire ez alapján számítanánk. Nem véletlenül volt Norvégia legutóbbi nevezettje a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára.



A rejtélyes cím a főhős foglalkozására vonatkozik: Marie a norvég mérésügyi intézetnél dolgozik ellenőrként. Apja szintén tudós, és amikor az öreg súlyos szívrohamot kap, lányának kell helyette elvinnie a norvég kiló prototípusát a Párizsban megrendezett nemzetközi mérték- és súlyügyi konferenciára. A film humora meglehetősen szatirikus: tele van abszurdba hajló elemekkel, elég arra a jelenetre gondolni, melyben Marie főnöke azon sajnálkozik, hogy a kiló maradt az egyetlen viszonyítási pont az életükben, miután a métert „kivonták a forgalomból”. A társadalomkritika célpontja egyrészt a modern világ tudományos színterének (ál)intellektualizmusa és bürokratikussága, másrészt a filmben látottak alapján falanszternek is beillő Norvégia. Sokatmondó például a jelenetsor, melyben a párizsi konferencia fontoskodó megnyitó beszédét és az utána megrendezett fogadáson elhangzó öntömjénező csevegést az afrikai delegáltak tudják a legkevésbé komolyan venni.

A legtöbb poén a film első felében csattan el, amikor Bent Hamer író-rendező-producer bevezetésként felvázolja a világot, amiben a hős él. Az alkotás komikumának egyik erőssége, hogy nincs benne semmi erőltetett, néhány geg épp a visszafogottsága okán nevettet. A film humora egyúttal tipikusan skandináv is, hisz jobbára fanyar, sőt néhol fekete, mindez pedig ismerős lehet például Roy Andersson munkáiból. Hamer dolgozata azonban inkább a főhősről szóló dramedy, mint szatíra: a film univerzuma a nő lelkivilágát tükrözi. Pókerarcú jégkirálynő, akinek ultramodern lakása úgy fest, mint egy frissen kitakarított, üres szoba egy luxushotelben. Még amikor fürdőköpenyben, egyik kézben cigivel, másikban pohár borral lazul, akkor is merev háttal feszít egy kényelmetlen ülőalkalmatosságon. Szakmájához illően a magánélete is kínosan kiegyensúlyozott: neurotikus, pedáns munkaholista, aki szorongásából menekül a kontroll- és rendmániába. Miután Hamer elindítja a karakter jellemfejlődését, a nő leengedi eleinte szigorúan hátrafogott haját, és immár hajlandó ágyban fekve vagy egy francia szeretőnek dőlve lazítani.



A két legfontosabb mellékkarakter a főhős tökéletes ellentéte. Az egyikük az apja, aki paraszti származású, imád szénán aludni, és nem veti meg az italt, a másik pedig a hősnő újdonsült francia szerelme, aki egy fejjel alacsonyabb a holtsápadt bőrű, szőkés hajú, hórihorgas nőnél. Az apa és a francia szerető szintén méréstani tudósok, akik idővel kiégtek. Előbbinek ezt az egészsége sínylette meg, utóbbi pedig teljesen visszavonult a szakmától. Mindketten a paraszti élethez tértek vissza, a francia például kertészként dolgozik, mióta otthagyta a tudományos pályát, és csak hobbiból kutatja a párizsi madarak kommunikációját. Végül maga Marie is ráébred munkája sivárságára és élete ürességére, és ő is már-már visszatér a természetbe: élvezi a kertészkedést a földhözragadt szellemiségű francia férfi oldalán.

A hős jellemfejlődését apja egészségének hanyatlása indítja be: a halál közelsége elvonja a nő figyelmét szakmájának akadémikus (ál)problémáiról, és a kisemberi élet felé fordítja. A film címe így aztán a hasonlóan egzisztencialista 21 gramm parafrázisának is beillik. Ahogy a nő a steril és fagyos norvég utópiából újra és újra visszautazik a „szerelem városába”, végül a történet is átmegy ironikus szatírából pajzán romkomba. E műfajváltás azért is találó, mert aláhúzza a darab üzenetét, egyúttal rímel a hősnő jellemfejlődésére, aki az elidegenedésből tér vissza a gyökerekhez, az intellektualizmustól az érzékiséghez, a karriertől a magánélethez. Érzelmileg, lelkileg emancipálódik, felnő: korábban apja árnyékában élt, hisz követte őt a szakmájába, az apa hanyatlásával viszont mindketten megbánták életmódjuk elgépiesedését.



A műfajképlettel együtt a hangvétel is változik, de nem sokat, és a filmnek előnyére válik, hogy a legvégére sem lesz belőle olyan közönségkedvenc romkom, amit akár egy hollywoodi stúdió is gyárthatott volna két dögös és fiatal A-kategóriás sztár főszereplésével. A komikumnak csak a mennyisége csökken idővel, a minősége nem: mivel Marie és szerelme egyaránt nagy rajongója a mértannak, romantikázós jeleneteik is komikusak. A film vizuális stílusa aluldramatizált, minimalista, illően szolid hősnőjéhez, Hamer azonban minden precizitása és igényessége ellenére vét kisebb hibákat. Előfordul, hogy egy cselekményszálat nem varr el (lásd a párizsi nagybácsi karakterét), és az is, hogy – kissé erőltetett módon – a puszta véletlenre (vagy ha úgy vesszük, sorsszerűségre) épít egy fontos fordulatot (gondoljunk a balesetre, ami miatt a hősnőnek újfent vissza kell térnie Párizsba). Ezek az apró bakik mindenesetre eltörpülnek a film erényei mellett. Az 1001 gramm a gondolkodó ember Párizsban játszódó romantikus komédiája.

Pont: 8/10

1001 gramm

Színes, feliratos, norvég-német filmdráma, 93 perc, 2014

Rendező, forgatókönyvíró, producer: Bent Hamer

Operatőr: John Christian Rosenlund

Zene: John Erik Kaada

Vágó: Anders Refn

Szereplők: Ane Dahl Torp, Laurent Stocker, Stein Winge

Bemutató dátuma: 2015. augusztus 13. (Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben