×

A filozófus utcazenész
Interjú Dub Fx-szel, a világhírű utcazenésszel
Schranez Rebeka
2015 // 08. 06

Dub Fx utcazenész­ként indult, és érzelem­gazdag szá­maival, gyakran filozo­fikus mélysé­gekig is eljutva máig meg­őrizte erős szo­ciális érzé­keny­ségét. Haza­járó­nak számít a magyar feszti­válokon, leg­utóbb az EFOTT-on lát­hattuk. Beszél­gettünk arról, hogy miért fontos egy elő­adónak sokolda­lúnak lenni, vala­mint hogy világ­hírű­ként miért zenél akár az utcán is.
Dub Fx utcazenészként indult, és érzelemgazdag számaival, gyakran filozofikus mélységekig is eljutva máig megőrizte erős szociális érzékenységét. Hazajárónak számít a magyar fesztiválokon, legutóbb az EFOTT-on láthattuk. Beszélgettünk arról, hogy miért fontos egy előadónak sokoldalúnak lenni, valamint hogy világhírűként miért zenél akár az utcán is.


Hogyan kezdted el az utcai zenét? Önmegvalósítás volt inkább, vagy pénzkeresés?


Igazából mindkettő. Gyerekkorom óta szerettem volna az utcán zenélni. Édesanyám már tizenhat éves korától folyamatosan árult saját készítésű ékszereket az utcán, így ez számomra természetes közeg volt. A zenélés mellett ez tűnt a legjobb lehetőségnek a vándorlásra, utazásra, így a művészetem terjesztése mellett még pénzt is kereshettem.



Egymagad hozod létre az effekteket, beatboxolsz is. Hogyan kevered ki ezeket a stílusokat?


A dub egy speciális műfaj, ahol hagyod a zenét lélegezni és növekedni, majd a réseket kitöltöd laza kötésekkel és FX-szel. Nem mindenáron készítek dubzenét, de szükség szerint alkalmazom az elemeit a különböző stílusok összekapcsolásához aszerint, ahogyan azt az adott pillanatban épp érzem.



Első stúdiólemezeden (Everythinks a Ripple) énekel a volt feleséged is, Flower Fairy. Hogy ismerkedtél meg vele? Milyen volt együtt dolgozni valakivel, aki egyben a párod is?


Sajnos kilenc év együttlét után, tavaly szétváltak az útjaink Flower Fairyvel, a zenében és a magánéletben is. Természetesen befolyásolta a zenei világomat, ahogyan sokan mások is a köreimből. Manchesterben, egy szabadtéri erdei partin ismerkedtünk meg, ahol megkérdeztem, segítene-e a CD-im terjesztésében. Ő beleegyezett, és attól kezdve elválaszthatatlanok voltunk, 2006-tól egészen 2012-ig. Fairy a legutóbbi 3 évben úgy döntött, már nem turnézik többet – ekkor kezdtünk eltávolodni, hiszen én utazó művészként évente hat–kilenc hónapot vagyok távol otthonról. Nagyon elszomorított, hogy véget ért a kapcsolatunk, de ő nem olyan szenvedélyes utazó, mint én. Inkább az egészségmegőrzés és a személyi trénerség érdekli, a turnék alatt is ő viselte gondomat. Mindketten ösztönösen a felé az út felé tereltük a másikat, amerre menni akart. De azóta is rettenetesen hiányzik.



A mai napig gyakran zenélsz különböző városok utcáin, terein. Miért tartod fontosnak ezt? Esetleg a művészet kivonulása lenne ez az utcára?


A Dub Fx Manchester utcáin született. Az utcai zenélés a földön tart, mindig emlékeztet engem és a rajongóimat is, honnan indultam, és miért. Az egész filozófiám arra épül, hogy nem akarom lenyúlni a vásárlóimat. Ezért is veszek részt ezeken az ingyenes fellépéseken, amikor csak az időm engedi. És emiatt teszem lehetővé, hogy letöltsék mind a hat albumomat, öt élő koncertemet és a Youtube-videóimat, mindössze hat dollárért. Úgy érzem, mindannyiunkat folyamatosan próbálnak rombolni minden irányból, zeneileg is, és ez nem művészet. Azt az üzenetet próbálom folyamatosan közvetíteni, amit az utcai zenélés során tanultam meg.


https://www.youtube.com/watch?v=Zet3Zc9U1TY


Szerepel a lemezeden Mr. Woodnote szaxofonos is. Minek az alapján választasz zenésztársakat?


Sajnos a továbbiakban nem turnézom együtt Mr Woodnote-tal, mert ő is nagyon elfoglalt a saját projektjeivel, de nagyon örülök, hogy erre korábban volt lehetőségünk, mert ő egy zseni. Jelenleg Andy Vonnal lépek fel, aki szaxofonon, billentyűkön és számos egyéb hangszeren játszik, valamint háttérvokálozik is. Továbbá Ev Tweedie-vel, aki basszuson játszik, és szintén vokálozik. Még a Dub Fx megalapítása előtt 2006-ig, míg Ozzal zenéltem, több jazz- és dubkoncertünk is volt ezekkel a srácokkal.



Amikor elkezdtél zenélni, Ausztráliában a Twitch nevű zenekarban is játszottál. Tartod velük a kapcsolatot? Szoktatok még közösen fellépni?


Érdekes módon ezt a bandát Cade-del alapítottam, aki 2009 óta már a menedzserem. A gitáros és a dobos távozott, metálbandát alakítottak Circles néven. A basszista pedig szintén saját együtteset hozott létre, a Copiát. Nagyon sikeresek Németországban, szintén metállal. Noha mindannyian tartjuk a kapcsolatot, és folyamatosan zenélünk, sajnos 2006 óta nem volt közös fellépésünk.




2010-ben Syriussal, egy melbourni producerrel készítetted a Dub Fx and Syrius – Crossworlds című albumot. Miért nem beatboxolsz ezen a lemezen?


A beatboxot azért kezdtem el, mert az utcai zenélések során nem volt dobosom. De soha nem gondoltam, hogy ez az én stílusom – ha kellett, felhasználtam. Első, 2006-os európai nyári turném után hazatértem Melbourne-be, és visszaköltöztem a régi lakásomba, amelyet Syriusszal közösen béreltünk 2003 és 2006 között. Ekkor mutattam meg neki az új stílusomat, amelyet Britanniában dubstepnek neveztek. Egyből beleszeretett, és elhatároztuk, hogy néhány közös felvételt is készítünk. 2010 végére rájöttünk, hogy külön pályán szeretnénk a továbbiakban haladni, így abbahagytuk a közös munkát. Én nemcsak beatboxos vagyok, hanem különféle stílusokat ötvözök. A beatbox egy eleme ennek, de nem az egyetlen zenei kifejezési módom. A dj-k nem szívesen játszanak olyan dubstepet, amelyben beatbox is van, mivel nem ez a megfelelő hangzása ennek a stílusnak – kivéve, ha élő zene.



A számaid mindig aktuálisak. A világban zajló eseményekről, politikáról, szociális kérdésekről énekelsz. Melyek azok a legfontosabb problémák, amelyek mostanában téged foglalkoztatnak?


Csak olyasmiről tudok zenét írni, ami épp hatással van rám, és passzol az aktuális életstílusomhoz. Például a hat legutóbbi dalom a szakításról szól, de ez nemcsak az érzelmi tragédiát jelenti számomra, hanem segít átlátni a helyzetemet, és a művészet, a zene segítségével még tanulhatok is belőle.



Gyakran szeretnék leszűkíteni a stílusodat egy műfajra (dubstep, reggae, hip-hop) te hogyan tudnád a zenédet definiálni?


Épp nemrég léptem fel egy fesztiválon Franciaországban, ahol a szórólapon „transzműfajú istenség”-nek neveztek, bár ez nem tudom, mit jelenthet… Nem hinném, hogy speciális műfajom lenne, csak szeretem keverni a stílusokat, például a beatet, hogy táncoljanak rá az emberek, a dallamos alapokat, hogy felderüljön az arcuk, a tudatos dalszöveget, hogy elgondolkodjanak rajta, s mindezt sok soullal kötöm össze, hogy emlékezzenek emberi mivoltunkra.



Több magyar fesztiválon is szerepelsz. Mi a véleményed róluk és a közönségről?


Évek óta járok Magyarországra, és minden alkalommal, amikor itt játszom, otthon érzem magam. Az itteni fesztiválok pedig világszínvonalúak!



Magyarországon egyfajta szubkultúra alakult ki körülötted. Miért ennyire fogékonyak az emberek a zenédre?


Tényleg? Nem is tudtam! Nem vagyok benne biztos, de talán azért, mert hitelesnek érzik, amit a művészetemmel tolmácsolni próbálok.



Tervezel-e új albumot kiadni mostanában?

Persze! Februárban készülök megjelenni valamilyen újdonsággal, de addig is töltök majd fel új videókat a Youtube-csatornámra. Mindenki, akit érdekel, mielőbb iratkozzon fel, hogy naprakész legyen!

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben