Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • 301+

    2015.08.05 — Szerző: Kovács Kristóf

    „Átmetróztunk egy jégesőt. / Bár győzködlek, hogy szerin­tem / csak a betont locsol­ták fel erre­felé. / Pár meg­álló alatt besöté­tedik, felszö­gelték / az éjt. Gyana­kodom min­denre. / Ez a troli iga­zából üresen megy tovább, / a kocsik csak addig járnak, amíg én.”

  • Átmetróztunk egy jégesőt.
    Bár győzködlek, hogy szerintem
    csak a betont locsolták fel errefelé.
    Pár megálló alatt besötétedik, felszögelték
    az éjt. Gyanakodom mindenre.
    Ez a troli igazából üresen megy tovább,
    a kocsik csak addig járnak, amíg én.
    De adnak a látszatra, ne félj.
    Gyanakszom néha kicsit,
    hogy a házunk előtt nap mint nap
    elguruló fehér zsiguliból tulajdonképpen
    semmit sem árulnak.
    Pont utánunk zár a kocsma,
    mindenből csak egy van épp.
    És nem érzem magam megtisztelve,
    mert gyanakszom néha, hogy mégsem
    úgy igazi minden. Főleg, hogy így vagyok
    veled is. Hogy keresem a végső hibát
    a rendszerben,
    mint amikor belebámulok szemeidbe,
    a tökéletesség is megakad,
    ahogy a nézettség a kedvenc videóidon
    háromszázegynél. Nem lenne rossz
    egyszer elveszteni a fonalat végleg.
    Gyanútlanul. Lenni abban,
    hogy boldog esték vannak, és még
    minden hátra van, és hogy meddig
    van képed kimondani azt, hogy minden.
    A környék tele van látszat nélküli felújításokkal,
    mégis teherautószám hordják el a sittet.

    .

    Kovács Kristóf 1993-ban született Salgótarjánban. 2012 óta él Budapesten, jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. Két éve publikál verseket.


  • További cikkek