301+

Átmetróztunk egy jégesőt.
Bár győzködlek, hogy szerintem
csak a betont locsolták fel errefelé.
Pár megálló alatt besötétedik, felszögelték
az éjt. Gyanakodom mindenre.
Ez a troli igazából üresen megy tovább,
a kocsik csak addig járnak, amíg én.
De adnak a látszatra, ne félj.
Gyanakszom néha kicsit,
hogy a házunk előtt nap mint nap
elguruló fehér zsiguliból tulajdonképpen
semmit sem árulnak.
Pont utánunk zár a kocsma,
mindenből csak egy van épp.
És nem érzem magam megtisztelve,
mert gyanakszom néha, hogy mégsem
úgy igazi minden. Főleg, hogy így vagyok
veled is. Hogy keresem a végső hibát
a rendszerben,
mint amikor belebámulok szemeidbe,
a tökéletesség is megakad,
ahogy a nézettség a kedvenc videóidon
háromszázegynél. Nem lenne rossz
egyszer elveszteni a fonalat végleg.
Gyanútlanul. Lenni abban,
hogy boldog esték vannak, és még
minden hátra van, és hogy meddig
van képed kimondani azt, hogy minden.
A környék tele van látszat nélküli felújításokkal,
mégis teherautószám hordják el a sittet.

.

Kovács Kristóf 1993-ban született Salgótarjánban. 2012 óta él Budapesten, jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. Két éve publikál verseket.