×

Minden szülő rémálma
Susanne Bier: Második esély
Farkas Péter
2015 // 02. 09

Susanne Bier drámái kemé­nyen igénybe veszik az embert. A gyom­rát leg­alább annyira, mint a lelkét, a dán alkotó ugyanis olyan élet­helyze­teket tár elénk, amelye­ket a leg­rosszabb rém­álmaink­ban sem szeret­nénk átélni – és amelye­ket mégis átél­hetünk bár­melyik várat­lan pilla­natban, ha a véletlen úgy hozza.
Szinte kihagyhatatlan a shakespeare-i szállóige: valami bűzlik Dániában. Merthogy valami tényleg nincs rendben náluk (sem)! Az elmúlt tizenöt-húsz évben talán csak a románok készítettek ilyen nagy dózisban ilyen erős intim drámákat, mint ők. Amióta az első dogmafilmek (Születésnap, Mifune utolsó dala) kitaposták az ösvényt, gyakorlatilag nincs megállás, évi két-három dán film mindig emlékezteti a moziközönséget, hogy a jóléti társadalomban sem fenékig tejfel a magánélet.



Pedig a Második esélyben minden adott lenne a háborítatlan családi idillhez. Egy rendőr és felesége épp a szülői örömök első napjaiban fürdőznek gyönyörű kisfiukkal, a gyönyörű tópartra néző gyönyörű házban. Szinte természetellenes is ez a paradicsomi harmónia, és még ha nem is tudnánk, hogy Susanne Bier-filmmel van dolgunk, akkor is körmünket rágva várnánk a sors csapását.



A férfit egy randalírozó drogos párhoz hívják ki a szomszédok, ám mivel házkutatási parancsa nincs, nem tud kábítószer után kutatni. A csecsemősírásra azonban így is felfigyel, és fel is tépi a gardrób ajtaját, ahol egy párhetes kisbabát talál a saját piszkában kínlódva. Andreas minden erejével próbálja elérni, hogy a gyermekvédelmi szervezet elvegye a pártól a babát, de tekintve, hogy jogtalanul hatolt be a lakásba, a főfelügyelő megtagadja az intézkedést. Struccmódszer, mondhatnánk, de hát az ő kezét is megköti a szigorú bürokrácia. Az igazi tortúra csak ezután következik, a rendőr kisfia ugyanis váratlanul és felettébb rejtélyes módon meghal. A feleség az őrület határán vergődik, és öngyilkossággal fenyegetőzik. Az idő felgyorsul, a férfi nem tétovázhat, és tudja, hogy a narkós pár sosem viselné gondját a kisbabájuknak. Úgy dönt hát, hogy az éj leple alatt kicseréli saját halott kisfiát a sanyarú körülmények között tengődő csecsemővel.



Az alapkonfliktus első hallásra képtelenségnek tűnik, de furcsamód mintha ez lenne Bier védjegye. Állandó forgatókönyvírójával, Anders Thomas Jensennel minden filmhez egy borzasztó, néhol szinte a valószerűtlenség határát súroló élethelyzetet alakítanak ki. Jensentől egyébként is megszokhattuk már az abszurd iránti fokozott vonzódást: a Gengszterek fogadója, a Zöld hentesek és az Ádám almái egyaránt groteszk figurák képtelen történeteit meséli el. Jensen rendezéseiben persze a fekete humor a vezérfonal. Biernél pedig hol a melodráma (Hogy szeretsz?, Esküvő után), hol a thriller (Testvéred feleségét, Egy jobb világ). Drámai történetei olyan morális, etikai és nem utolsó sorban jogi kérdéseket feszegetnek, amelyekre szinte sosincs egyértelműen helyes válasz. A konfliktusok feloldhatatlansága pedig nem csupán a néző lelkét, de a gyomrát is próbára teszi. Nincs ez másképp most sem. Jóllehet, a szereplők tetteit nem feltétlenül tudjuk elfogadni, ítélkezni felettük nincs jogunk (ahogyan nekik sincs egymás felett), kiszolgáltatottságuk mégis azt provokálná belőlünk, hogy ne üljünk tétlenül, hanem cselekedjünk  − ahogyan ők sem tétlenkednek végül.



A hatáshoz nagyban hozzájárul Bier realista, helyenként egyenesen naturalista rendezői stílusa. Kiváló színészvezetésének köszönhetően még a leghihetetlenebb fordulatok és tettek is hitelessé válnak, mert színészeiből olyan emberséget és esendőséget képes előcsalogatni, amelyet csak néhány kortársánál − Inárritu, Villeneuve, Haneke, Ozon − láthatunk.

Susanne Bier nem csupán a saját életművét, de a kortárs dán filmtermést is újabb nehéz, bátor darabbal gyarapította. És bár egyik művére sem jellemző a letaglózó, pesszimista zárlat, a Második esély azért éppúgy az ember bőrébe ég, mint más dán alkotók munkái: Ole Christian Madsen Prágai története, Jacob Thuesen Anklagetje, Paprika Steen Lad de små børnje, Nicolo Donato Testvérisége vagy Thomas Vinterbergtől A vadászat.

Pont: 9/10

Második esély (En chance til)
Színes, feliratos dán filmdráma 102 perc, 2014
Rendező: Susanne Bier
Forgatókönyvíró: Anders Thomas Jensen
Operatőr: Michael Snyman
Zene: Johan Söderqvist
Szereplők: Nikolaj Coster-Waldau (Andreas), Ulrich Thomsen (Simon), Maria Bonnevie (Anna), Nikolaj Lie Kaas (Tristan), May Andersen (Sanne)
Bemutató: 2015. február 5.
(Forgalmazó: Cirko Film)

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben