Forradalom a kaptárban

Utoljára 1968-ban vonultak utcára diákok és munkások világszerte a kapitalista fogyasztói társadalom ellen, de a mából visszatekintve úgy tűnik, hiába. A kapitalizmus globális méreteket öltött, és a hetvenes évek rövid válságévei után minden korábbinál vadabb vágtatásba kezdett. Az agyelszívás, a transznacionális vállalatok világuralma, a médiából a befogadó arcába ömlő fals fogyasztási és sikermítosz, mindezek metszéspontjában pedig a köpönyegforgató politikai retorika határozzák meg a posztmodern egyén karrierjét, társadalmi státuszát és identitását.



Jóllehet a fogyasztói társadalom megváltoztatására a Született gyilkosok, a Harcosok klubja vagy a Wall Street farkasa még annyira sem képes, mint a hatvannyolcasok, már az is valami, ha nem konformista szuperhősfilmeket vagy vígjátékokat fogyasztunk nyakra-főre, hanem az említett ideológiakritikus alkotásokat nézve elgondolkodunk, vitatkozunk a – Király Jenő szavaival élve – „turbókapitalizmus” problémáiról. Ezért is üdvözöltük sokan Nemes Gyula Zero című filmjét, mert a hivatalos marketing merész, polgárpukkasztó társadalomkritikaként beszélt róla. Ám sajnos a kaotikus filmstílussal Nemes Gyula épp ellenkező hatást ér el: semlegesíti az antikapitalista, társadalomkritikus üzenetet.

A Zero sztorija mindenesetre nagyon bizarr – Beregi Tamás, Nemes Gyula állandó alkotótársa az Egyetleneim után ezúttal is kitett magáért. Adva van egy méhész (Kovács Krisztián), aki korábban egy méztermelő üzem igazgatója volt, ám megelégelte a sok adalékanyag alkalmazását, ezért saját gazdaságot hozott létre az isten háta mögött. A történet főgonosza, a gátlástalan vállalatvezető (stílusosan a jórészt negatív hősöket megformáló Udo Kier alakítja) profit után szimatolva ide is betör. Ám a méhész szerencséjére a vállalatvezető lánya (Martina Krátká) fellázad zsarnok apja ellen, összejön a férfival, és együtt forradalmat indítanak a méheket elpusztító kapitalista politikai-gazdasági rendszer ellen.



A géppisztolyos terrorista méhész ötlete jó értelemben groteszk, de Nemes Gyuláék túlhajtják a sztorit. Akár az Egyetleneimben, a Zeróban is ekletikus, klipszerű posztmodern filmforma keretezi az antikapitalista témát. Híradóriportokat imitáló szemcsés felvételek keverednek némafilmes stílussal (képközi feliratok, egyszínű képek), s Nemes ironikusan megidézi a 2001: Űrodüsszeia nyitó képsorait, Chaplin Modern idők című filmjét a gyári részeknél, Fellini Nyolc és féljét és Joel Schumacher Összeomlását a forgalmi dugóban játszódó jeleneteknél.

Az eredmény mégsem frappáns posztmodern pastiche vagy kollázs, hanem teljes káosz. „Ez nem film”, mondta Andy Vajna, s így promótálja Nemes is a Zerót. Közel járnak az igazsághoz. Sokszor érthetetlen, miért kerülnek be bizonyos képek (például az egyik menekülős jelenetben egy ledőlő tornyot vágnak be az alkotók), s azt sem értjük, miért kellett a Modern idők-referencián túl a némafilmes stílust imitálni. Jó, talán ez is egyfajta lázadás, de összhatásában nem több öncélú giccsnél.

Emellett ott van a bugyutaságba fulladó sztori – és ezen a ponton ütközik ki a Zero legnagyobb hibája. Nemes Gyula azt mondta, csak humorral lehet komoly gondolatokat közvetíteni. Ez sikerült számtalan szatírának (A tanú, Veri az ördög a feleségét), ám Nemes művében a gagyiba hajló humor épp az antikapitalista üzenet ellen dolgozik. Sőt, a posztmodern irónia is ez ellen fordul: nem szerencsés, hogy az igazságtalan rendszer ellen lázadó méhészt parodisztikus, eltúlzott karakterként láttatja a Zero a film elejétől kezdve (amikor megszállottan búzát termeszt a tizedik emelet teraszán a helyszínen „gyártott” tehéntrágyából). Ezzel Nemesék épp a bírálandó kapitalista rendet betonozzák be, melyre egy ilyen szerencsétlen, destruktív félnótás nem jelenthet alternatívát.



A legnagyobb öngól a hírhedt botrányjelenet. Már Goda Krisztina Veszettekje is azon bukott el, hogy nem merte nevén nevezni a dolgokat (az országot, a szemben álló csoportokat). Nemes Gyula filmje is csak félénken utalgat, vállaltan politikus-kritikus parabolaként nem mer politizálni, s kisatírozza a magyar miniszterelnök képét a célpontként szolgáló dinnyén.



Vagyis Nemes Gyula és Beregi Tamás alkotása sajnos bátortalan katyvasz lett. Az Egyetleneim sem a magyar filmművészet csúcsa, de pont azért kedves, emlékezetes alkotás, mert őszintén beszél egyszerű emberi sztorikról. A Zero viszont erőlködik, hatni akar, csak éppen vigyáz, hogy meg ne sértsen senkit. Így önellentmondásba gabalyodik, és két szék közé, a pad alá kerül.

4/10

Zero
Színes, magyar-cseh-német szatíra, sci-fi, 83 perc, 2014
Rendező: Nemes Gyula
Operatőr: Dobóczi Balázs
zereplők: Kovács Krisztián, Martina Krátká, Udo Kier, Tóth Orsi, Nemes Jeles László, Szirtes András, Lénárt István Lavro Ferenc, Mohamed Maiga, Dicko Jibrilla
Bemutató dátuma: 2016. március 24. (Forgalmazó: Playtime Kft.)
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!