Selejtes példány

Ínyenceknek melegen ajánlott Lee Cronin 2013-as rövid zsengéje: a Szellemvasút lenyűgöző Stranger Things-ellenszerként regél a múltbéli trauma feldolgozhatatlanságáról, 17 percig margón hagyja szörnyalakját, jobban ügyel a gyerekkorból nagykorúságba libbent figurái tanácstalanságára. Príma rémfilm alaphelyzet, üvölt róla a hatásműfaj fő tézise: a legrosszabbtól való menekülés hiábavalósága.

Karakterekre összpontosító darabként nyit A gyermek is. Az erdő gyomrába vezető, illetve a fákat nagytotálban rögzítő snittek parányivá zsugorítják a főszereplőket, úgy tűnik, őket is birtokba veszi a leírhatatlan fenyegetés. A barátságtalan, szürke vágóképek – láthatóan bevett zsánerfilmes vizuális megoldás a szintén ír Vadállat önbíráskodó mozija és a Citadella misztikus hoodie horrorja után – rájátszanak az érzésre: Cronin rezdüléseken, tekinteteken pihenő színészbarát rendezése visszafogott borzalompillanatokkal kecsegtet. Tematikája ugyanezt ígéri, hiszen a mozi sem hagyományos sokkműként határozza meg magát, jóval inkább egy anya–fiú kapcsolatot helyez a középpontba. Bizalomról és annak radikális ellentétéről szól A gyermek az iráni Babak Anvari jegyezte Under the Shadow modorában. A direktor olvasatában a horror műfaja egymás félre- vagy nem ismeretének kiváló metaforája.

Családi drámaként bontakozik ki a felvetés: a magára utalt Sarah O’Neill (Seána Kerslake) nevű fiatal anya férje – vagyis a patriarchátus – nélkül, függetlenül cselekedhet és oltalmazhatja kisfiát, Christ (James Quinn Markey). Ám mindez csak illúzió – az elliptikus, képen kívülről érkező, jump scare-eket leváltó neszek, zajok tökéletesen reflektálnak a magányos nő lelkiállapotára. Tom Comerford operatőr gyakran él hosszú beállításokkal, csupán a bejárt folyosók látványa, a falhoz húzódás, lépcsőkön felfelé sétálás, onnan leballagás, ajtó alatti leskelődés, résnyi zugokba pillantás nyugodt, precíz, sötét képekbe burkolt dinamikája hozza ránk a frászt. Akárhová menjen is, Sarah-ra rátelepszik a nyugtalanság, a film pedig rákérdez: tud-e a lány aktivizálódni, segíthet-e a fián? Kis gesztusok válnak igazán félelmetessé, az emberi gyarlóság lesz zsigeri, így a csonka família ellentétei nemcsak kibírhatatlanabbak, de hétköznapiak is.

Cronin ráadásul végig Sarah nézőpontját testálja a közönségre, így a szemlélő csak annyit tud, amennyit a főszereplőnő. Ezen a dramaturgiai húzáson keresztül pedig az író-rendező folyton eljátszik a klasszikus gondolattal: jogosan aggódik-e a főalak, vagy elhatalmasodott rajta az őrület, és ügyesen kidolgozott pszichológiai/tudatdrámát lesünk a paranoiáról? Minden pillantás, kimondott szó gyanús, sosem tudjuk, hová vezet egy-egy karakter által nyújtott információ – A gyermek viszonylagos realizmusa, karakterdrámája érettségről tanúskodik, Cronin sosem téveszti szem elől magát az Embert, miközben a természettől való félelmet tematizáló horrorok kellékeit is lassan, de biztosan előtérbe tolja. A közelben húzódó óriási víznyelő egyre nagyobb szerephez jut: a Jack Finney-féle testrablómotívum előbb távolról szemlélt misztikus jelenségként nyilvánul meg, majd erőből odébb lökött asztalt, levegőben repülést nézhetünk zavarkeltő hangtechnikai és képi húzások kíséretében.

Az addig patikamérlegen adagolt feszültség elillan, összeomlik a gondosan épített kártyavár, Cronin szimpla szörnyfilmmé degradálja a zárlatot. Seána Kerslake elveszettséget sugárzó, minimalista arcjátéka hirtelen veszendőbe megy a kisfiút alakító James Quinn Markey finomhangolt gesztusrendszerével együtt, ahogy utólag a Kaurismäki-filmekből ismert Kati Outinen ijesztőnek szánt felbukkanásai ugyancsak olcsónak hatnak. Ritkuló hajú, ápolatlan fogsorú, halk kriptahangon motyogó őrült öregasszonyt formál meg A gyufagyári lány némajátékosaként zseniális színésznő. Korábban élvezettel hallgathattuk A vesszőből font ember termékenységi dalára utaló iskolai versikét, A gyermek fináléjára viszont teljesen eloszlik az addigi jótékony homály, nyitott befejezése is alig ad okot reménykedésre – a végső 25–30 perc atmoszférikus-audiovizuális gyönyört rak zárójelbe.

Pontszám: 6/10

A gyermek (The Hole in the Ground)
Színes, szinkronizált ír horror, 90 perc, 2019
Rendező: Lee Cronin
Operatőr: Tom Comerford
Szereplők: Seána Kerslake (Sarah O’Neill), James Quinn Markey (Chris O’Neill), Kati Outinen (Noreen Brady), Simone Kirby (Louise Caul), James Cosmo (Des Brady)
Bemutató dátuma: 2019. május 23. (Forgalmazó: ADS Service Kft.)
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!