×

A nagy Valentino
Jeles András: A rossz árnyék
Konkol Máté
2018 // 03. 07

Jeles András tizenkét év után újra filmet rendezett. A rossz árnyék szürreális társadalomkritikája és kísérletező formája meglepi és elgondolkodtatja a nézőt.

Disznóval tangózó hentesek, keménykalapos kísértetek, koreai férfikar, világító bilin ülő látnokgyerek, fenyegető amerikai autók, hamis próféták, őrült nők és művészek lepik el az utcákat – és ez még csak a kezdet Jeles András filmjében. A kis Valentinót, az Álombrigádot és a Senkiföldjét is jegyző rendező ismét egy kizökkent világ vízióját festi vászonra kísérleti filmjében, amelyben a Jan nevű főhőssel együtt botorkál a gondolkodásra invitált néző. A huszonéves fiúra csodatévőként tekint környezete, ugyanis szó szerint belelát az emberekbe, és különleges képességével orvos édesanyjának segít. Apja festő, aki Hans Holbein Követek című művének másolásán dolgozik. A film címét és központi témáját is adó kép leginkább az előterében látható, anamorfikusan torzított koponyáról ismert – ennek a koponyának fordított, ezért hibásnak tűnő, „rossz” az árnyéka.

Jannak nincs megváltókomplexusa, inkább környezete keres benne kapaszkodót: a filmben jóformán mindenki csak beszél, de nem érti sem a hétköznapi életet, sem a világot általában. Az abszurdum típusai közül a rendezőt eddig is a kommunikációképtelenség érdekelte leginkább, legyen szó a Kádár-korról vagy a holokausztról, filmről vagy színházról. Ez nyilvánul meg most is a dekonstruált, torzított, artikulálatlan beszédben, vizuálisan pedig a megmerevedő vagy álarc mögé rejtett, nonverbális jelekben: egy imát sziréna szakít félbe, Jan egy papírmaszk mögül meséli édesanyjának álmát… A groteszk kicsúcsosodásai azok a pillanatok, amikor a fiatal doktor Aleppo bombázásának sebesültjeit nézi, illetve a vérengzések hangját hallgatja. „Mi a szar van ezen a tableten?” – kérdezi. „Sacco di Roma” – mondja látszólag mellékesen apja, a szakrális város pusztulásával azonban egyikük sem tud mit kezdeni: arabul nem értenek, és a néző számára sincsenek feliratozva a dokumentum-bejátszások. A festő kertjében közben egyre nő az aleppói sebesültek néma, de élő szobrainak száma – a szereplők előtt láthatatlanul.

Bár A rossz árnyék témája és rétegei fokozatosan körvonalazódnak, látványa már az első pillanattól meglepetés: a történet egy – az éjszakai égbolt közepén lévő – körben játszódik, ami csillagképek nélkül is kerek univerzalitást sugároz. A néző óhatatlanul is egy külső szereplő szemszögére asszociál – ahogy üveggömbös vagy távcsöves jeleneteknél megszokta –, de értelmezheti a filmet másfél órás álomszekvenciaként is. A kör szoktalan megközelítést kívánt az alkotóktól kompozícióban és vágásban, a figyelmet mindenesetre a lényegre korlátozza: középre kell néznünk, a csillagos éjszakát úgyis érezzük. Jeles és operatőre, Medvigy Gábor nemcsak szokatlan, hanem szűk képarányt is választott, a kör gyakorlatilag egy lekerekített oldalú négyzet. Az 1:1-es, négyzet alakú képet a közelmúltban Xavier Dolan ifjú kanadai rendező használta Mommy című filmjében, részben albumborítók miatt, de egyébként sem ritka napjainkban, hogy aki retro vizuális tervet készít, egy négyzeten belüli körbe helyezi a látványt. Az egyszerre múltidéző és modern képkivágat az egyik oka, hogy a hetvenkét éves rendező munkája formailag is nagyon aktuális. Ezzel együtt A rossz árnyék a ’70-es, ’80-as évek kísérletező, alternatív kánonjának kontextusához is kapcsolódik: Bódy Gábortól a Kutya éji dala tarka, bizarr anti-megváltástörténete vagy az Amerikai anzix egyes ovális maszkolásai juthatnak eszünkbe. A különös, olykor megható zenét Jeles állandó alkotótársa, a néhány hete elhunyt Melis László szerezte, a hangsúlyos látványterv Árvai Györgynek köszönhető.

Jeles saját életművén belül leginkább első játékfilmjéhez, A kis Valentinóhoz nyúl vissza: az „utca embere” megfigyelésének mozaikjai mellett újra előkerülnek a kép közepén látható feliratok. Ezek 1979-ben még Jean-Luc Godard hagyatékának tűnhettek, míg 2018 nézője már inkább az Instagram- és Snapchat-esztétikához vagy mémekhez köti őket. Hősünk A kis Valentino tengődő Lacijának utóda, egyben csibészes mosolyú, zaklatott, kíméletlen, de jóindulatú szociopata is. Sokra lehetne képes, de úgy tűnik, a Követek által is kommunikált kizökkent világ helyreállítására nem. Sőt – ahogy az aleppói „szobrok” húsbavágó aktualitással üzenik –, nem tudja felismerni a globális felelősséget sem.

A rossz árnyék organikusan illeszkedik a kortárs magyar (kísérleti) mozgóképek közé – leginkább Igor és Ivan Buharov Az itt élő lelkek nagy része című, 2016-os munkájával rokon. De kapcsolódik a nemzetközi filmművészethez is, hiszen ha átengedjük magunkat ennek a különleges filmnyelvnek, ahhoz hasonló, félálomszerű élményben lehet részünk, mint Alejandro Jodorowsky, Terry Gilliam vagy éppen David Lynch mozijait nézve.

Pontszám: 8/10

A rossz árnyék
Színes magyar film, 94 perc, 2017
Rendező: Jeles András
Operatőr: Medvigy Gábor
Szereplők: Gerlóczy Zsigmond, Török-Illyés Orsolya, Pálffy Tibor, Kari Györgyi
Bemutató dátuma: 2018. március 5.
Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott

Megosztás:

Könyvbemutató

Programajánló

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs májusi száma

Bővebben