© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
A félsiker útján
John Edginton: Genesis – A siker útján
A Genesis – A siker útján című dokumentumfilm elsőként enged bepillantást a zenekar történetébe úgy, hogy a klasszikus felllás összes tagja közreműködik a produkcióban. John Edginton rendező válogatott archív anyagok, interjúrészletek, videoklipek segédletével mutatja be, hogyan jutott el a legendás együttes a kezdetektől a világhírnévig.
A Genesis – A siker útján című dokumentumfilm elsőként enged bepillantást a zenekar történetébe úgy, hogy a klasszikus felállás (1971–1975) összes tagja – Phil Collins, Peter Gabriel, Steve Hackett, Tony Banks és Mike Rutherford – közreműködik a produkcióban. John Edginton rendező válogatott archív anyagok, interjúrészletek, videoklipek segédletével mutatja be, hogyan jutott el a legendás együttes a kezdetektől a teátrális progresszív rock-korszakon keresztül a világhírnévig.
Edginton direktor számára nem ismeretlen a zenészportré műfaja, három éve már elkészített egy dokumentumfilmet a hetvenes évek másik meghatározó progrock zenekaráról: a Pink Floyd: The Story of Wish You Were Here ugyan nem ért fel a műfaj legjobb darabjaiig, de kétségkívül ígéretes volt. Jól működő koncepcióval bírt, dramaturgiailag szépen ki volt dolgozva, sőt egyes elemeiben − mint a drámai csúcspontra épülő szerkesztés − a játékfilmek struktúráját is megidézte. A koncepció középpontjában a zenekar kitalálója és agya, a sajnálatos módon néhány év alatt pszichésen és fizikailag is totálisan szétesett, ezért a zenekarból kihullott Syd Barrett állt, a tagok hozzá fűződő viszonyának megmutatása, illetve a tiszteletére készült Wish You Were Here album keletkezési körülményeinek vizsgálata képezte a film lényegét.
A Pink Floyd-film nagy erénye az volt, hogy Edgintonnak sikerült a Syd Barrett-mítosz feltérképezésével a zenekar teljes pályaképét bemutatni. A Pink Floyd történetével ellentétben azonban a Genesis bemutatásához nem tudott koncepciót találni. A zenekar históriája egy nosztalgikus zenegépben maradt: az albumokat lapozgatva, kronologikusan haladva a Charterhouse School-os évektől egyszer csak eljutunk a jelenig. A produkció koncepciótlannak tűnik annak ellenére is, hogy szerkezete a felszínen hasonlít a Pink Floyd-filméhez: itt is, ott is egy emlékkoncertturné képsorai keretezik a filmet. Az építkezés meglehetősen sematikus, a zenekari dokumentumfilm szokásos elemeit látjuk: koncertrészletek, interjúforgácsok és zenés klipbetétek váltakozva sorjáznak. Szórványosan akad csak néhány érdekesebb home video részlet, többnyire a klasszikus slágerek videoklipjeiből vagy azok koncertfelvételeiből szortíroznak a készítők. Helyenként felszólal még néhány zenei szakértő, akiknek hozzászólásai majdhogynem teljességgel kihagyhatók lettek volna az alkotásból.
Hiába trombitálták össze a tagokat és ültették be őket egy rideg kiállítóterembe, nemhogy nem sikerült felidézni a klasszikus felállást, de a Genesis-rajongók számára minden bizonnyal csalódás lesz ez a száraz számadástörténet. Az őszinte vallomásokkal is csak csínyján bánik a film, a zenekartagokkal készült közös és egyéni interjúk nem árnyalják a múltbeli motivációkat: Edginton nem firtatja túlságosan, hogy milyen következményekkel járt − a csoportdinamikát vagy a zene alakulását tekintve − Peter Gabriel, Steve Hackett, végül Phil Collins távozása az együttesből. A szólókarriereket is csak felsorolásszerűen tálalja, sőt nem is kap helyet mindenki a palettán: Gabriel, Collins, majd Rutherford egyéni karrierje mellett illő lett volna említést tenni Hackett forradalmi jelentőségű gitárjátékáról (úttörő szerepe vitathatatlan a tapping és sweep picking területén, amit az 1973-as Dancing with the Moonlight Knighttal hoz be a köztudatba), Tony Banks klasszikus iskolázottságú billentyűvirtuozitásáról, Collins homályba vesző dobtehetségéről vagy akár teátrális stílusán felül Gabriel Lautréamont-t is kenterbe verő szürreális szövegeiről.
A film nem hiba nélküli tehát, nem csoda, ha a rajongók mellett az egyes tagok sem rejtették véka alá nemtetszésüket a BBC gondozásában készült filmmel kapcsolatban. „Play me my song” („Játszd le a dalomat!”) − könyörgött Gabriel a zenekar első igazi sikerdala, az 1971-es The Musical Box refrénjében. Edginton direktor nem játszotta le a zenekar dalát: keveset mutatott meg a Genesisből. A film mindezek ellenére is ajánlható megtekintésre a téma, valamint a legendás együttes jelenléte miatt, de inkább a Genesist kevésbé ismerőknek nyújthat újdonságot.
Pont: 6/10
Genesis – A siker útján (Together and Apart/Sum of the Parts)
Színes, feliratos, angol dokumentumfilm, 90 perc, 2014
Rendező és forgatókönyvíró: John Edginton
Operatőr: Graham Day
Vágó: Matthew Longfellow
Szereplők: Phil Collins, Peter Gabriel, Tony Banks, Steve Hackett, Mike Rutherford
Bemutató: 2015. május 21.
(Forgalmazó: Pannonia Entertainment Ltd.)
Edginton direktor számára nem ismeretlen a zenészportré műfaja, három éve már elkészített egy dokumentumfilmet a hetvenes évek másik meghatározó progrock zenekaráról: a Pink Floyd: The Story of Wish You Were Here ugyan nem ért fel a műfaj legjobb darabjaiig, de kétségkívül ígéretes volt. Jól működő koncepcióval bírt, dramaturgiailag szépen ki volt dolgozva, sőt egyes elemeiben − mint a drámai csúcspontra épülő szerkesztés − a játékfilmek struktúráját is megidézte. A koncepció középpontjában a zenekar kitalálója és agya, a sajnálatos módon néhány év alatt pszichésen és fizikailag is totálisan szétesett, ezért a zenekarból kihullott Syd Barrett állt, a tagok hozzá fűződő viszonyának megmutatása, illetve a tiszteletére készült Wish You Were Here album keletkezési körülményeinek vizsgálata képezte a film lényegét.
A Pink Floyd-film nagy erénye az volt, hogy Edgintonnak sikerült a Syd Barrett-mítosz feltérképezésével a zenekar teljes pályaképét bemutatni. A Pink Floyd történetével ellentétben azonban a Genesis bemutatásához nem tudott koncepciót találni. A zenekar históriája egy nosztalgikus zenegépben maradt: az albumokat lapozgatva, kronologikusan haladva a Charterhouse School-os évektől egyszer csak eljutunk a jelenig. A produkció koncepciótlannak tűnik annak ellenére is, hogy szerkezete a felszínen hasonlít a Pink Floyd-filméhez: itt is, ott is egy emlékkoncertturné képsorai keretezik a filmet. Az építkezés meglehetősen sematikus, a zenekari dokumentumfilm szokásos elemeit látjuk: koncertrészletek, interjúforgácsok és zenés klipbetétek váltakozva sorjáznak. Szórványosan akad csak néhány érdekesebb home video részlet, többnyire a klasszikus slágerek videoklipjeiből vagy azok koncertfelvételeiből szortíroznak a készítők. Helyenként felszólal még néhány zenei szakértő, akiknek hozzászólásai majdhogynem teljességgel kihagyhatók lettek volna az alkotásból.
Hiába trombitálták össze a tagokat és ültették be őket egy rideg kiállítóterembe, nemhogy nem sikerült felidézni a klasszikus felállást, de a Genesis-rajongók számára minden bizonnyal csalódás lesz ez a száraz számadástörténet. Az őszinte vallomásokkal is csak csínyján bánik a film, a zenekartagokkal készült közös és egyéni interjúk nem árnyalják a múltbeli motivációkat: Edginton nem firtatja túlságosan, hogy milyen következményekkel járt − a csoportdinamikát vagy a zene alakulását tekintve − Peter Gabriel, Steve Hackett, végül Phil Collins távozása az együttesből. A szólókarriereket is csak felsorolásszerűen tálalja, sőt nem is kap helyet mindenki a palettán: Gabriel, Collins, majd Rutherford egyéni karrierje mellett illő lett volna említést tenni Hackett forradalmi jelentőségű gitárjátékáról (úttörő szerepe vitathatatlan a tapping és sweep picking területén, amit az 1973-as Dancing with the Moonlight Knighttal hoz be a köztudatba), Tony Banks klasszikus iskolázottságú billentyűvirtuozitásáról, Collins homályba vesző dobtehetségéről vagy akár teátrális stílusán felül Gabriel Lautréamont-t is kenterbe verő szürreális szövegeiről.
A film nem hiba nélküli tehát, nem csoda, ha a rajongók mellett az egyes tagok sem rejtették véka alá nemtetszésüket a BBC gondozásában készült filmmel kapcsolatban. „Play me my song” („Játszd le a dalomat!”) − könyörgött Gabriel a zenekar első igazi sikerdala, az 1971-es The Musical Box refrénjében. Edginton direktor nem játszotta le a zenekar dalát: keveset mutatott meg a Genesisből. A film mindezek ellenére is ajánlható megtekintésre a téma, valamint a legendás együttes jelenléte miatt, de inkább a Genesist kevésbé ismerőknek nyújthat újdonságot.
Pont: 6/10
Genesis – A siker útján (Together and Apart/Sum of the Parts)
Színes, feliratos, angol dokumentumfilm, 90 perc, 2014
Rendező és forgatókönyvíró: John Edginton
Operatőr: Graham Day
Vágó: Matthew Longfellow
Szereplők: Phil Collins, Peter Gabriel, Tony Banks, Steve Hackett, Mike Rutherford
Bemutató: 2015. május 21.
(Forgalmazó: Pannonia Entertainment Ltd.)
