Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista

Dédi mondja

2016.07.13 — Szerző: Pollágh Péter

„Uszonyos bolygó. / Nem megfojtható. / Nem uralkodtam rajta, el is gurult. / Te meg egyszerűen fölvetted.”

 

Van egy bolygóm, annyit rejtettem,
sakálos másom. Karácsonyi szünidőm,
a valóságom. Rajta kívül nincsen való,
csak mohó sötét, hízó hályogszürke,
egy Gonosz sok felbérelt kicsi nyelve.

Uszonyos bolygó. Nem megfojtható.
Nem uralkodtam rajta, el is gurult.
Te meg egyszerűen fölvetted.
Alakváltó lidérc, hógolyóemlék,
most éppen kórházszínű pulcsi,
sokan bújócskáztak benne, sok jók,
piros a gömbcsillár felette.

Tetőtől talpig ősz: a tél elővárosa vagyok,
és nem tudok a ti nyelveteken beszélni,
világító sci-fi-fehérben baktatok kifelé.

Ott a Jó: egy fagylaltillatú hóember,
sokan vesztek el, fagytak meg érte.
Török is egy jégemléket, az óarany
konyakba teszem, tölgyes az illata,
látom és hallom a volt fák fényét,
meg merem inni, meg merem inni.
Erdővel a kezemben rogyok földre.

Pollágh Péter József Attila-díjas költő. 1979-ben született a Halak-Kecske jegyében Tatabányán. 2008-2009-ben a JAK-füzeteket, a 2008/2-estől a 2016/1-es lapszámig a Prae versrovatát szerkesztette.


További cikkek