Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista

Zeneakadémia

2015.07.07 — Szerző: Csillik Kristóf

„Bartók lesz, / én őt szeretem. Meg Bach, őt te. A vonóról / eszembe jut a lemez­játszó tűje. Néha, mint / a szív­ritmus, meg­akad az is.” Csillik Kristóf verse

Már a villamoson frusztrált a tömeg,
tudod, hogy voltam ezzel mindig,
engem ne nyomjanak a csuklóba,
és ne tiporjanak a cipőm alá a hátizsák
oldalról lelógó szalagjaival. Így gurultam
el az Akadémiáig, a szél kezét fogva,
hogy ne essek el a viharban. Bartók lesz,
én őt szeretem. Meg Bach, őt te. A vonóról
eszembe jut a lemezjátszó tűje. Néha, mint
a szívritmus, megakad az is. Ülésben fogtam
a kezed. A kezed megfogódott általam.
Én téged néztelek, te meg a színpadot állandóan.
Kezdődik? Kezdődik, és ahogy ülök melletted naponta,
eszembe jut a kis hölgy, aki a kottákat lapozta.

.

Csillik Kristóf 1994 született. Tanulmányait ez ELTE-n végzi.

További cikkek