© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Zeneakadémia
„Bartók lesz, / én őt szeretem. Meg Bach, őt te. A vonóról / eszembe jut a lemezjátszó tűje. Néha, mint / a szívritmus, megakad az is.” Csillik Kristóf verse
Már a villamoson frusztrált a tömeg,
tudod, hogy voltam ezzel mindig,
engem ne nyomjanak a csuklóba,
és ne tiporjanak a cipőm alá a hátizsák
oldalról lelógó szalagjaival. Így gurultam
el az Akadémiáig, a szél kezét fogva,
hogy ne essek el a viharban. Bartók lesz,
én őt szeretem. Meg Bach, őt te. A vonóról
eszembe jut a lemezjátszó tűje. Néha, mint
a szívritmus, megakad az is. Ülésben fogtam
a kezed. A kezed megfogódott általam.
Én téged néztelek, te meg a színpadot állandóan.
Kezdődik? Kezdődik, és ahogy ülök melletted naponta,
eszembe jut a kis hölgy, aki a kottákat lapozta.
.
Csillik Kristóf 1994 született. Tanulmányait ez ELTE-n végzi.
tudod, hogy voltam ezzel mindig,
engem ne nyomjanak a csuklóba,
és ne tiporjanak a cipőm alá a hátizsák
oldalról lelógó szalagjaival. Így gurultam
el az Akadémiáig, a szél kezét fogva,
hogy ne essek el a viharban. Bartók lesz,
én őt szeretem. Meg Bach, őt te. A vonóról
eszembe jut a lemezjátszó tűje. Néha, mint
a szívritmus, megakad az is. Ülésben fogtam
a kezed. A kezed megfogódott általam.
Én téged néztelek, te meg a színpadot állandóan.
Kezdődik? Kezdődik, és ahogy ülök melletted naponta,
eszembe jut a kis hölgy, aki a kottákat lapozta.
.
Csillik Kristóf 1994 született. Tanulmányait ez ELTE-n végzi.
