×

Önéletrajzi horror
Asia Argento: Lány macskával
Csiger Ádám
2015 // 06. 29

Az igazi horror az, ha az ember apja egy világ­sztár horror­ren­dező. Dario Argento lánya, Asia leg­alábbis emellett érvel új film­jében, a maga hu­moros módján.
Az igazi horror az, ha az ember apja egy világsztár horror-rendező. Dario Argento lánya, Asia legalábbis emellett érvel új filmjében, a maga humoros módján.



„Az olasz Hitchcock” ma már legendás maestrónak és elismert auteurnek számít, de fénykorában nemcsak híres volt, hanem hírhedt is. Lányát, Asiát például meztelenül szerepeltette, amikor még épp csak elmúlt 18. Asia mindig is csapnivaló apának festette le Dariót, így aztán nehéz nem önéletrajziként értelmezni harmadik rendezését. A film az 1980-as években játszódik Rómában, Aria nevű hősnője pedig kisiskolás − pont, mint akkoriban Asia volt. Anyja és apja neves és kriminálisan szeszélyes művészek, előbbi ráadásul Charlotte Gainsbrough alakításában kiköpött úgy fest, mint a rendezőnő anyja, a színész-forgatókönyvíró Daria Nicolodi.

Asia Argento nem először ír és rendez önportrét. Miután külhoni színésznőként Hollywoodban is sokat kihozott a lehetőségeiből, első rendezése, a Scarlet Diva metafilm volt önmagáról. E moziban egy Anna nevű sztárszínésznő elégeli meg hivatását: úgy érzi, már-már prostituáltként kell viselkednie (például meztelenkednie kell a filmekben), valamint megvallja, hogy szerinte is csapnivalóak az alakításai, és inkább rendezni szeretne. A főszerepet maga a direktor játssza, anyját pedig ki más, mint Nicolodi. Könnyű elhinni Asia Argentónak, hogy eleve azért kezdett színészkedni, mert apja csak akkor figyelt rá, amikor rendezte őt.



A színésznő-rendező azonban nyilatkozataiban igyekezett cáfolni, hogy a Lány macskával a gyermekkorát dokumentálná, és valóban legfeljebb önéletrajzi ihletésről beszélhetünk filmje kapcsán. Elég arra gondolni, hogy Aria anyja zenész, apja pedig színész. Utóbbi Dario tökéletes ellentéte: a rendező neurotikus, introvertált álmodozó (képzeljünk el egy horrorban utazó Woody Allent), nem pedig olasz csődör. Asia Argento a filmbeli apafigurán keresztül inkább az olaszok macsóságát és bigott vallásosságát parodizálja, na meg a helyi művészelit felszínességét. A film korántsem a rendező vádirata apja ellen, és nem is arról szól, hogy a művészek és a sztárok rossz szülők lennének. Asia Argento gyerekhőseinek létélménye univerzális. (Második rendezése, A szív csalfa vágyai szintén egy kiskorúról mesél, aki felelőtlen szülei miatt horrorba illő gyerekkort él át). Sőt hasonló negatív léthelyzet jellemzi Asia művészhőseit is, hiszen rendezői debütálásában a filmszakma árnyoldalát mutatta meg, önpusztító alteregójával azt bizonyítva, hogy e nehéz hivatás nem enged túl sok teret a kiegyensúlyozott magánéletnek.



A magyar cím kivételesen jobb, mint az eredeti. Az Incompresa annyit tesz, hogy „meg nem értett”, a honi verzió ennél poétikusabban fejezi ki a hősnő magányát, miközben a  címekben gyakran állatnevet szerepeltető giallo zsánerét is megidézi, aminek épp Dario a nagymestere. E film arról is árulkodik, hogy az alma nem esik messze a fájától. Dario ugyanolyan magányos farkas, mint lánya, és mindketten törékeny hősnőket tettek meg alteregónak. A fő különbség, hogy Asia nem zsánerfilmes, de az ő szerzői világképe is rögbrutális és fenyegető: nála a valóság az igazi horror. Jelen film ugyanúgy a családi és iskolai terrorról szól, mint például a Stephen King-féle Carrie, csak természetfeletti rémségek nélkül.

Függetlenül attól, hogy mennyi a valóságalapja, e film sokat elmond alkotójáról, aki másra sem vágyott, mint szerzői önkifejezésre, amikor rendezésre nyergelt át. A filmbeli hősnőnek két mostohanővére van, egyik anyja, másik apja korábbi kapcsolatából. Miután a szülők szakítanak, közös lányukban egyaránt a gyűlölt exet látják, és a két mostohatestvért halmozzák el szeretetükkel. Utóbbiakból viszont minden ambíciót kiöl az elkényeztetés, nem úgy Ariából és egyben Asiából, aki végül is irigylésre méltó karriert futott be.

Jelen rendezése – a korábbi kettőhöz hasonlóan – epizodikus jelenetfüzér, ami színészi alakításokban és játékos, ironikus komikumban erős (utóbbi illik a gyerekhős tündérmesei nézőpontjához is). Az viszont nem vitás, hogy Asia Argento rendezőként még mindig nyers kezdő. Egy hibát vét csupán, de az annál súlyosabb: a végefőcím után beszúr egy szcénát, amelyben a hősnő szembefordul a kamerával, és elmondja, hogy „mire gondolt a költő”. Asia már-már bocsánatot kér, amiért készített egy jó filmet. Mintha védekezne az ellen, hogy egy gazdag lány egocentrikus nyafogásaként értelmezzük a filmjét, miközben ilyesmi eszünkbe sem jutott.

Pont: 7/10

Lány macskával (Incompresa)
Színes, feliratos, olasz-francia dráma, 103 perc, 2014
Rendező: Asia Argento
Forgatókönyvíró: Barbara Alberti, Asia Argento
Operatőr: Nicola Pecorini
Szereplők: Giulia Salerno (Aria), Charlotte Gainsbourg (Madre), Gabriel Garko (Padre)
Bemutató dátuma: 2015. június 25. (Forgalmazó: Cirko Film)

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben