×

A zene mindig kinyitja a kapukat
Beszélgetés Csoóri Sándor Sündivel
Ayhan Gökhan
2014 // 12. 12

Csoóri Sándor Sündi a Buda Folk Band­del a Kárpát-me­dence gazdag zenei világát viszi el Magyar­orszá­gon belül és külföl­dön több helyre, hogy a kul­túra szer­ves részét képe­ző nép­zenét nép­szerű­sítse és bebizo­nyítsa, minden idő­ben képes újat adni a sok-sok ősi, auten­tikus dallam. Vele beszél­gettünk az együt­tesről, a nép­zene múlt­járól, jele­néről és annak a min­den­napi életre gyako­rolt, jóté­kony hatá­sáról.
Csoóri Sándor Sündi a Buda Folk Banddel a Kárpát-medence gazdag zenei világát viszi el Magyarországon belül és külföldön több helyre, hogy a kultúra szerves részét képező népzenét népszerűsítse és bebizonyítsa, minden időben képes újat adni a sok-sok ősi, autentikus dallam. Vele beszélgettünk az együttesről, a népzene múltjáról, jelenéről és annak a mindennapi életre gyakorolt, jótékony hatásáról.





Kezdjük a legelején. Hogyan jött létre a Buda Folk Band?

Minden fiatal népzenész szeretne zenekart csinálni. Mi sem voltunk ezzel másképp. Édesapámmal volt egy jól működő zenekarunk, de már régóta terveztem egy saját együttes megalapítását. Éri Márton barátommal összefogtunk, több éves előkészület és együtt gondolkodás után végre megalapítottuk a zenekarunkat. Mindenféleképpen valami új színt akartunk behozni a népzenébe. Éreztük, valami motoszkál bennünk, ami természetesen tiszteletben tartja az autentikus népzenét, viszont zenészként valami mást is szerettünk volna kifejezni, és így indultak el a feldolgozások.

Jelenleg mik történnek az együttes életében?

Egy zenekarnak az aktív periódusa inkább nyárra tevődik, ugye ezt már La Fontaine  is megírta annak idején a Tücsök és hangyában. Mindig vannak célok, tervek, amiket szeretnénk létrehozni, hiszen csak akkor tudunk előrelépni. A nyári muzsikálás után sok élményt szerezve azt gondoltuk, hogy egy újabb lemez felé vesszük az utunkat. Januárban volt egy sikerünk (a WMCE listáján a 2. helyig jutott a zenekar első albuma – a szerk.), s ennek fényében szeretnénk úgy az asztalra letenni valamit, ami mind a magyar népzenének, mind a világzenének, amit mi képviselünk, egy újabb arcát tudja megmutatni.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=zxj0XfOL8Xo[/youtube]

Emellett komoly lehetőségek adódtak. Az egyik ismertebb svájci rádió és a Bartók Rádió közreműködésében lesz egy Bartók-műsor, amire felkértek bennünket. Ez három pilléren fog nyugodni: a klasszikus zenén, a népzenén és egy újítással a jazz is szerephez jut benne. A népzenéket, amiket Bartók gyűjtött, szeretnénk olyan módon összerakni, vagy a műveiből kiemelni olyan folklór elemeket, amiket aztán különböző hangszercsoportokban elő lehet adni. Bartók zenéjében is van olyan, ami egy egyszerű emberben is el tud indítani gondolatokat, amik előrébb viszik a hétköznapokban. Ez az úgymond természeti képződmény, mint a népzene, nem kisajátítható, és szerintem azok a művek, amik erősen népzenei jellegűek Bartóknál, megérdemlik azt, hogy azokat lehessen folklorizálni, hiszen Bartók zenéje nemcsak a magas kultúrának való.

Milyen változás lesz az új lemezen, és mikorra várható a megjelenése?

Nagy változásokon ment keresztül a zenekar, de alkotói szempontból előnyösen alakultak a dolgok. Úgy gondolom, a második lemez sok ínyencséget tartogat, lesznek rajta újabb versfeldolgozások, s reméljük, a zenekar egy másik arcát sikerül megmutatni ezzel az anyaggal. Mostanában kezdődött el a munka, szerintem körülbelül tavaszra lesz kész.

Külföldön hogyan fogadják a népzenét?

Érdekes módon külföldön nagyon megbecsülik. Képzeljük el, olyan a népzene, mint egy erdő. Ott van körülöttünk, a maga állandó változásával, a természet erejével, a járt és járatlan utakkal, de sajnos nem mindig megyünk ki, értékeljük erejét, hiába tudunk róla. Megszokja az ember, hogy van, és nem nagyon figyel oda rá. Ez történik régóta itthon. Mostanában ugyan reklámozzák, de úgy gondolom, hogy sajnos a kezdeményezések nagy része még mindig elsősorban az üzletről szól, és nem az eredeti üzenetéről: arról, hogy közösségek alakuljanak, s azok szellemileg fejlődjenek a népzene szeretetével.



Mostanában a táncházmozgalom és a tiszta népzenére fókuszáló mozgalmak folytatása figyelhető meg?



A tiszta népzenének mindig meg lesz ez ereje. Oktatják, és a szervezett továbbképzések is becsülendők, de közben azt érzem, hogy itt is kialakulnak azok a csoportok, akik önmaguknak és holdudvaruknak csinálják az egészet, pénzt és karriert remélnek belőle. Emellett szerencsére számos más példát állíthatnék ezzel ellentétbe.

Azt tapasztaltam, hogy népzene jelenléte felerősíti a jelenre való figyelést. Ha az emberben vannak ehhez kapcsolódó emlékek, erre rezonáló hullámok vagy energiák, akkor teljesen másképp tud működni egy helyzetben. A városban például ez egy nagyon jó, elfogadó-befogadó dolog tud lenni. A népzene élő anyag, külföldön vagy tőlünk keletebbre természetesnek veszik, hogy a népzene összetartó erővel bír. Szeretjük az angolszász zenét, de olyannyira elhatalmasodott a hétköznapokban, hogy leveszi a figyelmet a népzenéről. Kicsit csicsásabb, giccsesebb az angolszász zene, jobban tud hízelegni, s egy a zenéhez nem értő embert is megfog, megszólít könnyen. Elismerem, hogy fantasztikus zenék léteznek ebben a műfajban is, ám az az „ő népzenéjük”. Ha nekünk van eredeti, hiteles népzenénk, akkor azt merjük használni, éljünk vele.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=vgNadNfhmls[/youtube]

A ti zenétek szélesebb körben népszerű, a szakma és a közönség is elismeri a munkátokat. Hogyan fogalmaznád meg, a ti zenétek miben tér el a többi, népzenét játszó együttestől?



A népzenével foglalkozó együtteseknél lényegében azt látom, hogy archaizálni próbálnak, igyekszenek azt eljátszani, amit korábban hallottak, minden változtatás nélkül. Úgy kezelik az egyes gyűjtéseket, mint a Szentírást. Nagyon kevés olyan zenekar van, aki mer változtatni. Mint ahogy egy lakodalom is megkívánta a szerkezeteket, úgy egy színpadi dolog is megkívánja. Meg kell találni azt az arányt, amivel a népzenét úgy tudjuk játszani, hogy a színpad elvárásainak megfeleljen, viszont ne veszítsen el semmit a hitelességéből. Hogyha az ember hozzányúl a népzenéhez, először szerkezetileg nyúljon hozzá, ismerje meg rendszerét, harmóniavilágát,  variáljon a táncrenden, és utána merjen további változtatásokat eszközölni. Mindenképpen érdemes megismerni a népzene történetét, a régen és a mostanában készített felvételeket, és azok ismeretében hozva létre újat.



Hogyan kell jól játszani a népzenét?



Úgy gondoljuk, hogy ezt a zenét csak úgy szabad játszani, ha szereti az ember. A szakmai tudáson túl a népzenéhez többre van szükség. Nem arról szól a történet, hogy ki mennyire jó zenész, fontosabb, hogy mennyire tud együttműködni a másikkal, vagy akár több olyan ember, akik életükben először találkoznak, hogyan tudnak alkalmazkodni egymáshoz. Ha tudod, hogy milyen a dunántúli népzene, és a másik is tudja, mert mindkettőnknek van a dunántúli népzene mozzanatairól fogalma, akkor megtörténik az a szellemi találkozás, ami segíti az előadást. Ehhez az sem szükséges, hogy zenészek legyünk és kristálytisztán játsszunk. De ne felejtsük el, azon túl, hogy tisztában vagyunk a legkiválóbb népzenész és népénekes mesterek zsenialitásával, felvételeivel, ismernünk kell a hangszerünket, gyakorolni és igyekezni kell, hogy közvetíteni tudjuk ezt a felmérhetetlen kincsű hagyatékot, amit a Kárpát-medence embere hozott létre és éltetett. Ez valahol a népzene lényege és szeretete.

Nagypapád, a költő Csoóri Sándor munkássága hatott rád?

Az Ő hatalmas tehetsége nagyon ösztönzőleg hat rám egészen a mai napig. Gyermekkoromban volt néhány verspróbálkozásom, de azokat soha nem mutattam meg neki. Viszont írtam pár népdalszerű, megzenésített szöveget.

Térjünk vissza a sikerekhez. A Magyar Világi Népzene lemezetek nemzetközileg is szép eredményt ért el.

Mostanában szerencsére több szó esik egy listáról, ahol megtalálhatjuk, egy szakmai bizottság döntése szerint a legígéretesebb lemezeket. Ezen a listán szerepelt már régebben Sebestyén Márta, mostanában Lajkó Félix, a Söndörgő együttes is, de mi is egy előkelő helyet tudhattunk magunkáénak. Úgy gondolom rendkívül fontos a külföldi jelenlét. Gazdaságilag is sokat segítene, ha Magyarországnak lennének olyan zenekarai, amik külföldön ismeretséget szereznének. Gondoljunk bele, hogy hány milliót termelt az Egyesült Államok számos híres előadja azzal, hogy lemezeket és egyéb termékeket adott el a világban. Magyarországon kevés népzenei fesztivál van, ami igazán tudná népszerűsíteni ez a kultúrát, szemben északkal vagy kelettel, ahol számos színvonalas folklórfesztivált rendeznek.



Both Miklóssal jártátok az országot, a leghátrányosabb helyeken kutatva a tehetségek után. Mesélnél erről?



Az egész lényege az volt, hogy Mikivel régóta jártunk mindenfelé gyűjtőúton. Zenéket, énekeket, történeteket vettünk fel. Szerettük volna, hogy akiknek nincs meg a lehetősége, hogy hátrányos helyzetükből adódóan tanuljanak zenét, hivatalos intézményi keretek közt, azok is esélyt kaphassanak. A cigányok voltak azok, akik évszázadokon keresztül megőrizték a zenét. Kíváncsiak voltunk, hogy ez most is így van-e, és örömmel tapasztaltuk, hogy igen, csak jelenleg egy másfajta csatornán működik az egész. Régebben volt a rádió, manapság ott az internet, s annak segítségével tanulnak meg zenélni, számos műfajban van módjuk azon keresztül kalandozni. Szomorú, de senki nem tud róluk, a maguk szórakoztatására zenélgetnek. Megérte ebbe belevágni, mert talán felnyitja a szemeket, hogy érdemes így integrálni a cigányságot, hogy folytathassák a zenét, és legyen is rá igény. Ezt a 12 tagú zenekart anyagi támogatással lehet érdemben tovább működtetni, gondolom, Mikinek van már elképzelése a folytatásról, amiről inkább őt kéne megkérdezni.

Mi volt a legemlékezetesebb számodra ebben az országjárásban?

Visszajöttek az Erdélyben vagy a Felvidéken tapasztalt élmények, tehát az a fajta gondoskodó vendégszeretet, semmihez nem fogható életérzés, a zene természetes jelenléte. Nem tudom, hogy a szegénységhez hozzátartozik-e a zene, de azt gondolom, hogy a zene mindig jó hely a meneküléshez, ahol meg lehet húzódni.

Miért nem sikerül felfedezni ezeket a tehetségeket másoknak, mondjuk az iskolának?

Ehhez hozzátartozik az a régóta gyökeret vert probléma, hogy az iskolarendszerünkben nem az a cél, hogyha valaki valamiben tehetséges, azt engedjék, segítsék, hanem szerteágazó ismeretet várnak el tőle, mintha polihisztorképzés folyna hat éves kortól. Aki nem tud énekelni, az elszégyelli magát, aki nem tud számolni, azt butának bélyegzik. Ha a hátrányos helyzetben lévő vidékeken a tehetségeket értően megtalálnák, nem lennének ilyen problémák, amikből nemegyszer a politika húz hasznot. Az iskolának számos feladata mellett jövőt és jövőképet is kell biztosítani. Bármilyen, úgymond vad helyen jártam, amint kiderült, hogy zenész vagyok, attól fogva mindenki szeretettel fogadott, és nyitott, pontosabban befogadó volt, mert a zene kinyitja a kapukat, és az embert emberré teszi.

.

A Buda Folk Band Facebook-oldala itt.

Következő koncertek: 2014. december 4., 11. és 18., Vörösmarty tér, Budapest

Megosztás:

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben