×

Amikor a mézédes hang nem elég
Elina Garanča és a Budapesti Fiharmónia Társaság Zenekarának koncertje
Hekler Melinda
2015 // 05. 01

Nagy várakozás előzte meg Elina Garanča első magyar­országi kon­certjét, amely az idei Buda­pesti Tavaszi Fesz­tivál egyik leg­ran­go­sabb ese­mé­nyé­nek számított.
Nagy várakozás előzte meg Elina Garanča első magyarországi koncertjét, amely az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legrangosabb eseményének számított. A lett mezzoszoprán énekesnő 23 évesen indult el a világhír felé, miután megnyerte az egyik legrangosabb, Finnországban megrendezett nemzetközi énekversenyt. Mára ő is a folyamatosan megújulni vágyó és kényszerülő operajátszás egyik 21. századi ikonja lett, csakúgy, mint Anna Netrebko. Mindkettejüknek sokszor kellett bizonyítaniuk már, hogy nemcsak szépek és csinosak, hanem énekelni is nagyon jól tudnak.



Elina Garanča gyakran együtt lép fel karmester férjével, az angol Karel Mark Chichonnal, ez Budapesten is így történt. A karmester ugyan nem számít akkora sztárnak, mint felesége, de folyamatosan rangos zenekarok irányításával bízzák meg. A Müpa közel teltházas közönsége egy-egy pillanatra igazi fesztiválhangulatba került ezen a koncerten. A műsorválasztás annyira remek volt, hogy egy idő után azt sem sajnálhattuk, ha nem Garanča énekelt, hanem „csak” a zenekar játszott. Chichon és a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarának összhangja nagyon jól érezhető volt. A karmester minden ízével a zenére figyelt, minden szólamot megélt, és valóban sokat hozzáadott a zenekar játékához.

Az énekesnőt megjelenésekor, ahogy egy világsztárnak kijár, hatalmas tapsvihar köszöntötte a színpadon. A Ruszlán és Ludmilla nyitánya után feszülten vártuk, hogy az első hangok megszólaljanak az énekesnőtől is. Garanča Csajkovszkij Szent Johanna áriájával kezdett, majd Delila és Balkis áriáját énekelte az első részben – utóbbi darab igazi ritkaságszámba megy, Gounod Sába királynője című operájából való. A maga titokzatosságával és mérhetetlen eleganciájával ez volt talán az est legéteribb dala.

Bár szólókoncerten voltunk, a hivatalos program szerint az énekesnő a két rész alatt mindösszesen csak hat dalt énekelt – bár ekkor még nem tudhattunk a három ráadásként elénekelt szerzeményről. A zenekar frenetikusan játszotta végig az estét. A szólók CD-minőségben szólaltak meg, különösképpen a Thais-Meditáció csodálatos szóló hegedűjátéka Danyilova Galina előadásában.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=AUt13xfgQBA[/youtube]

A koncert első része a szerelemre hangolódásról szólt, a második a szenvedélyes lángolásról. A zenekar által játszott két pasodoble megmutatta nekünk a spanyol táncműfaj lényegét: a férfi a táncban a matador szerepét ölti magára, a nő pedig nem más, mint a piros kendő a matador kezében. Ez a piros kendő aznap este Elina Garanča volt vörös ruhájában, melyet a várva várt Carmen keresztmetszet okán viselt: pár perc múlva fel is csendültek Bizet operájának megunhatatlan dallamai.

A lett művésznő és a Carmen kapcsolata nem olyan egyértelmű, mint ahogy azt ma már a legtöbben gondolják. 2010-ben a Metropolitanben ezt a szerepet eredetileg Angela Gheorghiu énekelte volna, csakhogy ő visszamondta az előadást, mivel nem akart együtt dolgozni férjével, Roberto Alagnával, akivel éppen válófélben voltak. A Metropolitannél felmerült ugyan Garanča neve is a helyettesítés kapcsán, de korántsem volt biztos, hogy ő lesz a favorit, hiszen ekkor még „csak” Európában számított nagy sztárnak a klasszikus zenei színtéren. Éppen ezért, bár több Rossini mezzoszoprán szerepet is énekelt korábban a Metben, meglepetésszámba ment, hogy megkapta ezt a nagy, tradicionális jelentőséggel bíró szerepet. A 2010-es bemutató óta sok jót lehetett hallani érzékien erotikus és csodálatosan elénekelt Carmenjéről, immár világszerte.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=K2snTkaD64U[/youtube]

A Müpában előadott Carmen-részletek azonban csak egy-egy hang erejéig hozták el azt az elengedett, áttörő szabadságot, amit Garanča hangja eddig és máskor jelentett. A mélységei különösen erősek voltak, de mintha nem akart volna igazán közölni az éneklésével. Talán nem kellene kényelmesnek nevezni az ezen az estén nyújtott teljesítményét, ám annak hatott. Nem a ki nem énekelt magas hang miatt a Delila-ária végén, hanem a szívbéli jelenlét hiányáról: arról, ami vele ellentétben Chichon karmesteri munkáján nagyon is érződött. Bár családban marad, azért ez mégis sovány vigasz.

.

Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2015.április.17.

A koncert a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében került megrendezésre.

Megosztás:

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben