×

FISZ-tábor 2015
Tóth Tünde
2015 // 07. 30

Tóth Tünde tudósítása a visegrádi FISZ-táborról, ahol idén (többek között) Dragomán György, Markó Béla, Péterfy Gergely és Szilasi László is fellépett.
Hegymagasan, állandó hőségben, változatos programokkal és érthető módon sok hűsítővel telt a negyedik FISZ-tábor, ahol Dragomán György, Szilasi László, Péterfy Gergely, Markó Béla voltak a napi nagybeszélgetések sztárvendégei. A négy nap alatt sok új megjelent mű, pályakezdő és befutott szerző, folyóirat, műfaj, társadalmi-kulturális kérdés, minikoncert gazdagította, színesítette a rendezvényt, amelyen a „Visegrád zsizseg rád” szlogen először Slavoj Žižek, majd Michelle Wild nevével módosult. A Szépirodalmi Figyelő gasztronómiai számának lecsófőzéssel egybekötött bemutatója után Kollár Árpád pedig a legnagyobb délvidéki trollkodókat vette sorra, így került egy kontextusba Pipás Pista, a Csipkés kombiné és Rákosi Mátyás.


Első nap Szilasi beszélt legutóbbi regényéről, a Harmadik hídról, irodalomról és a dohányzás ellenében az ivás fontosságáráról – mert ötven körül az már nehezen megy. A jövőre vonatkozó tervei közt elsősorban a tanári hivatást és a szépirodalmi pályát emelte ki, hiszen az irodalom „egy külön nyelv, ami másféle tudásokat állít elő”, és ez jobban érdekli most, mint a tudomány.


Az este folyamán Farkas Arnold Levente Anyám teste, Kiss László Ki mondta, hogy jó volt című könyvéből olvasott föl, majd a FISZ-elsőkötetesek mutatkoztak be: Bödecs László Semmi zsoltár című, szocioköltészetként emlegetett verseskötetéből, Juhász Tibor a morális és antropológiai értelemben vett szegénység problematikáját érintő művéből (Ez nem az a környék), Szendi Nóra a kábítószerfogyasztó mikroközösséget alapul vevő, Zárványok címmel megjelent regényéből, valamint Fekete Anna Oda-vissza és Horváth Benji Beatcore című kötetéből kapott ízelítőt a közönség.






Következő nap a Kitömött barbárral kapcsolatban Patócs László kérdezett, először is hangsúlyozva, hogy a jelenlegi megítélésével ellentétben Péterfy nem egykötetes szerző. A döbbenetes sikerhullámra terelte a szót, amivel kapcsolatban az író kiemelte, hogy bár ez egy megtervezett folyamat eredményének hathatott, a jó téma (amelyben a szerzőt elsősorban a szabadkőművesség foglalkoztatta) és az új módszertani fogások nyerték meg az olvasót. Ettől függetlenül tény, hogy a Facebook mint marketinges stratégia mérhetően sokat jelentett, amihez társult még a nem szándékolt politikai áthallásosság is. A könyvével kapcsolatban gyakran felmerülő fikció kontra valóság kérdését érintve azt mondta, hogy azok, akik a Kazinczy-személyiség hitelességét kérik rajta számon, megfeledkeznek arról, hogy a fennmaradt iratokból rekonstruált kép is csak egy fikció. Angelo Solimanhoz kötődő barátságának története – mint az már interjúkból, kritikákból kiderült – Péterfy disszertációjának készült, ezért a tudományos munka és a szépirodalmi mű különbségeiről, a fikció elkerülhetetlenségéről is szó esett. A narrátori pozíciót azzal indokolta, hogy mikor az elbeszélőknek egy képzeletbeli castingot tartott, Török Sophie hangját látta a legmegfelelőbbnek, hiszen a megtört özvegynek rálátása van a teljes történetre, mindemellett pont eléggé szomorú és hisztérikus ahhoz, hogy jó beszélő legyen.


Harmadik nap Dragomán György beszélt három regénye kapcsán a személyesség és külső nézőpont megjelenítésének narratív összetettségéről, az újabb és újabb útkereséseiről, amelyekben állandóságot a képi látásmód jelent. Ezért is lehet könnyebb a megfilmesítés, amelyben Dragomán is részt vesz, hiszen statisztál a Fehér király angol változatában. A forgatás heteken belül lezárul, de nem kizárt, hogy egyéb feldolgozásra is sor kerül, mivel a könyv már harminc nyelven olvasható. A moderátor a diktatúráról is kérdezte a szerzőt, aki szerint minden rendszerrel az a baj, hogy irracionális szabályokat működtet. Ugyanakkor szerinte a babonavilág is ugyanolyan valóságkonstrukció, mint bármi más, és ez a felboruló és újrakonstruálódó valóság foglalkoztatja, ezért is érdekli az őrület és a szabadság témája, ami kiválóan megragadható egy kamaszlány életén keresztül. Ettől függetlenül regényeiben visszatérnek személyes gyerekkori élményei olyan motívumokban, mint a festészet, a tájfutás és a lövészet. Arra is kitért, hogy a brutalitás azért jelenik meg műveiben a személyközi viszonyokban is és nemcsak politikai színtéren, mert úgy gondolja, hogy minden viszony hatalmi viszony, minden helyzet hatalmi helyzet.






A közéletiség kérdése Markó Béla és a szerző munkásságát monográfiában feldolgozó Elek Tibor közt is felmerült, egyéb (főként a szonett és a haiku) műfaji, alkotás-módszertani és a fiatalok tanítását érintő kérdések mellett. A szerző azzal a nehezen támadható állásponttal érvelt, hogy írni az életről és a halálról lehet, és az életnek ugyanúgy része a közéletiség, hiszen nem létezik pusztán „irodalmias élet”, az írót-költőt körülvevő világban pedig fényűzés lemondani a véleményalkotásról. De a költészet számára elsősorban egyfajta versnaplóként értelmeződik, amely nem napi eseményeket, hanem inkább érzéseket és gondolatokat rögzít, és amelynek természetessége a lélegzetvételéhez hasonló. Elek szerint a szerző sokoldalúságát és termékenységét bizonyítja, hogy a monográfia megjelenése óta már három kötete látott napvilágot. Szerinte jó szabadverset olykor nehezebb írni, mint szonettet, de arra bátorította a kezdő tehetségeket, hogy elsőként kötött formákban alkotva tanulják meg a nyelvkezelést, és abból kiindulva próbálják megtalálni a saját hangjukat.


A nagyelőadások mellett délelőtt és kora délután szemináriumokon vettek részt a táborozók. Szilágyi Zsófia a kritikaműhelyt vezette, amelynek Tompa Andrea színikritikusként és íróként is vendége volt. Itt a kritika mibenléte, fontossága, hatása mellett arról is szó volt, hogy a szerzőt hogyan és miben befolyásolja a műbírálat. A prózaműhelyt Bartis Attila és Hermann Zoltán, a költészetit Sopotnik Zoltán és Csehy Zoltán, a műfordítóit pedig Gerevich András vezette – vendégként Farkas Wellmann Éva, Lanczkor Gábor, Nagy Koppány Zsolt és Szabó T. Anna is részt vett a foglalkozásokon.






A Hétköznapi feminizmus címmel megtartott beszélgetésen Hermann Veronika, Kiss Noémi és Réz Anna válaszolt Antal Nikolett kérdéseire, amelyek a tudományban és a mindennapokban megjelenő genderkérdéseket feszegették volna a tervezet szerint, de ezek kevésbé a feminizmusra, inkább a transzszexualitásra, a homoszexualitásra és ennek mai megítélésére vonatoztak.


Az utolsó nap a maratoni felolvasásoké volt. Kora este Láng Orsolya Tejszobor és Kalapos Éva Veronika Arccal a hóban című kötetét mutatták be, majd a lengyel–magyar workshop fordítóira került sor. Michał Czaja, Seweryn Górczak és Mariana Cyranowicz műveit Deres Kornélia, Fehér Renátó és Tinkó Máté fordította. Még a hajnali órákban is tartottak a felolvasások, hiszen az alkotópályázat nyertesei (Szerényi Szabolcs, Makai Máté, Purosz Leonidasz, Horváth Imre Olivér, Hyross Ferenc) után az alkotóműhelyek résztvevői kaptak szót, akik közül a legnagyobb figyelmet és elismerést a mindössze hétéves Csehy Flóra meglepően ötletes írásai kapták.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben