• Por előtte, Por utána – Kritika Temesi Ferenc A szív böjtje című könyvéről

    2022.11.08 — Szerző: Bence Erika

    A szív böjtje Temesi Ferenc negyedik önálló köteteként látott napvilágot 1991-ben. Az eltelt évtizedek alatt egy kiterjedt életmű részévé vált. Új kiadásának jelentései is ebben az összefüggésben nyernek értelmet.

  • Temesi Ferenc: A szív böjtje  Kép forrása
    Temesi Ferenc: A szív böjtje
    Kép forrása

    2022-ben a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg Temesi Ferenc A szív böjtje című 1991-es könyvének módosított változata. A címadó mellett a kötet tartalmazza a botránykővé vált Élet és irodalom című kisregényt is, amelyet a szerző a neki címzett levelekből az íróik hozzájárulása nélkül állított össze és jelentetett meg. A kettő közrefogja a négy fejeztet kitevő rövidprózát, köztük laudációkat, esszéket, novellákat, tárcákat, rövidtörténeteket, keresztrejtvényt.

    1991-ben A szív böjtjéről mint a Por szerzőjének negyedik könyvéről beszélt a kritika. A Holmi recenzense, Magyar Judit Katalin materiális okokra, a tárcákra történt korábbi hivatkozásokra, valamint a szerző poétikai elképzeléseire vezeti vissza a kötet „esztrád” jellegét, azaz elegyes műfajiságát és tartalmát: „[A] könyv magvát képező tárcák még a levelekkel együtt sem tettek ki tizennégy ívet; másrészt e zsenge novellák POR-történeti előzményekként szolgálnak, s mivel megemlíttetnek néhány levélben is, a figyelmes szerkesztés melléjük helyezi; harmadsorban pedig a szerző különösképp kedveli a mozaikszerű poétikai megoldásokat.”

    Temesi Ferenc  Kép forrása
    Temesi Ferenc
    Kép forrása

    2013-ban Temesi Bartók című, a recepció szerint új fordulatot ígérő regényének fogadtatása és értékelése sem volt mentes a korábbi sikerregényre történő utalásoktól és magyarázatoktól. A Kortársban megjelent kritikában Paár Tamás például olyan, „egykönyves” szerzőként beszél Temesiről, aki „első nagyregénye (sikerének) árnyékából amúgy maga sem szándékozott kilépni: későbbi műveiben főszereplőként már mindig a Por írójának glóriájával a feje körül lépett elő”.

    Ennek szellemében az 1991-es kiadói ajánlás maga sem az új kötet megjelenésére, hanem a „nagy sikerű Por szerzőjének újabb művére” vonatkozik. A könyv műfaji és tartalmi tarkaságához és esetlegességéhez pedig könnyedségre törekvő, szellemes(kedő) hangvétellel igyekszik a jegyzet szerzője idomulni: „[S]zó van még egy papáról, aki elköltözött, egy szárítóról, honnét szavak szállnak, a legjobb barát haláláról és egy új érkeztéről, Angliáról és Amerikáról, Japánról és kínairól, útitársakról és e’társakról, magyarságról és zsidóságról, Lou Reedről és Lagzi Lajcsiról, a taóról és a tarot-ról, arról, hogyan legyünk szegények, vagy mit érezhetett Kiss Sándor, a hangutánzó papagáj a láthatatlan országban... Van ebben régi, és van ebben új: kisregény és novella, keresztrejtvény és megíratlan búcsúlevelek, esszé és tárca, paródia és gyónás. Szerepelnek a hatvanas évek éppúgy, mint az 1989-90-es keserves évtized. A szerző önéletrajza zárja a kötetet: minden sorát barátai és felebarátai írták.”

    A hányaveti, nyegle, olykor pökhendinek érzett írói hang nem nyerte el maradéktalanul olvasóinak és recenzenseinek tetszését.

    Többen a stílust „visszájára fordítva” marasztalták el: „Honjaim, ettől a salátától padlót fogtam: ítészi közérzetem ilyesformán sóhajthatnám világgá – a szerző modorában” (Magyar Judit Katalin). Megfigyelhetővé vált az életmű alakulása folyamán az is, hogy a negatív véleményt kifejteni ódzkodó, a mindent pozitívan értékelő vagy az olyan a kritikusok, akiket „elkábított a szerző bűvköre” (Fekete J. József), rendre igyekeztek hasonló könnyed hangnemben megfogalmazott kritikát írni róla – bizonyítandó, hogy felnőttek az írói humor e változatához. Az Élet és irodalom leveleiben érintettek megsértődtek, tiltakoztak vagy éles hangnemben válaszoltak. A 2022-es módosított kiadáshoz maga a szerző írt ajánlójegyzetet, amelyben a balhévá lett és a „megsértődni annak kéne, aki kimaradt belőle” megjegyzéssel útjára bocsátott – sajátos – önéletrajzot, az Élet és irodalom szövegeit „irodalomtörténetnek” minősíti.

    Temesi Ferenc az Ünnepi Könyvhéten 2022-ben  Kép forrása
    Temesi Ferenc az Ünnepi Könyvhéten 2022-ben
    Kép forrása

    Temesi Ferenc írói opusának darabjai a Scolar Kiadó gondozásában jelennek meg újra. Kiadásra kerültek a szótárregényt megelőző novellás- és tárcakötetek, 2019-ban, 2020-ban és 2021-ben pedig a trilógiává rendeződött Por, Híd és Pest című regények. Az életmű újrakiadásának tervében természetszerűleg ott a helye A szív böjtének is, amely az első kiadáshoz képest módosított formában jelent meg. A változások leginkább a lírai rövid történeteket, vallomásokat, kiállításmegnyitókat és méltatásokat tartalmazó második és harmadik fejezetet (Bűneimből, Megnyílok én) érintették: egyes darabjainak létére már csak a másik szöveg elé applikált egykori cím (ilyen a Pont Pál megíratlan búcsúlevelei) utal, vagy teljesen kimaradtak a fejezetből (például Magyarnak lenni). Nem érinti hasonló változás viszont a könyv legterjedelmesebb, rövidprózákat tartalmazó Szavak a szárítóból című fejezetét, s jobbára változatlanul szerepel benne A szív böjtje című kisregény, valamint az Élet és irodalom. Nyilvánvalóan módosultak viszont a szövegek értelmezésének és a könyv értékelésének lehetőségei, modelljei.

    Az egyik nagy változást a posztmodern diskurzus lefutása hozta. Kevés olyan Temesiről szóló írás van ugyanis, amelyben ne említenék meg az Esterházy-párhuzamot, „hogy Esterházy Péter a Termelési regénnyel megírta első posztmodern regényünket, Temesi pedig a Porral ugyanebben a műnemben az első tudatosan posztmodern (későbbi szóhasználatában: »poszthadovista«) magyar alkotást tette le az asztalra” (Paár Tamás). Ezt a skatulyát aztán sokáig nem lehetett megkerülni. A szív böjtje 2022-es, a 93. Ünnepi Könyvhéten lezajlott bemutatóján Száraz Miklós György moderátori kérdésére Temesi azt válaszolta, hogy a posztmodern számára „passé”, vagyis múlt idő. Harminc év után A szív böjtje tehát posztmodern értési kontextusa nélkül maradt, ami azért is érdekes mozzanat, mert – a szerző szándéka szerint – taoista címe inkább Esterházy 1985-ben napvilágot látott szövegére, A szív segédigéire reflektál – Temesi közlése szerint teljesen véletlenül és akaratlanul. Értelmezéséhez ehelyett a Csuang-tzetől vett mottó, illetve a szerző mondatnyi megjegyzése nyújt útmutatót: „A címadó kisregény tanúsítja, hogy magam is kutya vagyok.” Csuang-tze (akiről az említett könyvheti interjúban mondja Temesi, hogy Lao-ce után a legnagyobb keleti filozófus) szerint az „őslényeg“ megértése az üresség megélésével azonos, ami nem más, mint a szív böjtje. A Papp Rita tervezte könyvborító, rajta egy kutyával, amelynek „emberárnyéka“ van, a szájbarágás határait megközelítő módon erősíti képileg a narratíva elbeszélői szólamait. A történet kettős perspektívából, azaz az író és a kutyája szemszögéből is elbeszélésre kerül: hol az állat, hol a gazdája mesél. Temesi utólagos, azaz az új kiadáshoz kapcsolódó álláspontja szerint – és a posztmodern elképzelésekkel ellentétben – ma már nincs jó regény sztori nélkül, a két(féle) elbeszélés kapcsolata pedig abból következik, hogy egy kutya megközelítőleg tizenöt évet él, és ennyi ideig tartott a főhős-elbeszélő (ember) házassága is. Mai olvashatóságát is ez, a narráció sokszínűsége és gördülékenysége, és nem a 1991-ben is kissé slamposnak ítélt, olykor idétlen humora adja.

    A létrejöttük óta eltelt idő révén a Szavak a szárítóból tárcái viszont a címadó kisregénnyel ellentétben csak nyertek megértésüket, de főleg megítélésüket illetően. 

    Ami az 1980-as években esetleg áradó és szellemeskedő publicisztikának vagy a posztmodern kísérletező szövegjátékának hathatott, harminc vagy negyven év alatt maga is hagyományt teremtett,

    és a magyar prózairodalom – Ady, Kosztolányi, Mészöly, Parti Nagy, Esterházy neve fémjelezte – tárcaírói örökségével és vonulatával is összenőtt. Vagyis a Temesi-tárca egy jól kivehető műfaji sor szerves részévé vált, amely az újságfelülethez (újabban blogok megjelenési lehetőségeihez) mért terjedelmével közelebb áll hozzá, köznapi vagy játékos tartalmával (mint amilyen a keresztrejtvény-novella), megformáltságával közvetlenül is megszólítja olvasóját.

    bb

    Az Élet és irodalom értési paraméterei is megváltoztak. Ez nemcsak abból következik, hogy a kérdezetlenül közzétett, sokszor kompromittáló tartalmú levelek íróinak és érintettjeinek egy része már nem él, így értelemszerűen nem is reagálhatnának az újabb kiadásra, hanem abból is, hogy az elmúlt évtizedek alatt az irodalom alakulástörténetét is jelentős beszéd- és szemléletmódváltások tették mozgalmassá. Nemzedékek követték egymást, régi műfajok (például tárca, napló- vagy levélnovella) éledtek fel, újak (mint a szótárregény) jelentek meg. Levél- és újságcikkregények több formája látott napvilágot az irodalmi kultúra különböző színterein is, azaz nemcsak a szórakoztató, hanem a magas irodalom berkeiben egyaránt – gondolhatunk itt Hernádi Gyula, Tar Sándor, Parti Nagy Lajos, Szív Ernő, Garaczi László vagy akár Esterházy Péter tárcáira és regényeire. A leleplezésnek és a kitárulkozásnak az a változata, amit a magánlevelek és -iratok nyilvánossá tétele jelentett egykor, ma már nem számít példátlan esetnek. A mai olvasó feltehetően már nem botránkozik meg oly mértékben azon, hogy ki volt alkoholista, nőcsábász vagy besúgó a magyar irodalmi közéletben, mint e leleplező irodalmi szólam kialakulásának kezdetén. Temesi Ferenc indulatos, dacos vagy akár szemtelen publikációi már-már szimpatikusakká lettek, főleg ha figyelembe vesszük, hogy egy, a saját visszaemlékezései szerint (lásd a könyvheti bemutatót) a mainstream irodalomba betörni vágyó új nemzedék tagjának lázadó magatartását takarják.

     

    Temesi Ferenc: A szív böjtje

    Scolar, 2022

    Temesi Ferenc: A szív böjtje

  • További cikkek