×

Ha eljön értünk a halál
Képzelt beteg az Örkényben
Rédai Gergely
2014 // 02. 03

A „Molière nyomán, helyett és neki is” szüle­tett Képzelt beteget nem csak a hipo­chondria rém­képei, de maga az inkább nevet­séges, mint rémisztő Halál üldözi szemé­lyesen. Az új Mohácsi-rende­zésben akad bőven fárasztó humor, kultu­rális utalás, abszurd színe­zet, ez a több­féle törek­vés azon­ban most nem igazán ízesült egybe a szín­padon.
„Molière úr után, helyett és neki is” – hirdeti a Molière-t inkább nyomokban tartalmazó újragondolás címlapja. A minimalista színpadkép a kevés bútorral, az óriáspillangó viccesen eltúlzott terráriumával és a fehérre mázolt arcú, díszletelemként elhelyezett vonósokkal (akik sejtelmesen hipnotikus hangokkal festik alá a játékot) jól szolgálja a komédia groteszk hangulatát.

A feldolgozás egyértelműen a könnyed komikum irányába hajlik: a halál hangsúlyos jelenléte és az aktuális társadalomkritikai elemek szükségszerűen valami mélységet, de leginkább abszurd színezetet adnak a látottaknak. A megjelenítés komolyságát az is tompítja, hogy az előadás legkomikusabb figurája épp a halál, a beszédes nevű „Re Noire” (Debreczeny Csaba), aki táblagépén hordja magával fekete listáját, amit diszlexiás lévén viszont nem tud leolvasni. A kerettörténetet az ő látogatása adja: tévedésből Argant (Gálffi László) akarja először magával vinni, noha listáján Moliére neve szerepel (kis színháztörténeti kikacsintás ez, hiszen a szerző a hagyomány szerint állítólag épp Argant játszva, illetve közvetlen a darab után lelte halálát). Re Noire beismeri tévedését, és Moliére nyomába ered, de azért elhinti, hogy hamarosan Arganért is visszatér.

Innentől a képzelt beteg (Argan) minden perce páni halálfélelemben telik. Akárcsak az eredeti műben, itt is a mániákus hipochondria, illetve az ebből fakadó – mindenkori társadalmunk hétköznapjaiból is ismerős – viselkedésminták jelentik a komikum elsődleges forrását, de a Mohácsi-átiratban nemcsak a hiperérzékeny beteg, hanem az orvoslás oldaláról is.Az előadás nem csupán a hivatalos orvostudományt, de az alternatív gyógyászatot és annak különféle válfajait is jóízűen figurázza ki. Láthatunk mindenféle aura-hókuszpókuszt, puszta kezes műtétet, a sebészorvos pedig nem csak a köznyelvi hasonlattól megbélyegezve tűnik fel hentesként, hisz valóban két szakmát űz: böllér és sebész egyben. A háziorvos mindeközben egymás mellékhatásait semlegesítő gyógyszerreceptek végtelen láncolatát írja fel az aggódó páciensnek. A túlzások azonban homályosítják a görbe tükröt: nincs egyetlen kicsit is komolyan vehető figura, azonosulási pont sem. Ennek ellensúlyozására a halál azért nekünk is felteszi a nagy kérdést: „Talán van itt olyan, aki azt gondolja, nem jövök el érte ötven éven belül?” A válasz átgondolására hosszú gondolkodási időket is kapunk, teljes vaksötétben a halállal és a haláltól való félelemmel eljátszó felvonások elején és végén.

Az előadás természetesen tele van a Mohácsiékra jellemző nyelvi humorral, szólásferdítésekkel, kimódolt elszólásokkal, melyek megfelelő arányérzékkel adagolva talán kifejezetten üdítően hatnának, de lássuk be, ez többségében inkább a fárasztó humor kategóriába esik, még ha akad is köztük pár valóban kreatív „ferdület”. A színészek időnként kifejezetten „nevetésterápiát” alkalmaznak, amikor könnyesre nevetik magukat egy-egy szándékoltan rossz vagy épp csak általuk értett poénon, és nem egyszer azon kell(ene) nevetnünk, hogy ugyanaz a félreértés ötödszörre és hatodszorra is megismétlődik – a nézőtől függ, mennyire edzetten viseli az ismétléseket, az ötletesen feldúsított jeleneteket és hirtelen váltásokat.

Az aktuális Képzelt betegben az emberi kicsinyesség és gyengeség vagy szelíd iróniával, vagy épp túlzó karikírozással jelenik meg, miközben számos aktuális kérdés (egészségügy, halálfélelem, elbizakodottság, emberi kapcsolatok) pellengérre kerül, de inkább csak felmutatásszerűen. Lírát csempészni a komikumba sohasem könnyű dolog. Különleges arányérzéket és dialektikus látásmódot igényel, hogy a két pólus ne oltsa ki egymást. Noha a Mohácsi testvérek híresek erről, jelen munkájukban nem teljesen ízesült még egybe ez a többféleség: mindenből kapunk egy keveset.

Pontszám: 6/10

A képzelt beteg („Moliere úr után, helyett és neki is”)
Színmű 2 részben, 210 perc.
Szerző: Mohácsi János, Mohácsi István
Rendező: Mohácsi János
Bemutató: 2013. december 21., Örkény István Színház
Következő előadások: 2014. február 5. (SZE), 16. (V), 25. (K), március 4. (K), 17. (H), 26. (SZE) 19.00

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben