×

MIKERÁMIA: Az anyag bűvöletében
Beszélgetés Maholányi Gabriella és Illés László keramikusművésszel
Bodnár Zsuzsa
2014 // 01. 16

Kézbe simuló apró csészék, karcsú buté­liák, öblös kerámia­tálak közt látha­tóan jól érzik magukat a hang­szerük­kel eggyé váló agyag­figurák, a mosolygó vagy épp tűnődő arcú szobrok. Inter­júnk a MIKE­RÁMIA-műhely alko­tóival készült arról, hogy mi minden lehet kerá­mia, és mit kell tudnia egy kera­mikusnak.
Közel a város központjához, mégis idilli természeti környezetben, a szentendrei Bükkös-patak partján található Maholányi Gabriella és Illés László keramikusművész munkahelye, a MIKERÁMIA-műhely. A ház udvarán térplasztikák, míves szobrok, a bejáratnál mókás arcú vízköpők fogadják a látogatót. Az eladótérként is szolgáló műhelyben példás rendben sorakoznak a szebbnél szebb kerámiatárgyak: tálak, csuprok, butellák, kávés-, teás- és pálinkáskészletek, vázák, lámpák, asztali és faliórák, és még számos dísz- és használati tárgy. Bár a karácsonyt megelőző hetek az átlagosnál is mozgalmasabbak a művészek számára, mégis szívesen meséltek munkáikról és a műhely létrejöttéről.


Mióta készítetek kerámiákat?

ILLÉS LÁSZLÓ: 1986-ban, egy barátom fazekasműhelyében járva döntöttem el, hogy kerámiával szeretnék foglalkozni. Hosszú tanulási időszak következett, sok műhelyben, sok mesterrel dolgoztam együtt. Eleinte a Kárpát-medencei népi fazekasság óriási tudásanyaga vonzott, ebbe igyekeztem minél jobban beleásni magam. Munkáimért a kilencvenes évek elején megkaptam a Népművészet Ifjú Mestere címet, s szakoktatóként ma is azt vallom, hogy a népi kerámiakészítés elsajátítása jó alap a későbbi szakmai fejlődés számára.

De aztán szerettem volna mást is kipróbálni, s elkezdtem szobrászattal foglalkozni. A neolit kori kerámiatárgyaktól kezdve az ókor festett szobrain át a modern plasztikákig sokféle eljárással kísérleteztem. 1995-től kezdve szerepelnek munkáim különböző kiállításokon. A szobrászat és az alkalmazott kerámia számomra jól kiegészíti egymást: egy szép tál elkészítése ugyanolyan kihívás és öröm lehet, mint egy szobor elkészítése.

MAHOLÁNYI GABRIELLA: Én 2003-ban „szerettem bele” az agyagba, azóta készítek szobrokat és különféle kerámiatárgyakat. Vonzanak az egyszerű formák: számomra ezekben ragadható meg leginkább az az egység és harmónia, aminek az elérésére a tárgyaimmal törekszem. 2005-től dolgozom együtt Lacival, akkor hoztuk létre a MIKERÁMIA-műhelyt.

Nagyon sokféle kerámiatárgyat készítetek. Mi dönti el, hogy éppen mivel foglalkoztok?

I. L.: Kedveljük a változatosságot; egyszer összeszámoltuk, hogy legalább százféle dolgot készítünk: a kisebb kerámiatárgyaktól kezdve a kerti medencékig sok mindent. Szeretünk új formákkal és új eljárásokkal kísérletezni, legtöbbször a mázat is mi készítjük, hogy minél egyedibbek legyenek a munkáink. Az a legjobb, ha az általunk kitalált és létrehozott tárgyak, alkotások „szólítják meg” a vásárlókat, de mi is nyitottak vagyunk vevőink elképzeléseire.

M. G.: Szerencsére amikor megrendelésre dolgozunk, akkor sincs teljesen megkötve a kezünk. Így készült a hajdúszoboszlói Aqua Palace-ban lévő korallszobrunk is: a technikai adottságok, a téma adottak voltak, de a megvalósítás mikéntjéről már szabadon dönthettünk.

Nemcsak művelitek, tanítjátok is a kerámiázást. Mi mindenhez kell értenie egy keramikusnak?

I. L.: A szentendrei műhelyünkbe is jönnek néha tanítványok, de a budai műhelyemben 2001 óta hivatásszerűen is foglalkozom szakoktatással. Ehhez a mesterséghez nem elég az ügyesség: ez egy életforma. A jó keramikusnak a kerámiakészítés minden mozzanatát előre kell látnia az anyagok kiválasztásától kezdve a tárgy elkészítésén át az égetésig. Emellett nagyon intenzíven kell jelen lenni az agyaggal való bánás során: a korongozásnak például minden mozzanata egyformán fontos, egyik lépés követi a másikat, s ez nagyfokú koncentrálást kíván. Azt szoktam mondani, hogy idegbeteg fazekas nincs: nem véletlen, hogy a kerámiával való foglakozás terápiás célokra is alkalmas, hiszen ilyenkor gyógyító erejű belső folyamatok is zajlanak.

M. G.: A kerámiakészítés a kísérletezés művészete is: kíváncsiság és türelem egyaránt kell hozzá, főként, ha új technikákat vagy új mázakat próbálunk ki. Bármennyire is eltervezzük előre az egész folyamatot, mindig nagyon izgalmas, mi kerül ki a kemencéből, milyen lesz a tárgy végső formája.

Legutóbbi különleges termékeitek az egyedi mosdótálak. Ezzel még nem találkoztam más keramikusnál.

I. L.: Egy mosdótálhoz 10-12 kg agyagot kell a korongozón tökéletesre formálni, s ez nagy fizikai erőt és odafigyelést kíván. A gyári előállításhoz óriási öntőformák kellenek, s erre is kevesen vállalkoznak. A mi tálaink teljesen egyediek: nemcsak a kollekciónk alapján lehet választani, hanem különleges kívánságokhoz is igazodunk. Előfordult, hogy kerámialepkékkel díszítettünk egy tálat; volt olyan vevőnk, aki hatszor is visszatért, míg vele együtt létrehoztuk az elképzeléséhez illő formát és színt. Ilyenkor szinte a megrendelővel együtt, közösen „teremtjük” a tárgyat, persze a kivitelezés már a mi feladatunk.

M. G.: Bár manapság szinte mindent meg lehet kapni készen, egyre többen szeretnék olyan tárgyakkal körülvenni magukat, melyekben a saját személyes történetük is benne van. Így van ez nemcsak mosdótálak, hanem egyedi kerámia étkészlet, tükör, ékszer vagy bármilyen más tárgy esetében is.

Mikor jut idő szobrok készítésére?

M. G.: A kerámiatárgyak és a szobrok készítése között számomra nincs mindig éles határ. Érdekel az ember és a tárgy összekapcsolásának lehetősége; megesik, hogy „megelevenednek” a tárgyaink: lába nő egy órának, vagy emberi teste lesz egy vázának. A zenélő figurákat ábrázoló szobraim esetében is izgatott az ember és hangszer viszonyának kifejezése.

I. L.: Az én szobraim gyakran tematikus jellegűek, s egy gondolat vagy egy szerző köré csoportosulnak. A Napos oldal című sorozat szobrai például Karácsony Benő művei alapján, eredetileg egy róla szóló portréfilm számára készültek. A szobrokat aztán a házunk pincéjében létrehozott Milantróp Galériában is bemutattuk, ahol több szentendrei alkotó műveiből rendeztünk már kiállítást, de volt már itt koncert, felolvasóest is.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=hcrLJbDsoYo[/youtube]

A Csehov, a kortárs című sorozatom is irodalmi ihletésű: Csehov tizenöt novellája nyomán készültek azok a plasztikáim, melyek más szentendrei képzőművészek alkotásaival együtt a budapesti Zikkurat Galériában is szerepeltek.

A város képzőművészeivel szoros kapcsolatban álltok, hiszen ti voltatok a Szentendrei Keramikusok Egyesületének alapítói. Milyen céllal jött létre az egyesület?

I. L.: Baráti kapcsolat van a tagok között, de szakmailag is tudjuk egymást segíteni, több közös kiállításunk is volt már. Jó érzés, hogy egykori tanítványaimmal ma már együtt vizsgáztatjuk a leendő keramikusokat. De nemcsak képzőművészekkel, hanem más művészeti ágak képviselőivel is szívesen dolgozunk, szerepelünk együtt. Szeretjük Szentendrét, s szeretnénk mi is hozzájárulni a város kulturális életének pezsgéséhez.


Mikerámia-műhely, 2000 Szentendre, Bükkös part 40.


www.mikeramia.hu


[gallery order="DESC" orderby="title"]

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben