Áttetsző falak közé zárt életek

Mi áll az irodalom és a színház határterületén? Létezik egyáltalán ez a határ? Hiszen ez a két terület voltaképpen egy anyagból való, mint ahogy – mélyebb értelemben – minden művészeti ág és művészi megnyilvánulás. Elmondani az elmondhatatlant, hozzáférést nyerni a titokhoz, ami az élet mélyén hívogat, vagy megmutatni valamit abból, ami közös tudásunk, csak valamiért lakat alatt tartjuk. Másfelől: elolvasni egy művet vagy megnézni színpadon, befogadni egy művészi ábrázolást a vásznon vagy meghallgatni zeneként nagyon különböző élmény. Máshova ér el, máshogy ölt formát, mondhatnánk úgy is: másra való.

Franz Kafka: Az átváltozás

Örkény Színház // Rendező: Gáspár Ildikó // Bemutató: 2018. január 12.

Kafka egyik legnépszerűbb műve csak hívószó, az előadás több Kafka-novellából épül fel és közelít bennünket ahhoz a valósághoz, amellyel nem szívesen találkozunk. Hétköznapi, bejáratott működésmódjaink váratlanul ellehetetlenülnek, és ami utána következik, mégis hátborzongatóan ismerős. Élet ez is, csak a maga lecsupaszított, nehezen szerethető mivoltában. Kafka azonban nem hagyja magára olvasóit, és Gáspár Ildikó sem a nézőit. Láttat, noszogat, kicsit megpiszkál – mint egy csúf kis bogarat –, aztán a humor eszközeivel siet a segítségünkre, hogy ha feloldást nem is, legalább levegőt kapjunk.

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Trafó Kortárs Művészetek Háza / TÁP Színház // Rendező: Vajdai Vilmos // Bemutató: 2017. szeptember 14.

A magát playback színházként aposztrofáló előadás többféle értelemben is határfeszegető. A történet a regényhez képest kerülőúton jelenik meg a színpadon, hiszen a rendező egy korábbi, azonos című rádiójátékát állítja színpadra – innen a playback jelző. A műfaji határok mellett az idő- és az ülőizom-határokat is feszegeti, az előadás hossza ugyanis majdnem öt óra, ami még szünetekkel is emberpróbáló időtartam. A hangjátékháttér azonban – amely egyébként gyakran inkább előtér – lehetővé teszi olyan színészek jelenlétét is, akik szigorúan véve nem tartózkodnak a teremben, míg az ott lévők kölcsönadják magukat a „hangoknak”. A darab látványvilága pedig önmagában is megállja a helyét.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója

Katona József Színház – Füge Produkció – MASZK Egyesület (Szeged) – Orlai Produkciós Iroda // Rendező: Bodó Viktor // Bemutató: 2016. szeptember 24.

A napló mint műfaj eleve határterület, hiszen köze van az irodalomhoz, de a lélektanhoz, a halhatatlanság utáni vágyhoz is. Naplót írni összetett gesztus, a rögzítés vágya egyúttal módosítja, módosíthatja magát a történést, akárcsak a fényképezés esetében. Viszont amikor egy író fikcióteremtő szándékkal nyúl ehhez a sajátos műfajhoz, azzal még valami megjelenik: ez pedig a szemfényvesztés. Az első személyben előadott történetek hatásmechanizmusa ugyanis elsődlegesen hat a befogadóra, aki érteni véli az események láncolatát és az összefüggéseket akkor is, ha azok abszurdak, vagy bőven kimerítik a józan ész fogalmát. És ha már a józan észnél tartunk, annak lassú eltűnését követhetjük végig Keresztes Tamás kiváló előadásában, ahol vele együtt mi magunk is megbomlunk egy kicsit.

Kerékgyártó István: Hurok

Orlai Produkciós Iroda – Füge Produkció // Rendező: Bagossy László // Bemutató: 2019. február 23.

Az évad második felének egyik nagy várományosa a Jurányiban bemutatkozóHurok című előadás. Kerékgyártó István egy korábbi regénye, a Rükverc évekig nagy siker volt a Katonában. A Hurok színpadra kerülésének történetében külön csavar, hogy a szerző először drámát írt, abból regényt, és e kettőből együtt születhetett meg ez a produkció. A regény alcíme – Pénzmagyar – erősen társadalomkritikus darabot ígér, ahol a fő mozgatórugó az anyagi haszon: mindenáron és bármilyen eszközzel.

Háy János: A lány, aki hozott lélekből dolgozott

Nézőművészeti Kft. – Ördögkatlan Produkció – Szkéné // Rendező: Szabó Máté // Bemutató: 2018. szeptember 12.

Az, hogy Mucsi Zoltánt ismét egy Háy-darabban láthatjuk, valószínűleg sokak szívét megdobogtatja. A párosnak ez a harmadik közös munkája, és nem véletlenül volt hatalmas siker az előző kettő (A halottember, Nehéz) is. Mucsi úgy tudja megjeleníteni és belakni a Háy által teremtett világot, hogy az nemcsak színessé és elevenné, de még húsbavágóbbá válik az olvasott szöveghez képest. A legfrissebb darab egy nő sorsán keresztül tesz fel igen kényelmetlen kérdéseket szabadságról, kapcsolódásról, egzisztenciáról, beilleszkedésről – mindezt briliáns párhuzamokkal és megváltó humorral.