• „Ha már hangszeren játszom, az legyen nagy” – Interjú Szentpáli Rolanddal, a tuba hazai reformátorával, az MVM ZENERGIA művészével

    2021.09.21 — Szerző: Werner Nikolett — Támogatott tartalom

    A tuba igazi periférikus rézfúvós, amit kevesen választanak, Szentpáli Roland mégis emellett döntött. A ma többszörös nemzetközi versenygyőztes, Artisjus-díjas tubaművész, zeneszerző hangszerválasztásáról, komponálási módszeréről, az MVM ZENERGIA-ról és friss nemzetközi sikeréről mesélt.

  • Szentpáli Roland  Fotó: Raffay Zsófia
    Szentpáli Roland
    Fotó: Raffay Zsófia

    A gyerekek a zeneiskolában azonnal a zongora, a hegedű vagy a fuvola után nyúlnak. A tubát miért hagyják parlagon?

    Eredetileg én is hegedülni akartam, de tizenkét éves voltam, így eltanácsoltak, mondván: túl öreg vagyok, ezt korábban kell kezdeni. Persze ennek ellenére próbálkozhattam volna, csak kevés sikerrel, és ez nem motivált. Azt gondoltam, hogy ha már nem hegedülhetek, legalább látszódjon, hogy hangszeren játszom, azaz legyen nagy. Ekkor rámutattam a tubára: ez lesz az! Majd jöttek a kérdések arról, hogy miért szeretnék egy olyan zenei eszközön gyakorolni, amit szinte úgy kell rábeszélni a diákokra – ugyanis a tubát a mérete miatt kihívást jelenthet egyáltalán megszólaltatni, rengeteg levegő kell hozzá. Ráadásul a tervezői nem szólisztikus szerepet szabtak rá a zenekari repertoárban, hanem jellemzően basszusfunkcióban kísérő szólamot kap.

    Mégis megláttad benne a lehetőséget.

    A mély, bársonyos, puha hangba könnyen beleszerettem – ez elsősorban a Nyíregyházi Zeneiskola tanárának, Lukács Sándornak az érdeme. Ahogy megismertem a tubát, azonnal átiratokat kezdtem játszani. A zeneiskolában például Bach h-moll szvitjéből a Badinerie tételt adtam elő az első év végi vizsgán, amelyet eredetileg fuvolára komponált a szerző. Mivel eleve vonzódtam a vonósrepertoárhoz, idővel rengeteg átiratot készítettem a hangszeremre, miközben egy pillanatig sem gondolkodtam azon, hogy a tubának nem a szólisztikus játék az eredeti funkciója, csak csináltam. Wilhelm Friedrich Wieprecht 1838-ban azzal a szándékkal szabadalmaztatta a hangszert, hogy egy új, teljes értékű basszusregiszterű rézfúvóst hozzon létre. Érdekes, hogy ennek ellenére maga Richard Wagner A Nibelung gyűrűjében számos karakteres szólóetűddel ajándékozta meg ezt az akkor még nagyon fiatal hangszert, nem beszélve Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művéről, ami Ravel hangszerelésében a Bydlo tételben megint a tubát mint szólórézfúvóst helyezi reflektorfénybe.

    Sosem próbáltad átalakítani a tubát?

    Minden hangszer változik az évek alatt, a gyártók folyamatosan próbálják mechanikailag vagy akusztikailag tökéletesíteni őket – valahol nekem is volt ilyen szándékom.

    Személy szerint a tubával soha nem voltam igazán megelégedve: a tartási pozíciója – az, hogy ülve lehet vele játszani – nagyban korlátozza az előadói szabadságot, és a hangszer akkora, hogy kitakarja a játékost, így az elveszíti a kontaktust a közönséggel, valamint testbeszédben is akadályozza a művészt.

    A karantén idején viszont Juhász Zoltán hangszerépítő mesterrel sikerült egy átépítési opciót találnunk, ami lehetővé teszi, hogy a tubával állva játszhasson az előadó, miközben szabadon mozoghat, kommunikálhat a színpadon, és a tuba tölcsére sem a plafonra szórja a hangot, hanem a hallgatóság felé. Ugyanakkor fontos, hogy mi nem egy új hangszert szerettünk volna létrehozni, hanem csupán ezt a rézfúvóst optimalizálni mind tartási pozíciójában, mind akusztikailag. Ennek a megoldásnak köszönhetően az MVM Zenergia koncertjén is – korábban nem látott módon – csak besétáltam a hangszeremmel, és ülő pozíció helyett állva adtam elő Balázs János zongoraművésszel a Kongresszusi Központ színpadán az egyik kompozíciómat.

    Milyen visszajelzések érkeztek az MVM Zenergia koncertet követően a szakmától?

    Nagyon pozitívan értékelte a közönség és a szakma is. Sikerült egy rendkívüli programot összeállítani és azt olyan minőségben előadni, hogy mindenki megtalálta az ínyére való zenei falatot.

    Az MVM ZENERGIA egy olyan egyedülálló koncert, ahol találkozik a zene, a vizuális élmény és a jótékonyság, valamint a klasszikus zene más műfajokkal. 2016 óta évente rendezi meg az MVM, a jegyeladásból befolyt teljes összeget pedig minden évben jótékony célra ajánlja fel.

    Terveztek további együttműködést?

    Bízom benne, hogy a legutóbbi MVM Zenergiához hasonló alkalom adódik még számomra a jövőben. Remélem, az MVM is tervez velem!

    A koncertjeiden átiratok mellett saját darabokat játszol, és számodra komponált műveket adsz elő, ráadásul egyre többet – mintha nem lenne elég tubára írt kompozíció...

    Van is, és nincs is.

    Rengeteg új darab születik a hangszerre, de nagyon kevés köztük az igazán jó mű – ezért igyekszem magam is komponálni tubára, bár ennek sosem volt prioritása.

    Egy doktori után újra visszaültem a Zeneakadémia padjaiba a zeneszerzés tanszak tanulójaként, hogy minőségi kreáció készülhessen saját ötleteimből. A másik nagyon fontos dolog, amit a tuba emelkedettebb repertoárjának gazdagítása érdekében teszek, hogy új darabokat rendelek kiemelkedő zeneszerző kollégáktól. Például a már nagyon fiatalon figyelemre méltó karriert befutó Bella Mátétól, aki a kérésemre komponált egy új művet Titán címmel. Ennek szeptember végén lesz az ősbemutatója – nagy izgalommal tanulom, és várom a premiert.

    Hol hallhatjuk a műveidet, ha nem a saját esteden?

    Szeptember közepén például a brnoi Leoš Janáček Nemzetközi Zenei Versenyen, amely világviszonylatban a zenészek egyik legrangosabb nemzetközi megmérettetése. A verseny minden évben két hangszert helyez a középpontba. Idén történetesen ez a kürt és a tuba kettőse, ebből adódóan az a megtiszteltetés ért, hogy zsűriként csatlakozhatok a rendezvényhez, miközben a döntőbe jutott finalisták számára a tubaversenyem a kötelező darab. Óriási öröm ez számomra.

    bb

    A megjelenés támogatója: MVM Zrt.


  • További cikkek