OFF először, OFF másodszor, OFF harmadszor: május végéig vár a harmadik OFF-Biennále

A felkiáltás József Attila 1935-ös, azonos című verséből való, és sokszínű jelentésrétegei révén markánsan különböző megközelítéseket tett lehetővé az egyes alkotócsoportok számára a klímakatasztrófától a nacionalizmus különféle értelmezésein keresztül a periférián élő társadalmi és kulturális csoportok bevonásáig. Rövid portrénkban, amelyet a biennáléról készítettünk, az egyes gondolatcsoportokhoz egy-egy, az adott résztémára (is) reagáló 2021-es projektet ajánlunk a figyelmetekbe. Az OFF-Biennále egyes helyszínei és programjai május 30-ig részben online, részben offline módon látogathatók.

Intézmény – nem intézmény

A 2015-ben debütáló OFF-Biennále deklaráltan a magyar művészeti intézményrendszerrel szemben indult: olyan hiánypótló eseménysorozatot kívántak létrehozni a szervezők, amely nem függ állami támogatástól, és nem is támaszkodik rá sem pályázat, sem pedig egyéb, intézményi együttműködések szintjén, hanem nemzetközi pályázati támogatások és komolyan szervezett önkénteshálózat segítségét veszi igénybe. Helye a civil szférában van, és egy olyan, demokratikusan önmagát szervező, építő platformot teremt meg, ahol a művészeti élet szereplői között organikusan szövődhet tovább a kapcsolati háló. Fiatal művészek, nemzetközi trendekre nyitott kurátorok, alternatív kiállítási helyszínek, szokatlan projektek és eszközök találkoznak az OFF-Biennále ernyője alatt. Az első OFF-on így vált kortárs művészeti projekthelyszínné több kis galéria, magánlakás, üres és működő boltok mellett például egy fodrászüzlet, gangos házak belső udvarai vagy épp a Ráday utcai Rombusz terasz, ahol Sugár János tűzőrző közösségi akciója kapott teret: a biennálé közel negyvennapos idejére bárki jelentkezhetett, hogy részt vegyen a közös tűz életben tartásában óránkénti beosztás szerint.

Az intézményen kívüliség egyedi, önálló, független utakra terelte a szervezőket és a biennálén részt vevő alkotókat, művészeti szakembereket egyaránt.

A téma az idei évben is foglalkoztatta a művészeket. A RomaMoMa egy Roma Kortárs Művészeti Múzeum gondolatával játszik el: csoportidentitás, társadalmi különbségek és kulturális örökség egyszerre kerül ebben a gondolatkísérletben napirendre, mely kérdéseket végső soron a muzeologizáció és az intézményesülés keretrendszerében teszi fel a projekt. Lenne-e tere ma Magyarországon egy roma múzeumnak? Mit gyűjtene, mit állítana ki? Hogyan reflektálna a meglévő roma kulturális örökségre, és hogyan hívna életre új műalkotásokat? Milyen helye lenne az intézményrendszerben, és milyen szerepe az identitásképzésben? A program több helyszínen, többféle kortárs eseményből áll össze – része például Péli Tamás Születés-pannójának bemutatása a Budapesti Történeti Múzeumban, Omara kiállítása a Kesztyűgyár Közösségi Házban és Oláh Norbert köztéri akciója a volt Roma Parlament előtt.

RomaMoMa

Részt vevő művészek: Független Színház, Oláh Mara (Omara), Oláh Norbert, Péli Tamás

Részt vevő kurátorok: Szász Anna Lujza

Out OFF the Box

Az OFF-Biennále mára a legnagyobb volumenű független kortárs művészeti eseménnyé nőtte ki magát. Ezt jelzi az a komoly elismerés is, hogy a 2022-es, tizenötödik documentára az OFF-Biennálét is meghívták.

Pedig az indulásakor sokkal inkább hasonlított az egész egy csináld-magad „garázsbiennáléra”

– ahogy arra Somogyi Hajnalka művészettörténész, az esemény alapító-társkurátora emlékszik. Valóban sok dologban különbözött ez az első, ős-OFF attól, ahogy ma ismerjük: nemcsak a fővárosban, hanem vidéki és külföldi, összesen több mint ötven helyszínen volt jelen, a szervezők az indulás előtt még egyenként keresték fel a lehetséges résztvevőket, és hívták el az akkor még ismeretlen, formálódó eseményre őket. Végül valóban nagyszabású, széles merítést sikerült prezentálni, hiszen huszonkét országból mintegy háromszázötven alkotó mutatkozott be összesen kétszáz programon a kortárs művészet számos területén – a hagyományos műfajok mellett olyan szokatlannak számító művészeti gyakorlatokon keresztül is, mint amilyenek a fanzine-ok, a köztéri akciók, az Eat Art és a hanginstallációk voltak. Ha pedig hang, akkor az elmúlt évek emlékezetes produktumai közül érdemes kiemelni kettőt: 2015-ből Gryllus Ábris és Várnai Gyula Sound as Space című interaktív hanginstallációját és 2017-ből Trapp Dominika Parasztok Atmoszférában című projektjét, amelynek keretében kortárs művészeket és táncházi zenészeket hozott össze egy közös előadásban, akiket látszólagos távolságuk ellenére a magyar paraszti kultúra mint közös inspirációs forrás összeköt.

A hang mint a művészeti projekt terét képező médium idén is szerepet kapott, hangsúlyosan a A kis olvasztótégely nevet viselő projektben, ahol egy egyénileg bejárható hangsétát hoztak létre az alkotók – ehhez nem kell más, mint jó internetkapcsolat (vagy nagy tárhely a telefonunkon), egy fülhallgató és a főváros lehetőleg zöld területei közül egy tetszőlegesen kiválasztott. Az olvasztótégely, amiről a projekt a címét kapta, nem más, mint a reformkori Magyarország, amely számos, egyszerre egymás mellett élő nemzetiségnek adott otthont, miközben épp kialakulóban voltak a modern nemzet és a nacionalizmus fogalmai. A korabeli források szerint is felmerült már az ország mint kert és az egyes nemzetiségek mint a kertet gazdagító, sokféleségükben együtt pompázó növények hasonlata. A köztéri hangséta, melyben a reformkori és a jelen nacionalizmusát is összevethetjük, egy valós esemény inspirációjából indult ki. 1849 nyarán – a forradalom és szabadságharc bukását már érezve – a független magyar kormány kidolgozott (aztán persze elvetett) egy ma már furcsának tűnő haditervet: a Tihanyi-félszigetet egy árokkal leválasztották volna a szárazföldtől, így létrehozva egy minden oldalról jól védhető kis balatoni szigetet mint az ellenállás utolsó bástyáját.

A kis olvasztótégely

Részt vevő művészek: Böröcz Judit, Pálinkás Bence György

Együttműködők: Barna Orsolya, Kelemen Kristóf, Zsámboki Miklós

A narratíva színre lép

A 2017-es, szám szerint második OFF-Biennále óta jellemző, hogy az eseménysorozatot egy kerettörténet alá vagy köré rendezik, és az ehhez a központi narratívához különféle szempontokból közelítő kortárs művészeti projektekből áll össze az aktuális biennálé. Ugyancsak 2017-től figyelhető meg az a szervezői alapvetés is, hogy új művek létrejöttét kell támogatni – a központi téma szintén ezt az alapvetést szolgálja, amikor mintegy felhívásként fogalmazódik meg, hogy erre reflektálva alkossanak valami újat a résztvevők.

2017-ben a Gaudiopolis néven, Sztehlo Gábor evangélikus lelkész által 1945 és 1950 között működtetett gyermekköztársaság mint alternatív demokratikus államigazgatási forma adta ezt a központi tematikus magot, amelyhez számos úton kapcsolódtak az alkotók – volt, ahol az utópia, volt, ahol az emberi erények (mint például az empátia, a kitartás, a bátorság), volt, ahol a felelősségvállalás és a közéletben való részvétel került a fókuszba. A „fiatalok kontra rendszer” analógia mentén dolgozta fel például a Kis Varsó azt az 1990-es belső forradalmat, amelyet a Képzőművészeti Egyetem diákjai vívtak sikeresen a művészeti oktatás átalakításáért, és amely révén aztán létrejött például az Intermédia Tanszék is. A történetet képregény formájában fordították le a konceptuális művészet nyelvére, címe Rebels lett. Kozma Eszter, Mélyi József és Pacsika Márton egy másik narratívát, 1961. április 12-nek napját állította dokuszínházi projektje középpontjába – ezen a napon repült fel az űrbe Gagarin, és ekkor zuhant ki Kondor Béla ablakából Sarkadi Imre drámaíró is.

Az idei OFF-Biennále a beszédes „Levegőt!” hívószóra épül – a József Attila-verscím sokféle értelmezést tesz lehetővé a társadalmitól a politikain át az ökológiai narratívákig.

Ilyen egyéni történetolvasási módot kínál fel a hungarofuturisták csoportja, akik a jelen nacionalista politikai beszédmódjait kisajátítva és az abszurdig fokozva tevékenykednek mind az irodalom, mind a képzőművészet és a film terepén, miközben az etnográfia, a történelem, a társadalmi és kulturális periféria tárgyköreiben, valamint a kolonizáció-dekolonizáció kérdésében is megfogalmazzák álláspontjukat. Az OFF-Biennále jegyében a Technologie und das Unheimliche (T+U) alkotói kollektíva gondozásában megjelent XENOTOPIA című kiadvány kerül bemutatásra, amelyet egy nemzetközi szimpózium is kísért – a konferencia rA/Upture_2 címen, az adO/Aptive kollektívával közös szervezésben valósult meg. Ugyancsak az OFF hungarofuturista projektjén belül rendezték meg Igor és Ivan Buharov Revolúcióparabotanika elnevezésű kiállítását az ISBN könyv+galériában , melynek középpontjában a Melegvizek országa című film és tágabban a növények mint lehetséges történelmi narratívák hordozói állnak.

„Aki nincs velünk, az is velünk van.” A XENOTOPIA című kiadvány bemutatója

Részt vevő kurátorok: Miklósvölgyi Zsolt, Nemes Z. Márió, adO/Aptive (Janina Weissengruber & Daniel Hüttler)

Revolúcióparabotanika

Részt vevő művészek: Igor & Ivan Buharov

Részt vevő kurátorok: Nemes Z. Márió, Szalai Borbála