Jövőkép – A Kortárs folyóirat áprilisi lapszámának ajánlója

„még kacérkodom az idővel, / mintha én lennék hozzá hűtlen, / és én, a született jövőtlen / elképzelem a jövendőmet, / látnoka lettem önmagamnak / hogy elmúlva is fönn maradjak / világítván az éjszakában, / mint az égve felejtett lámpa.” Köszöntjük az idén 85 éves Ágh Istvánt, és ezúton is köszönjük, hogy rendszeresen megtiszteli lapunkat a költeményeivel! Áprilisi számunkban ismét tőle közlünk verseket, amelyek a számvetés és a magány hangján szólnak.

André Ferenc versei teljesen más hangulatot hoznak. A betiltott rengeteg fanyar, ironikus sorai szinte lélegzetvétel nélkül hömpölyögnek („rendelettel tiltották be a rengeteget / nincs több faiskola beszüntetik / helyét a birodalom alapítványai veszik át / és a robotika törvényei szerint ti / megszűntök önállóan létezni”), míg a bácsi a hatodikról a svéd gyerekversek világát idézi.

Márciusban kapott Márai-díjat Sarusi Mihály, akinek készülő családregényéből közlünk részletet. A „zarándi Márquez” sokszor dialektusban áradó szövege egy Arad megyei magyar parasztcsalád szövevényes történetét beszéli el a 19. század végétől az új évezredig.

Az ördöglakat című sorozat és benne az irodalom helyzetéről való gondolkodás folytatódik. A legújabb részben Thimár Attila ad történeti és intézménytörténeti áttekintést azokról a folyamatokról, amelyek a rendszerváltozás környékén kezdődtek, és a mai napig meghatározók a magyar irodalmi életben.

A ház, ami soha nem megy ki a divatból? – ezzel a címmel írt Hanka Nóra esszét a „vidéki paneleknek” is nevezett Kádár kockáról. A háztípus, amely a ’60-as évektől, az építész szakma határozott kritikája ellenére, rendkívül népszerű volt, és egykor a modern életet volt hivatott szimbolizálni, már a ’90-es évekre idejétmúlttá vált. Viszont, mivel ezek az épületek gyakorlatilag az egész országot behálózzák, nem merülhettek csak úgy a feledésbe. Az olykor Victor Vasarely világát idéző „díszes” homlokzatú házak a modern képzőművészet kedvelt témái, és még a hazai divatipart is megihlették. „A kockaházak a hatvanas évektől jellemző elemei a magyar falvaknak. Amellett, hogy egy kor emlékeit testesítik meg, ma is mindenki számára ismerős hangulatot idéznek. Ez a hangulat a déli napsütéshez, a hosszan kifeszített és tán végtelen nyárhoz van társítva.”

Pécsi Györgyi a (cseh)szlovák és a magyar irodalomban egyaránt otthonosan mozgó Tóth László Hagyomány és identitás című esszékötetét ismerteti.

A mű a szlovákiai magyar irodalom számos elfeledett (és kevésbé elfeledett) alakját idézi meg, mint például Peéry Rezsőt, Fábry Zoltánt vagy Grendel Lajost.

A kötet a 20. század elejétől napjainkig vizsgálja többek között azt, hogyan alakult a határon túli irodalom anyaországi recepciója a különböző korokban (főleg a rendszerváltást megelőzően és azt követően), mikor mit jelentett a szlovákiai magyar identitás valamint azt, hogy mi alapján szerveződnek ma, az „imbolygó identitás” korában az irodalmi közösségek.

Rosti Pál neve kevesek számára cseng ismerősen, pedig „hősünk igazán figyelemre méltó figurája volt a 19. századnak, szerteágazó tevékenységet művelt, amellett, hogy kiváló és az egyik első fotográfus volt, remek útleírásokat készített”. A földrajztudós dél-amerikai útján készített fotográfiáit tartalmazó albumot ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Kritikarovatunkban Devescovi Balázs írt a Rosti című kötetről, amely a fénykép-adományozás 160. évfordulójára rendezett konferencia előadásainak anyagát tartalmazza természetesen képekkel kiegészítve.

Veszprémi Szilveszter Mán-Várhegyi Réka Vázlat valami máshoz című tavaly megjelent regényéről írt kritikát. Mán-Várhegyi négy nőalak életeseményeinek a valóban vázlatos bemutatásával a női lét aktuális kérdéseiről a feminista olvasaton túl szociológiai szempontokat is vizsgálva írta meg harmadik regényét. A könyv történetei annak ellenére, hogy nem függenek szorosan össze, egyfajta egységet alkotnak, mivel mindegyik a 21. századi nagyvárosi, értelmiségi női lét egy-egy lenyomata az insta-celeb anyától az alkotói válsággal küzdő íróig.

A lapszámot a Gyulai Iskola képzőművészeinek munkáival illusztráltuk.

A Kortárs áprilisi számát az online térben is átlapozhatja a kortarsfolyoirat.hu oldalon.