Műtermi viszonyok

Rafael Erik Benjámin festészetének egy nagyon bensőséges szeletét mutatja be aktuális, Műtermi viszonyok című kiállításán a Budapest Pont galériájában. Ahogyan maga a tárlat koncepciója, úgy a kiállítóhely sem mindennapi: íves boltozatú, téglafalas pincehelyiség ad otthont a sorozatnak, mely a félhomályban igazán intim közeget teremt. Hat vászonból álló sorozata ablakként kitárva-kifeszítve prezentálja a művész alkotóhelyének világát. Ezek a művek nagy méreteikkel uralkodnak, de egyben kiszolgáltatottságot is sugároznak: feszítetlenül vannak csak egyszerűen a falra szegezve. Az installálás elemi szinten tükrözi a művész helyzetét is, amikor saját világát kibontva a közönség elé áll – bátor bemutatkozás és megnyilvánulás ez.

A műtermi viszonyokat feszegető vásznakon uralkodnak a fekete és sötét árnyalatok, amelyek egy különleges anyag alkalmazásával jöttek létre. A pigment helyett használt bitugél koromfekete, kátrányszerű anyag, ami tapadásra, ragacsosságra enged következtetni. Tulajdonságával jelzi azt, hogy az alkotófolyamat sokszor nemcsak a szabad szárnyalásról szól, hanem megfeszített munkáról is. Azonban a borongós színek és a katakombákra emlékeztető helyszín nem borul teljesen a tárlat hangulatára. Sokkal inkább a művészi létforma szakralitását domborítja ki, melynek otthona a műterem, és ahonnan többféle kapcsolat indul meg művész-befogadó és a múzsa vagy ihletforrás között. Ez az esszenciális mozzanat ragad ki minket, nézőket a hétköznapiságból, a túlságosan komor helyzetekből, a makacs, földhözragadt gondolkodásból, és emel ki egy magasztosabb dimenzió felé. Ennek eszköze a vásznak közepére komponált nyílás, ablak, kitekintő csatorna. Ezekben a mezőkben pasztellesebb, világosabb színek uralkodnak és légies jelenségként teljes ellentétben állnak a bitugél közegével.

A kiállítás által nemcsak a vásznak adnak betekintést a műtermi életbe, hanem a bemutató helyszínén in situ megjelenik az alkotótér is. Rafael Erik Benjámin ezt úgy valósította meg, hogy stúdiójának faláról freskóként leválasztotta a vakolatot, és hordozóra erősítve a tárlat szerves részévé varázsolta. Két helyen is találkozhatunk a különleges műalkotássá avanzsált lelettekkel, melyek a visszakapart vakolatrétegek tükrében absztrakt festmények küllemére hajaznak. A kiállítás már említett másik különlegessége, a bitugél pedig egy kőedényben szintén látható a maga valóságában.

A tárlat elsődlegesen nem esztétikai szépségével gyönyörködtett, sokkal inkább magával ragadó a művészi koncepció felvezetése: az élmény így nemcsak a szemnek, hanem az elmének és a léleknek is szól. Érdemes egy kis időt szánni a megtekintésre, hogy megtapasztalhassuk és elképzelhessük azt az állapotot, amikor az alkotó műtermi visszavonultságában éppen valami maradandót készül teremteni.

Rafael Erik Benjámin: Műtermi viszonyok
Budapest Pont, 2016. május 17–28.