Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Agylapteregetés

    Agylap és Puha képek – Könyv Kata kiállítása a Tolnay Szalonban

    2016.01.08 — Szerző: Tóth Béla István

    Könyv Kata a fiatal képző­művész nemze­dék méltán figye­lemre méltó alakja, akit első­sor­ban mint festőt tart szá­mon a szakma, noha grafi­kusi minő­ségé­ben is karak­teres alko­tások fűződ­nek a nevé­hez. Leg­újabb kiállí­tásán ezt az oldalát ismer­hetjük meg tüze­teseb­ben.

  • Könyv Kata a fiatal képzőművész nemzedék méltán figyelemre méltó alakja, akit elsősorban mint festőt tart számon a szakma, noha grafikusi minőségében is karakteres alkotások fűződnek a nevéhez. Legújabb kiállításán ezt az oldalát ismerhetjük meg tüzetesebben, ugyanis táblaképek helyett ezúttal rajzok és puhaképek kerültek a falakra.



    A művész korábban a már megszűnt Nagyítás, majd mintegy három éven keresztül az Élet és Irodalom hasábjain közölt egyedi hangvételű, impresszív hatású rajzokat: főleg lavírozott tusrajzokat, olykor vegyes technikával készített rajzalapú, applikációkkal megtűzdelt kollázsszerű alkotásokat. Művei rendszerint a kissé bizarr és különös asszociációkat beindító Agylap címre keresztelt önálló ÉS-rovatban voltak láthatóak, Szikszai Károly Brigádnaplójának társaként, heti váltásban osztozva egyazon oldalon. Könyv Kata ily módon három év leforgása alatt közel nyolcvan rajzot publikált, s miután 2016-ban az Agylap sajnálatos módon már nem folytatódhat, úgy döntött, összegző kiállítással zárja le a mögötte álló éveket. Jóllehet a rovat folytatása esetén is érdemes lett volna tárlattá szervezni a már elkészült műveket, alkotójuk régóta tervezte is azt, az Agylap lezárulta mégis különösen kiváló alkalomnak bizonyult, egyúttal ösztönözhette is a tusrajzokból összeállított kiállítás mihamarabbi megvalósítását.

    Könyv Katának nem állt szándékában teljességre törekvő kiállítást rendezni a Madách Színházhoz tartozó Tolnay Szalonban, hiszen a hely mérete és a művek bőséges száma nem is tette volna ezt lehetővé. Ezért mindössze huszonnyolc gondosan kiválogatott, különböző méretű tusrajz és kiegészítésképp öt darab bársonnyal bevont, párnázott táblára festett puhaképnek nevezett festmény látható a tárlaton, ami a kiállított alkotások esztétikai minőségét és tematikai sokszínűségét tekintve így is kellően átfogó, már-már reprezentatív képet ad az ÉS-ben publikált alkotásokról.



    A közszemlére tett grafikai válogatás egyfajta ízelítő, megfontolt szelekció a kéthetente közzétett művekből, amelyek egyaránt merítkeznek a szubjektum által megélt egyéni élethelyzetekből és a tágabb értelemben vett közösség mindnyájunkra hatást gyakorló ügyeiből. Következésképp egyaránt felfedezhető bennük a létezés hétköznapiságának megragadása és a közélet kurrens tematikáira adott reflexió, sokszor csak érintőleges, óvatos allúzió.

    Könyv Kata képein rendre visszaköszönnek a mindennapi élet profán attribútumai: evőeszközök, fésű, olló és pohár, WC-fajansz, kád, gázóra mint mögöttes jelentést sejtető esztétizált tárgy, vagy egy zsebből elővett gyűrött bevásárlólista. De vannak itt sötétből előtűnő kádárkockák (sematikus Kádár-korszakbeli épületek), parabolaantennás házfalak, öltönyös üzletemberek, pénzevő politikus (?), drótkerítés mögül szemlélt hajnali táj, női arcok és női testek, női kétségek, lelki terheltség és fájdalom, néhol tűhegynyi mosoly – talán a boldogság jele. A művész bizonyos munkáin a tussal készített rajzokat saját kéz- és ajaklenyomataival egészíti ki, amelyek egyfelől még személyesebbé teszik az egyébként is igen erős élményanyagot sejtető alkotásokat, másfelől újabb jelentéstartalmakat rendelnek a képekhez. A meztelen női test egészét befedő tenyérlenyomat utalhat a (pillanatnyi) birtoklás vágyára, a pénzevő „disznófejű Nagyúr” körül megjelenő női ajaklenyomatokról pedig könnyen eszünkbe juthat a „csókosok” korrumpált világa.



    Színek alig láthatók a műveken. A sötét tónusú rajzokon a feketén és a szürke finom árnyalatain kívül csupán némi barna és tintakék sejlik fel olykor. Egyedül a láthatósági mellény élénk neonszínére kapjuk fel a fejünk, amely egy közmunkásokat ábrázoló képen keresztül ég az emlékezetünkbe.

    A tusrajzokra kihegyezett tárlatot párnázott táblákra festett alkotások néhány darabos sorozata egészíti ki. A domború testekre domború formák, kiragadott emberi testfelületek, testszeletek, olajjal megfestett naturalista húsfragmentumok kerültek. Jól felismerhető női köldök, összekulcsolt tenyerek formázta fogas mintázat, húsba csípés, festett körmök és húsba markolás. A női test részleteinek kiragadása, felnagyítása, metaforaként való alkalmazása különös kísérlet, a puha képek sorozata pedig talán egy egészen új alkotói periódus első lépése.

    A kiállítás technikai kivitelezése végtelenül egyszerű, semmiféle egyedi megfontolást nem lehet benne felfedezni. A látogató szomorúan konstatálhatja, hogy a tárlatnak helyet adó Tolnay Szalon bizony nem a legmegfelelőbb kiállítótér egy ilyen kvalitású anyagnak. A képek megvilágítása sokszor annyira erős, hogy a harsány fény szinte égeti a bemutatott műalkotásokat, ráadásul a látogatói élményt is negatív módon befolyásolja.

    A kiállítás a képeknek köszönhetően azonban ennek dacára is beváltja a hozzáfűzött reményeket. Könyv Kata ugyanis olyan alaposan forgatja be művészetébe a mélyen megélt hétköznapok tapasztalatát, hogy művei hitelessége szinte vitathatatlan. Munkái egyszerre aktuálisak és maradandónak tetszőek, szubjektívek, mégis távolságtartóak – mélyen ható reflexív mementók.

    Könyv Kata: Agylap és Puha képek

    2015. december 11 – 2016. január 10.

    Madách Színház, Tolnay Szalon

    Megtekinthető az előadások előtt és a szünetekben.

    A kiállítás grafikai anyagából limitált kiadású katalógus készült.

  • További cikkek