Az opera műfaja Budapesten sem halott – Kritika A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása című előadásáról

A kialakult járványhelyzet miatti korlátozások több színházat is arra kényszerítettek, hogy közönség nélküli élő előadásokat közvetítsenek online felületeken a színházrajongóknak. A színházi előadások streamelése kétségtelenül ekkor kapott nagyobb teret és figyelmet, de korántsem volt teljesen új kezdeményezés, hiszen a New York-i Metropolitan Opera vagy a londoni Királyi Operaház már hosszú évek óta a repertoárja és a bemutatói egy részét a világ számos pontján élő közvetítések révén elérhetővé tette az operarajongók számára. A műfaj magyar szerelmeseinek sem kellett se a La Manche csatornát, se az Atlanti-óceánt átrepülniük, ha az amerikai vagy brit operavilág friss bemutatóira fájt a foguk, hiszen azokat aktuális előadásaikkal egy időben tekinthették meg a MÜPA Fesztivál Színházában vagy a Uránia Nemzeti Filmszínházban. A járványidőszak Maradj Otthon! kampányában aztán egyre elterjedtebbé váltak az otthon melegében, a számítógép képernyőjén hozzáférhető előadások. Ekkor kapott nagyobb figyelmet a zenés színház kedvelői számára már 2017 óta hozzáférhető OperaVision oldala, ami pár hónapig ingyenesen elérhetővé teszi számos dalszínház egy-egy aktuális bemutatóját.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy szükség van-e a szélesebb tömegek számára hasonló kezdeményezésekre akkor is, amikor szabadon járhatunk színházba, hiszen az élő előadás élményét maradéktalanul sem a HD-minőség, sem a sztereóhangzás nem pótolhatja. Ha számba vesszük, hogy az operakedvelők széles tömegének nem megoldható, hogy időt, energiát és pénzt nem kímélve a világ különböző pontjaira utazva tekintsék meg a híres vagy kevésbé ismert zenés színházak ígéretes előadásait, akkor hamar belátjuk, hogy a legelszántabb rajongók számára a pandémia előtt és után is igazi kincsesbánya lehet az OperaVision, ami ablakot nyit az európai operaéletre: otthonunkba hozza a kontinens ígéretesnek tartott előadásait, mindezt anyagi ellenszolgáltatás nélkül.

A Magyar Állami Operaház gyakorlatilag az indulásától kezdve az OperaVision partnere, és jellemzően nem az alaprepertoárhoz tartozó darabokkal örvendeztette meg az oldal látogatóit. Ez mindenképpen jó marketingfogás, hiszen modern nagyvárosi környezetbe helyezett Jancsi és Juliskájával, ígéretes Mozart-töredékek összeillesztésével, illetve Erkel külföldön sajnos inkább ismeretlen, mint ismert Bánk bánjának online bemutatásával valószínűleg nagyobb feltűnést keltett, mintha egy agyonjátszott Verdi- vagy Puccini-operákkal próbálkozott volna.

Nincs semmi meglepő tehát benne, hogy múlt ősszel az Opera ismét egy kuriózummal lepte meg az OperaVision virtuális közönségét, ezúttal egy kortárs magyar szerző darabjával. Ősbemutatókkal manapság ritkábban rukkolnak elő a világ dalszínházai, hiszen bár most is akadnak izgalmas operai életművet felmutató zeneszerzők (többek között Philip Glass vagy John Adams),

az elmúlt közel száz évben nem tündöklött fel az operairodalom egén még egy Verdihez vagy Puccinihez mérhető sztárkomponista, aki széles tömegeket lett volna képes megnyerni dalművei számára.

A színház azonban nem múzeum, és a kedvenc klasszikusok új köntösbe öltöztetése mellett az operadirektorok időről időre felvetik a repertoárbővítés szükségszerűségét. Napjainkban pedig repertoárbővítés alatt a dalszínházak többsége inkább az elfeledett szerzők életműveinek a feltámasztását (jó példa erre a barokk operák huszonegyedik századi reneszánsza) érti, és ennek következtében napjainkban már ritkábban tartanak ősbemutatókat az operaházak. Ugyanakkor a Magyar Állami Operaház az elmúlt években kifejezetten jól teljesített e téren, hiszen 2014 óta immár a hetedik kortárs bemutatót valósította meg. Nemrég pedig méltó játszóhelye is lett a kortárs operáknak Budapesten: az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós-terme.

Jelenleg a magyar zenei életnek Vajda János személyében van egy jelentős operai életművet felmutató zenszerzője, akinek Márió és Varázslója több mint száz előadást élt meg, és komoly sikert aratott a Leonca és Lénával és a Karnyónéval is. Legutóbb az elmúlt évtized első felében, Debrecenben mutatták be két szórakoztató egyfelvonásosát, nemrég pedig Molière és Bulgakov nyomán készített dalművel állt a közönség elé, amit most bárki ingyenesen megtekinthet az OperaVision oldalán.

A Képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása eredetileg Bulgakov Álszentek összeesküvése című darabját zenésítette volna meg, végül azonban Vajda és librettistája, Várady Szabolcs a két mű szintetizálása mellett döntött. Az eredmény A képzelt beteg operaváltozata keretezve a Bulgakov-darabból vett prózai részletekkel.

A könnyen befogadható zenei anyag stílustörténeti tobzódása – a partitúrát átszövik a zenei idézetek a barokktól a késő modernségig – élvezetes két órát ígér az újdonságokra fogékonyaknak.

Szigorú kritikusok persze hiányolhatják Vajda egyéni hangját, felróhatják, hogy a sok idézet között elvész az eredetiség szelleme, mert azt megmutatja a darab, hogy Lully vagy Mozart milyen stílusban komponálta volna meg a szövegkönyv egy-egy részletet, de vajon Vajda milyen zenét írt volna hozzá?

Jelen sorok íróját azonban egyáltalán nem zavarja a stílusimitációk bábeli kavalkádja. Egyrészt, mert mesteri profizmussal szőtték egymásba a különböző korszakok zenei eszköztárát, másrészt mert eme eklektikus sokszínűség a tájékozott hallgató számára igen szórakoztató lehet. A zeneileg összetett partitúra egyes ritmikamegoldásai remek vígoperai hangulatot teremtenek, több esetben pedig ironikus hangvételt tudhatnak magukénak. Vajda visszatérő zenei motívumok segítségével ötletesen jellemezte karaktereit. Ugyanakkor az énekesek dolgát nem könnyítette meg, és vannak pillanatok, amikor az előadók csak kisebb küzdelem árán tudják áténekelni a sűrű zenekari kíséretet.

Ami a szereposztást illeti, az Opera igyekezett mozgósítani a legjobb erőit, és mi más bizonyítaná jobban az intézmény elköteleződését a szerző mellett, mint hogy XIV. Lajos palástját maga a fődirektor úr, Ókovács Szilveszter ölti magára kellő méltósággal és eleganciával. Az egyes szerepeket megformáló énekesek közül pedig többen is énekeltek már Vajda-darabban. Köztük van a cserfes szolgálólány (Toinette) technikás szólamával kellő profizmussal megbirkózó Bátori Éva, aki szemmel láthatólag nagy élvezettel alakítja szerepét. Sajnos azonban hangerő tekintetében olykor alulmarad a zenekarral szemben. A Doktor Purgonként színpadra lépő Rácz István se először énekel Vajda-operában, és ezúttal is remekbe szabott alakítással örvendeztet meg bennünket – már puszta megjelenése is igen hatásos, szerepformálása pedig kiválóan hozza a kuruzsló áldoktor figuráját. Wiedemann Bernadett (aki Vajda Karnyónéjának ősbemutatóján is remekül komédiázott) otthonosan mozog a férje kimúlását türelmetlenül váró, pénzsóvár nemesasszony szerepében. Elnagyolt gesztusaiból ordít a képmutatás és az őszintétlenség, ezzel erősítve rá az előadás ironikus alaphangjára. Molière/Argan kettős szerepét Hábetler András kelti életre nagy színházi rutinnal színészileg hitelesen, vokálisan azonban egyoldalúan. Alakítása így is elismerésre méltó, hiszen egyszerre formálja meg az „írót” és annak „fiktív figuráját”, énekel és mond prózai párbeszédeket, és szemmel láthatólag nagy energiákat mozgósít, hogy sikerre vigye az előadást. Az üres fejű bugris Théophile-ként Biri Gergely nyújt szórakoztató karakteralakítást, míg a hősszerelmes Cleante-ot Hanczár György interpretálja szép, lírikus színezetű tenorhangon. Az ígéretes tehetségű Horty Lilla Angelique-ként üde színfoltja az előadásnak: szerepformálása telitalálat, szopránja fület gyönyörködtető üdeséggel lehel életet a kottába.

A zenekart irányító Kovács Jánosnál aligha lehetne jobb karmestert találni az előadás számára. A maestro nagy mesterségbeli tudással vezeti a zenészeket, hatásosan hívja elő a zenében benne rejlő humort, villantja fel a partitúra sokszínűségét.

Ami a színpadra állítást illeti, a commedia dell’arte hagyományait megidéző előadás stilizált jelmezeivel könnyen befogadható, szórakoztató előadást ígér, és nem is kell csalatkoznunk. Szabó Máté rendezése alapvetően konvencionális megoldásokkal dolgozik, nagy színházi rutinnal töltve meg élettel az egyes jeleneteket, miközben a helyzetkomikumokat is szépen kiemeli.

A komédia mögött ugyanakkor fajsúlyosabb mondanivaló rejtőzik, ami elsősorban a Bulgakovtól kölcsönzött prózai dialógusokban jelenik meg.

A halál folyamatosan beárnyékolja Argan/Molière életét, és rendre alakot is ölt az előadás során, a középkori haláltáncokhoz hasonlóan emlékeztetve az emberélet mulandóságára. Az élet túl rövid és törékeny ahhoz, hogy a művész megalkudjon, és alávesse magát a hatalomnak. A megalázkodással Molière sem éri el célját, hiszen minden megalkuvása ellenére végül bírálói kerekednek felül, és elérik, hogy elveszítse a Napkirály kegyét. A darab voltaképpen a művész tragédiáját, megcsalattatását meséli el. Miközben a címszereplő társulatával a színpadon komédiázik, a színfalak mögött tragédia bontakozik ki: Molière gyerekei csecsemőkorukban meghalnak, szeretője elhagyja, királya kérdőre vonja állítólagos botrányos élete miatt, végül a ránehezedő nyomás terhe alatt egészsége megroppan. A második felvonás végére minden a végletekig fokozódik, és a zene is egyre erőszakosabb lesz. Molière összeesik, még a mentők is megérkeznek, de már késő. A nagy drámaíró minden megalkuvással feladott egy darabot önmagából, a feladások pedig szükségszerűen vezettek el megsemmisüléséhez.

Az előadás végén a művészek learathatják jól megérdemelt babérjaikat: a közönség vastapssal jutalmazza őket. Lehet, hogy A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása nem korszakalkotó remekmű, de bővelkedik hatásos részletekben. Szórakoztató és élvezetes muzsika, tehát minden operarajongónak bátran ajánlott: érdemes megismerkedni vele. Az Operaház részéről pedig egyértelműen jó ötlet volt egy kortárs magyar szerző darabját közzététetni az OperaVision oldalán. Az elmúlt években a népszerű repertoárdarabokkal (Hunyadi László, Szerelmi bájital, Traviata) országos turnéra induló társulatnak ily módon lehetősége van egy-egy kuriózumnak ható produkcióját is szélesebb tömegekkel megismertetni. Az oldal külföldi látogatói pedig betekintést nyerhetnek a kortárs magyar zeneéletbe, és láthatják, hogy bár sokszor temették már, de az opera műfaja egyelőre még Budapesten sem halott.

A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása 2022. május 19-ig nézhető meg az OperaVision oldalán.