×

A kreatív gondolatok lapja
Interjú a Szkholion szerkesztőségével
Farkas Evelin
2014 // 05. 16

Egyetemi és PhD-hallga­tók publi­kálnak egy egye­temi szer­kesztő­ségű lap­ban, ami szá­mukra mégis a kortárs kultu­rális és tudo­mányos élet kapu­ját jelenti. Fel­tétel a kreatív gondol­kodás és a szak­mai meg­szóla­lás­mód – a Szkholion folyó­irat szer­kesztő­ségé­vel a lap elvei­ről, vizu­ális meg­jelené­séről és ter­vei­ről beszél­gettünk.
A 2003-ban alakult Szkholion a Debreceni Egyetem kulturális folyóirata, amely több szempontból is izgalmas: egyrészt vizuális megjelenésében, másrészt pedig az írások sokszínűségében, ami híven tükrözi a magyarországi hallgatói rétegek érdeklődését. A lap figyelemre méltó tehetséggondozó munkát végez, a szépirodalmi rovatban megjelenő fiatal, első vonalbeli szerzők művei pedig a kortárs magyar irodalmi élet egy-egy izgalmas komponensét is felmutatják. A lap főszerkesztője, Balajthy Ágnes és a szépirodalmi rovatszerkesztő, Korpa Tamás éppen külföldön tartózkodnak ösztöndíjasként, így a lap képviseletében Áfra Jánossal, Bényei Péterrel, Gesztelyi Herminával és Jován Katalinnal beszélgettünk (a lap szerkesztőségének teljes névsora: felelős szerkesztő: dr. Bényei Péter; főszerkesztő: Balajthy Ágnes; szépirodalmi szerkesztő: Korpa Tamás; vizuális szerkesztő: Áfra János; szerkesztők: Barna Péter, Gesztelyi Hermina, Jován Katalin).



Mi az, ami miatt a Szkholion egyedi, kiemelkedő? Hogyan határoznátok meg a helyét a kulturális életben?

Bényei Péter: Alapvetően egy egyetemi lapról van szó, így mi elsősorban a bölcsész egyetemistákban és PhD-hallgatókban levő potenciált kamatoztatjuk. A legfontosabb cél, hogy a tehetséges diákok első publikációinak egy olyan felületet biztosítsunk, ahol nemcsak a saját, szorosabban vett tudományos kutatásukkal kapcsolatban jelentethetik meg írásaikat, hanem más érdeklődési területeikről érkező szövegeiket is megmutathatják. Amikor 2003-ban megalakult a lap, a hallgatóknak még jóval kevesebb lehetősége volt a publikációra. Azóta jelentősen átalakult a magyar folyóirat-kultúra, rengeteg online felület jött létre, így a mi feladatunk annyiban módosult, hogy ez az első publikáció tulajdonképpen az első klasszikus folyóiratközlést jelenti: ezért komolyabban veszünk figyelembe szakmai aspektusokat is.

Szintén fontos, hogy szoros viszonyban állunk az egyetemet körülvevő szellemi műhelyekkel: szorosan kapcsolódunk az egyetemi tehetséggondozó szervezethez – a DETEP-hez (Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Program) – és a szakkollégiumokhoz (Hatvani István Szakkollégium, Pálffy István Színháztudományi Szakkollégium), de meg kell említsek egy debreceni kötődésű irodalmi-kritikai műhelyt is, az Alföld Stúdiót. Úgy gondolom, stabil hátteret tudunk adni ezeknek a műhelyeknek, s természetesen mi is kamatoztatjuk az ott folyó színvonalas munka eredményeit.

A Szkholion tehát a Debreceni Egyetem szellemi-kulturális életébe ágyazódó lap. De vannak más irányai is: ha a szépirodalmi rovatra vetünk egy pillantást, azt látjuk, hogy fiatal, első vonalbeli kortárs szerzőket is publikálunk. Ennek köszönhetően a lap belép a kortárs magyar folyóirat-kultúra áramába is.

Gesztelyi Hermina: Hangsúlyoznunk kell a lap nyitottságát is, és ez esetünkben nem csak frázis. Hallgatóktól publikálunk, akik nagyon különböző területekről érkezhetnek, ezért itt tényleg szinte minden téma és irány megtalálható.



Vannak-e olyan folyóiratok, amelyekkel szoros kapcsolatban vagytok?

B. P.: Nagyon szoros átmenetek igazából nincsenek, folyóiratokkal kevésbé vannak kapcsolódási pontjaink. Viszont a szerkesztőink egy része a JAK (József Attila Kör) vagy a FISZ (Fiatal Írók Szövetsége) – vagy esetleg mindkettő – tagja, mint például szépirodalmi rovatszerkesztőnk, Korpa Tamás. Így pedig állandó kontaktban vagyunk a kortárs irodalom alakjaival és a kortárs kritikai áramlatokkal. Természetesen – a szerkesztői átfedéseknek is köszönhetően – szoros munkakapcsolatban vagyunk más debreceni lapokkal, a KULTer.hu-val és a Studia Litterariaval, ám volt, hogy az ország más részén szerkesztett folyóirat figyelt fel valamelyik szerzőnkre a Szkholionban közölt publikációjának köszönhetően.

A saját szakmai érdeklődésetek mennyire van kihatással a folyóiratra?

Jován Katalin: Elsősorban a szerzők saját kutatási terepéről érkező szövegekről beszélünk, tehát nem előre meghatározott téma vagy tárgykör alapján kerülnek hozzánk írások. Az a jó, hogy egyaránt kapunk tanulmányokat irodalomról, filmekről, sorozatokról vagy a populáris kultúra egyéb területeiről. Mindezek annyiban kapcsolódhatnak a nem szerkesztői létünkhöz, hogy gyakran mi is fogyasztói vagyunk az értelmezett kulturális termékeknek.

Előfordul, hogy ti határozzátok meg, milyen témában szeretnétek írást kapni vagy milyen jelenséggel kellene a szerzőknek foglalkozni?

J. K.: Felvetések vannak, ha aktuálisan megjelenő mozifilmekről vagy sorozatokról szeretnénk írást, akkor célzottan ehhez keresünk kritikust. Alapvetően azonban mind a tanulmányok, mind a kritikák tekintetében nyitottak vagyunk bármilyen témára.

B. P.: Amikor 2009-ben újjá alakult a Szkholion szerkesztősége, volt egy közös, félig-meddig kimondott, félig-meddig saját maga módján formálódó elhatározásunk: arra törekszünk, hogy minél szélesebb merítésű legyen a lap és minél színesebbek legyenek a szövegek. Alapvetően kultúratudományos beállítottságú írásokat vártunk, és ez szépen egybeesett azzal a jelenséggel, ami lezajlott a háttérben a fiatal nemzedékek kutatói, tudományos vagy egyáltalán kulturális érdeklődésével kapcsolatban: ha megnézzük a tehetséges hallgatóink szakmai tájékozódását, még akkor is, ha korszakspecifikus témákat dolgoznak föl, a kultúratudományos szempont a meghatározó.

Ami még nagy újítás volt a Szkholion első jelentősebb átalakulásakor – Áfra Jánosnak köszönhetően –, az a képzőművészeti vonal felerősödése, ami a borítónkat nagyon impozánssá, és ezzel magát a lapot is láthatóvá tette.

Mennyire ragaszkodtok egy bizonyos szintű „debreceniséghez” egy-egy számban az írásokat és a folyóirat megjelenését illetően?

J. K.: Inkább az a fontos, hogy egyetemisták publikáljanak, és így a kezdő szerzők is helyet kapjanak.

Áfra János: A Szkholion lapszámait mindig egy kortárs, ismert, első vonalbeli képzőművész munkái illusztrálják, a borítón kifejezetten látványosan, és az alkotóról az adott lapszámban mindig van egy képzőművészeti írás is. Fontos, hogy valami egyedi formanyelvet tudjunk felmutatni, amivel a lapot is vonzóbbá tehetjük.

Áttérve egy picit a szerkesztésre: tulajdonképpen hogy néz ki a szerkesztési folyamat a Szkholionban? Milyen utat jár be a szöveg a beérkezéstől?

B. P.: Bekerülési kritériumként két dolgot határoztunk meg: az egyik, hogy legyen a szövegben kreatív gondolkodás, a másik pedig, hogy megfeleljen a szakmaiság és a tudományosság legalapvetőbb elvárásainak. Ha a Szkholion helyét a tudományos folyóiratok palettáján jelöljük ki, akkor innen nézve a lap alapvetően egy esszéisztikusabb jellegű megszólalásmódot képvisel: ugyanakkor nagyon fontos, hogy egyben legyenek a szövegek, nyelvi, stiláris és a gondolatvezetés szempontjából is.

J. K.: A szerkesztői folyamat során egymással is folyamatosan kontaktban vagyunk, megbeszéljük, kinek mi az elsődleges feladata: megnézzük az egész szöveget, külön a gondolatvezetést, a lábjegyzetelést, a hivatkozásokat és a címadást. A szerkesztői körök végén, a betördelés után pedig újra végigfutjuk a szöveget, hogy biztosan ne maradjanak elütések, helyesírási vagy tördelési hibák. Itt említem meg Lovas Anett Csilla nevét, aki tördelőszerkesztőként rendkívül gondos munkát végez. A feladatokban eleinte Áfra János segítette, de a kezdetektől fogva nagyon jól együtt tud működni a folyóirattal.

Hermina, te vagy a szerkesztőség legújabb tagja, hogyan sikerült beilleszkedned, mit éreztél a legnagyobb kihívásnak a szerkesztői munkában?



G. H.: Már teljesen sikerült beilleszkednem, legalábbis én egészen otthonosan érzem magam a szerkesztőségben. Ezt persze nagyban megkönnyítette, hogy olyan emberek közé kerültem, akikkel korábban is ismertük egymást, és nagyon kedvesen, segítőkészen fogadtak. Noha volt korábbról valamennyi szerkesztői tapasztalatom, itt foglalkoztam először szakmai szövegekkel, és meg kellett tanulnom, szerkesztőként hogyan nyúlhatok egy szellemi termékhez. Ez meglepően nem egyszerű feladat, amit korábban csak a másik oldalról ismertem.

Rengeteget találkoztok fiatal írókkal, publikálókkal, kritikusi attitűdökkel. Milyen általános tapasztalataitok vannak a szerzőitekkel kapcsolatban? Mi a helyzet például a rajongói attitűddel?

J. K.: A szerkesztői kontroll mellett, ha egyetemi hallgatókról beszélünk, akkor előzetesen már több rostán is átmegy a szöveg, például egyetemi oktatókon is. Mire ezek az írások megjelennek, rajongásnak és az ebből adódó nyelvnek szerintem már nincs nyoma.

B. P.: Oktatóként és szerkesztőként egy markáns tendenciára figyeltem fel az elmúlt években. Korábban nagyon jellemző volt a kezdő értekezőkre, hogy igyekeztek szorosan kapcsolódni bizonyos elméleti irányzatokhoz, és sokszor nagyon görcsösen próbáltak ragaszkodni bevett irodalomtudományos beszédmódokhoz. Ennek köszönhetően az írások elsősorban az elméleti és fogalmi hálót adták vissza, és jóval kevesebb teret kapott a saját értelmezői attitűd, a kreatív megközelítésmód. Úgy gondolom, ez a helyzet mostanra megfordult.

A publikáló hallgatók nagyon iskolázottak. Részben a képzés hatékonyságának köszönhetően, részben pedig azért – s erről már volt szó –, mert viszonylag hamar jutnak első publikációs, illetve tanulmányfelületekhez: így gyakorlottabban s felszabadultabban írnak, kevésbé kötődnek és ragaszkodnak a tudományosnak vélt megszólalásmódhoz. Bátrabban gondolkodnak, és inkább a háttérben mozgatják azt a tudományos előismeretet, amit megszereztek.

Milyen támogatási rendszerben működtök?

B. P.: A lap 2003-as alapításakor az akkori alapító szerkesztőknek, Bodrogi Ferenc Máténak és Bartkó Péter Szilveszternek sikerült egy olyan megállapodást kötnie a Debreceni Egyetem BTK HÖK-kel, aminek köszönhetően azóta is biztosított a 150-200 példányos megjelenéshez szükséges nyomdaköltség – s ezért hálásak vagyunk nekik. Persze az nem meglepő, hogy bár a lap alapvető működéséhez megvan a pénzügyi háttér, de sem a szerkesztői, sem a szerzői munkáért nem tudunk honoráriumot fizetni. Viszont folyamatos a megjelenésünk, ami nagyban Gáspár László kitartó munkájának is köszönhető, aki a kezdetektől biztosítja az online megjelenésünket.

A legutóbbi lapszámbemutatón a jövőbeli terveiteket illetően már említettétek, hogy elsődleges célotok a színvonal megőrzése, de ezenfelül vannak más terveitek is, például az online felületetekkel kapcsolatban.

B. P.: Intenzívebbé akarjuk tenni a már említett hallgatói körök bevonását, hogy minél több írás érkezzen hozzánk, minél több munkából tudjunk válogatni. Ugyanakkor említést kell tennünk arról is, hogy ez a szerkesztőség 2009-ben állt föl, és azóta három új szerkesztőségi taggal bővült. De a Szkholionnál körülbelül hatéves mandátumú minden szerkesztőség, így jövő nyáron egy új csapat lép majd ennek a helyére. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi szerkesztői gárda jelentős része nem folytatja a munkát. Persze szerencsére van potenciál a folytatáshoz: olyan hallgatói réteg, akik tehetségesek és már kisebb-nagyobb szerkesztői tapasztalattal is rendelkeznek.

Mivel nagyon jó, villámgyorsan reagáló és tényleg színvonalas online felületek vannak, nincs értelme annak, hogy élővé tegyük a honlapot. Sokkal fontosabb, hogy legyen egy olyan felület, ahol a lapszámok, az egyes írások elérhetőek, hogy a munka, amit mi szerkesztőkként, illetve a kreatív gondolkodás, amit a hallgatók írásai felmutatnak, tartósan és folyamatosan hozzáférhető maradjon.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben