×

Behúzódni egy kapualjba
Darvasi Ferenc: Köztünk vagy – Beszélgetések Mándy Ivánról
Murzsa Tímea
2016 // 02. 02

Darvasi Ferenc interjú­köte­téből egy új, eddig isme­retlen vagy csak darab­jaiban ismert Mándy-kép bon­ta­kozik ki. Húsz interjú, húsz­fajta meg­köze­lítés a szer­zőről, akit sze­ret­nek Buda­pest író­jának nevezni. A Köztünk vagy be­tekin­tést ad a kávé­házak apró zugaiba, de Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs Kék­golyó utcai ott­ho­nába is.
Darvasi Ferenc Köztünk vagy – Beszélgetések Mándy Ivánról című kötete, ahogy azt a fülszöveg is jelzi, hiánypótló alkotás. A szerző az első interjúkat 2010-ben, Mándy halálának 15. évfordulójára készítette Vojtek Évával, a Különlegességi cukrászda – amely Mándy talán legfontosabb törzshelye volt – felszolgálójával, a másikat pedig Sándor Ivánnal, aki a Drága Livben teszi meg szereplővé az írót. Ekkor még nem volt tervben a kötet, de a Simon Judittal, az író feleségével folytatott beszélgetés után hamar kiderült, hogy érdemes felgöngyölíteni a szálakat.

Már a két említett szöveg is jól bemutatja a Köztünk vagy kettőségét. A könyvben keverednek az írókkal, költőkkel (a teljesség igénye nélkül: Márton Lászlóval, Bereményi Gézával, Tóth Krisztinával) és a kritikusokkal (Tarján Tamással, Vári Györggyel) készített szakmai jellegű interjúk és a Mándy magánéletéből vett figurákkal folytatott beszélgetések. Darvasi Ferenc igyekezett olyan embereket megszólaltatni, akik ez eddig nem vagy csak keveset nyilatkoztak az íróról. Például Corà Erzsébet festőt, akit Mándy az egyik legjobb barátjának tudhatott, vagy Román Pannit, aki az első szerelme volt, és akivel két évet töltött együtt. Ebből a szempontból is érdekes a Vojtek Évával készített interjú, aki a rendszerint Mándyhoz kapcsolt kávéházi élet apró, ám jelentős szeletét tudja megjeleníteni.

Magánélet és szakmaiság effajta keveredése magában Mándy alkotói metódusában is megjelenik. Több interjúból is kisejlik, hogy az életre mint potenciális prózaanyagra tekintett. Mint egy szivacs, úgy szívta magába a körülötte levő világot. Így lett a közhelyek szerint Budapest, és még inkább a Teleki tér írója. Azonban nagyon fontos kiemelni, hogy nem realista és nem is nosztalgiázó író. Megfigyelő, aki átszűri magán az anyagot, és csak a rá jellemző stílussal tudja előcsalogatni egy kapualjból annak történetét. Ez a fajta figyelem a tárgyak és az emberek iránt kapcsolja többek között az Újholdhoz, ahol a későbbiekben prózaszerkesztő is lesz. Azonban az is kiderül a beszélgetésekből, hogy Mándy mégsem teljesen ennek a társaságnak a szülötte. Politikai és művészi értelemben sem, mert egyrészt „Mándynál az egész történelem leginkább egy személyes ügy benyomását kelti”, ahogy Kántor Péter fogalmaz, másrészt „[a] többi újholdas legendájához hozzátartozott a politikai üldözöttségük nem gyógyuló sebe. Ő viszont nem akart mítoszt teremteni magának ebből”, mondja Ács Margit.

Szilágyi Ágnes Judit, az unokahúg pedig arról beszél, hogy nagybátyja gyűjtötte az anyagot a családi életből is. Ha egy-egy különleges vagy neki tetsző nevet meghallott, azonnal feljegyezte cetlijeinek egyikére. Vojtek Éva arról számol be, hogy a Különlegességi cukrászdában a felszolgálók gyakran körbeálltak Mándyt, míg ő kérdezgette őket a mindennapjaikról. Ugyanezt a hozzáállást, a magánélet és az írói stíl keveredését sugallják a kötetbe helyezett levelek is, amelyek eddig még nem jelentek meg nyomtatásban. Ezek Mándy tűpontos humoráról tesznek tanúságot, amely minden hétköznapi helyzetnek meglátta a fonákságát.

Mindegyik interjú, mint egyfajta metonimikus jelölő, hozzá magával a Mándy-univerzum egy darabját. A Köztünk vagy legnagyobb ereje pedig ebben rejlik. Szembe megy ugyanis azzal a tévképzettel, hogy Mándy egysíkú novellista volt, aki a való életben csendes, elegáns öregúrként cukrászdákban élte életét. Irodalomkritikusok és írók mesélik el a Köztünk vagy lapjain saját megítélésüket a szerzőről, a rájuk tett hatását és jelentőségét az irodalmunkban. Darvasi Ferenc az interjúkban legtöbbször ugyanazt a taktikát választja. A sztereotípiák mentén indul el, és arra kíváncsi, hogy az általa megkérdezett emberek mint gondolnak a vele kapcsolatos bevett toposzokról: kismester-e a szerző, Budapest írója, kávéházi gentleman, novellista, vagy a kispróza az igazi terepe. Gelléri Andor Endre és Krúdy voltak-e az egyedüli elődjei, és élete végére valóban peremre szorult író lett-e, akit könnyű volt megfélemlíteni, mert testileg és lelkileg sem volt stabil. És éppen ebből kifolyólag: hogyan viselkedett '56-ban? Továbbá: a nők bolondja volt, örök gyerek?

Ezer és ezer ilyesfajta bélyeg fémjelzi Mándy nevét, nemcsak íróként, hanem magánemberként is. A Köztünk vagy azonban húsz interjújában húszféle Mándyt mutat be. Kirajzolódik egy kép a közhelyek mögül egy legalább annyira színes és izgalmas emberről, mint amilyenek maguk az író hősei, Csempe-Pempe vagy Zsámboky. Többen említik, hogy igen, részben gyerek volt, és Judittal való házassága is némileg ezen a védelmező anya–gyerek viszonyon alapult. De emellett – ahogy például a Lator Lászlóval vagy a Tóth Krisztinával készített interjúból kiderül – tudott rosszmájú és szurkálódó is lenni. Az is megmutatkozik, hogy sokkal bátrabb ember volt, mint hitték: mert koridegen lenni egy olyan világban, amelynek nem osztotta nézeteit. A legtöbben novelláit emelték ki, azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy Mándy filmes technikája és a Mi az, öreg személyes apatörténete a posztmodern előfutára, legalább annyira, mint Mészöly vagy Ottlik.

Pollágh Péter filozofikusnak tartja Mándy prózáját, míg Lator szerint az elmélkedések gyártása idegen volt tőle. Tarján Tamás pont az fejti ki, hogy „[t]alán nála van a legbonyolultabb viszonyban egymással az intellektualizmus és az antiintellektualizmus”. Arról is vall a Köztünk vagy, hogy folytatható-e Mándy, és akadnak-e folytatói. A kötet koncepciója volt megkérdezni olyan fiatal írókat/költőket/irodalmárokat, akikre hatott az író világa. Így került bele a Vári Györggyel és a Pollágh Péterrel készült interjú. A kötet unikális abból a szempontból is, hogy szóba kerül benne a hit kérdése is, amely látszólag idegennek tűnhet a Mándy-szövegekkel kapcsolatban, azonban Tarján Tamás, Jelenits István és Simon Judit is amellett vannak, hogy foglalkoztatta a kérdés az írót, sőt ő maga is világot „teremtett”.

Darvasi Ferenc interjúkötetében kicsit maga is azt csinálta, mint Mándy a saját hőseivel. Kiemelte őt, előhozta egy eltűnt világból. Remélhetőleg a Mándy-recepció az interjúk olvasása mentén árnyalódik, és hajlandó lesz felülbírálni saját, talán túl lesarkító módon megfogalmazott állításait a szerzővel kapcsolatban.

Darvasi Ferenc: Köztünk vagy – Beszélgetések Mándy Ivánról, Corvina, 2015.

Megosztás:

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben