×

A változás szele
Balogh Ádám: Nyers
Gláser Diána
2016 // 07. 11

Amíg a társadalom várta a rendszerváltozással beáramló nyugati jólétet, szemlélte a világ lassú kitárulkozását, felnövekedett észrevétlenül egy generáció. Ezt a nemzedéket a pubertáskorral együtt érte nagy dózisban a változás szele. Balogh Ádám kötetében a főhős férfivá bontakozása, az ismeretlen új iránti áhítata éppen e korszakváltásra esik.

 

A Nyers című kötet az apa–fiú kapcsolatról szól, amely a férfivá válás mintegy alappillére. Mivel a versek prózai nyelvezete és a tematikus rendezettség állandó lírai ént feltételez, a férfi gondolkodásának egyfajta állandósult fejlődését követhetjük nyomon a ciklusokra egyébként nem tagolt műben a gyermekkor, kamaszkor és a felnőttkor versein keresztül. A gyermek mechanikusan követi apja minden mozdulatát, lépésről lépésre másolja őt, még a málnaszörpöt is felhabosítja (Sörhabos égbolt), ha kell, de minden további nélkül szembefordul az istenített képpel, ha megzavarja őt egyéniségének kibontakozásában, például zenei ízlésében (Vanília égbolt). De jellemző rá a világról és a felnőtté válásról alkotott naiv elképzelés ellentétben a férfias realitással, ahogyan a Repülőrajt című vers néhány sorában: „hogy ha ez az ára az olimpiai bajnok címnek, / akkor inkább hagyjuk, és apám soha nem mondta, / hogy igazából nem egy bajnokot akar felnevelni, hanem a fiát, / mert orvosi tanácsra kellett sportolnom”.

A férfiasságnak bizonyos sztereotípiái a dohányzás, az olvasás, a sport, a menő célkiűzések mellett az italozás talán túl vontatott a kötet elején. Szinte láncszerűen érik egymást a különböző poharas jelenetek, de a sajátos ötletek is megmutatkoznak egy-egy alkotásban. Különleges Repülőrajtban néhány sorral lejjebb a gyermeki éretlen gondolkodás további szemléltetése, ahogyan a félig kiskamasz sportoló fiú a szüleiről vall: „sokszor cikinek éreztem, hogy mindig ott drukkolnak / a pálya szélén, és az eszembe sem jutott, / hogy a többi szülő nem azért maradt otthon, / mert a gyereke már serdülő B korára kiharcolta a szabadságot, / hanem a hónap végén már nem fért bele egy vonatjegy, / vagy egyszerűen nem érdekelte őket a gyerekük sikere”.

Habár néha monoton az italozás témája a kötet első néhány versében, figyelemre méltó egy fontos momentum a nyitó műben, amikor a tornatanárról vall: „mert ő már a régi rendszerben is vodkát kevert a kólájába, / igaz neki akkor a kóla volt a változás szele”. (Vanília égbolt) Talán itt kristályosodik ki, mit jelent a rendszerváltozás küszöbén felcseperedni. Amíg a fiú arra gyúr, hogy édesapjával először igyon alkoholt, a tornatanár kólával keveri a vodkát, mert számára ez a nyugati jólét előszele. A kamaszkori lázadás ezzel szemben a Mintamókus című versben már párhuzamba állítható a rendszerváltozással. Ahol a „kisdobos uniformis” biztonságot ad, hogy elfedje a nyugati kocsik iránti érdeklődést és a Szabad Európa plakátjának felragasztását. Tehát ez a kiskamasz nemcsak a férfiasság után vágyakozik: őt is érdekli a nyugati szél az osztrák bevásárlószatyorral és a színes tévével együtt, miközben férfivá cseperedik.

A naiv gyermekkor leírása észrevétlenül csap át a kötetben a nemiség iránt érdeklődő, szexlapokat titokban fellapozó, pattanásos serdülő életének mindennapjaivá. A fentiekkel párhuzamban gyönyörűen bontakozik ki az identitáskeresés, ama bizonyos változás szele egy francia lány iránt táplált szerelem megelevenítésekor a Szelavi című versben: „a francia lányok végre nemcsak a pattanásokat / látják meg rajtam, hanem a férfit bennem, / akibe sokkal hamarabb beleköltözött a Belmondo, / minthogy megérett volna rá”. A következő oldalon pedig már a kemény fizikai munkába csöppen az ábrándvilágban élő fiatal (Nevermind).

A felnőtt férfit mind tematikailag, mind a vers nyelvezetén keresztül egyfajta érett gondolkodóként jeleníti meg a szerző. A férfi belecsöppen az élet kemény magjába, rákos beteg édesapját ápolja. Az apa emlékezik vissza gyermekkorára, így vezeti át a kötet tematikáját a szerző egy következő állomásra. A korábbihoz hasonló prózaversek mellett feltűnik az elvont líraiság néhány mű erejéig (Érintő, Lékbúvár) de a prózaverseknek tűnő lelki vívódás is egyfajta érettebb gondolkodást feltételez. A fiatal felnőtt édesapja betegségét próbálja feldolgozni, eleinte közös emlékekre alapoz (Lopó): „az idegsebészetre nem visz velőspirítóst az ember / Pedig a műtét előtti estére jó lett volna elhozni / az Amerikai útra a füredi esték hangulatát”. Csak egy sima zsírós kenyeret vitt, de annak is megörült az idős beteg. Jól érzékelteti a kívülállók értetlenségét a nővér bürokratikus hozzáállása a bevitt ételhez. A fiú azonban nemcsak a füredi esték hangulatát szeretné felidézni, hanem az olvasás korábbi versekben is jelentős örömét. A fiatal felnőtt betegségtől való félelmét megrázóan tolmácsolja a Halandóknak című vers. Az olvasás motívuma gyermekkorban is fontos szerepet töltött be az apa–fiú kapcsolatban. Miután a daganat elvette az öregtől az olvasást, a fiú hangoskönyvként küldi el neki Hrabalt: „Aggódó hangon rebegte apám, hogy kisfiam, / (…) elromlott a lejátszó, / (…) hirtelen érthetetlenné vált minden szó, / és én hallottam a félelmet a hangjában, / hogy mi van, ha nem is a kütyü, hanem az agya / kezdte felmondani a szolgálatot”. A következő oldalon fellélegzünk, hiszen kiderül: a cincogó hang a lejátszó hibája, de mégis megrázó a lassú leépüléstől való félelem, hogy a rák ennyire alattomosan képes elvenni szerettünket. Ebből az élet-halál küzdelemből nem hiányozhat annak ontológiai megközelítése sem. Míg a kamaszkor egyik férfi attribútuma a dohányzás, addig a fiatal felnőtt az életről-halálról alkotott gondolata így szól: „hogy / nincs semmi baj, nem hihető, / ahogyan az sem, hogy az utolsó / kilégzés semmiben sem / különbözik az első slukktól” (Elszáll).

Balogh Ádám nem sürgette első kötetének megjelenését, így annál érettebben, tudatosabban képes irányítani munkáját – ennek eredményeképp kötete felépítésében és nyelvezetében átgondolt. Tudatosan vetíti elénk egy férfi gondolkodásfejlődését, ahol szinte észrevétlenül lép az ember életkorról életkorra, nincsenek éles határok. Ám a felnőtté válás villámcsapásként történik, ha egy tragédiával, új élethelyzettel szembe kell nézni: lemondunk naiv vágyainkról, és a konkrét teendőinkre összpontosul a figyelem.

Balogh Ádám: Nyers, Műút, 2016.

Megosztás:

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben