• Állati filmes melók – interjú Halász Árpád állatkoordinátorral

    2021.02.15 — Szerző: Jónás Ágnes

    Halász Árpád állatkoordinátor és csapata mostanság sem pihen, számos felkérésnek tesznek eleget itthon és külföldön. Sajátos módszerekkel érik el, hogy kutyáik és más állatok örömmel, ráadásul kifogástalanul álljanak helyt a forgatásokon. A szakma kulisszáiról kérdezősködtünk.

  • Halász és Árpád és a gödöllői farm egyik szarvasa
    Halász és Árpád és a gödöllői farm egyik szarvasa
    Kép forrása

    1999 óta foglalkozik filmezéssel. Iskolája, a Gödöllői Kutyasport Központ két évtized alatt nemcsak országos, de világszinten is jelentős hírnévre tett szert a szakmában. Először tegyünk rendet a fejekben: mi a különbség állatidomár és állatkoordinátor között?

    Az idomár szó rendkívül degradáló ránk, koordinátorokra és trénerekre nézve, ugyanis míg az idomár a félelemre alapoz, és kényszerítőeszközöket alkalmaz az állatnál egy produkció érdekében, addig mi pozitív megerősítésekkel, a legmodernebb technikákkal dolgozunk. Sokszor megesik, hogy a filmek stáblistáján idomároknak tüntetnek fel minket, mi pedig rendszeresen kérünk helyesbítést.

    Rendhagyó hivatást választott magának. Hogy lett önből filmes állatkoordinátor, és miért épp ez érdekelte?

    Gyerekkoromtól kezdve rajongtam az állatokért, főleg a kutyákért, de tartottam többek között hörcsögöt, halat, papagájt is. Már ekkoriban tanítgattam őket, és gyakran mondtam a szüleimnek, hogy egy nap lesz egy nagy farmom, sok állatom, autóim, és számos egyenruhás tréner fog velem dolgozni.

    A mai napig lenyűgöz az állatokkal való kommunikáció. Úgy vélem, hogy ha én képes vagyok tanítani őket, akkor az azt jelenti, hogy valamilyen szinten sikerült elsajátítani a nyelvüket, és őket is sikerült megtanítanom az enyémre.

    Amikor bevonultam katonának, kutyás szaktiszt lettem, aztán pár barátommal létrehoztuk a Gödöllői Kutyasport Központot. Folyamatosan jártunk képzésekre, aztán hétvégenként összeadtuk a megszerzett tudást, és gyakoroltunk. Először csak kutyával hívtak forgatni filmekhez (ekkoriban még kelléknek számított az állat), majd egyre bővült a fajták repertoárja. Most már ott tartunk, hogy alig győzzük a munkát – pont ezért nincs is erre külön honlapunk. Általában akkor hívnak bennünket külföldre, ha nehéz a feladat, és mások nem vállalják.

    A „Mancs” című film díszbemutatóján a címszereplő társaságában  Kép forrása
    A „Mancs” című film díszbemutatóján a címszereplő társaságában
    Kép forrása

    Mi a titka? Milyen készségek kellenek ahhoz, hogy több tucat, esetenként több száz állatot tanítson be?

    Folyamatosan kutatjuk, hogy milyen állapotban, hangulatban vannak az állataink, figyeljük, hogy éppen mit érezhetnek. Nyilván kell ehhez egyfajta beleérző képesség, de ez fejleszthető.

    Én már abból tudom, hogy mit akar velem közölni velem egy kutya, ahogyan a bajusza, a lába, a lábujjai állnak.

    A kulcsszavunk a biztonság, az egész tanítási rendszerünket erre építjük. Ha megvan az állat biztonsága, onnantól kezdve elfogadja a simogatást, a játékot, és kialakul a közös interakció.

    Vagyis nem az étel, hanem a biztonság a legfőbb motiváció?

    Igen. Az ember esetében is így van. A legfontosabb, hogy elérjük, hogy az állat biztonságban és jól érezze magát a feladatok teljesítése közben. Megmutatom neki, mi a feladat, aztán azt mondom: „Ha félsz, nézz rám, és ígérem, soha nem lesz bajod, ha a feladatot végrehajtod. Csak te vagy, és én.”

    Ha ezt például egy macska megérti, kialakul a bizalom, és akkor meg tudom csinálni vele azt, hogy egy forgalmas autóút közepén leülünk.

    Vagy hogy egy szarvast úgy megállítok az út közepén, hogy ha elszáguld mellette egy autó ötvennel, meg se mozdul.

    A „Tiszta szívvel” című film forgatásán rottweilerekkel és galambokkal is dolgozott Halász Árpád és csapata  Kép forrása
    A „Tiszta szívvel” című film forgatásán rottweilerekkel és galambokkal is dolgozott Halász Árpád és csapata
    Kép forrása

    A farmon több mint kétszáz állatuk van. Mi alapján válogatták őket?

    Sok menhelyi állattal dolgozunk, de vannak tanyáról menekítettek és vásároltak is. Nagyon fontos, hogy az állat idegrendszerileg stabil legyen, illetve hogy ne legyen agresszív. Ha egy kos fel akarja lökni a gondozót, megpróbálunk javítani a magatartásán, de ha nem megy, akkor el kell fogadni, hogy nem tudunk vele dolgozni. A forgatások alatt gyakran megtörténik, hogy egy felnőtt színész vagy egy gyerek odarohan az állathoz, megöleli, megpuszilja. Ha egy kutya erre agresszívan reagál, az végzetes kimenetelű lehet. Sokan azt hiszik, hogy a filmezés egy varázsvilág, ahol semmi baj nem történhet, holott ez is a valóságból ered, csak épp a realitásból misztikumot varázsol.

    Ha egy oroszlánt viszek egy reklámfilmbe, az attól még húst eszik, nem chipset, vagyis egyáltalán nem gyerekjáték a mi munkánk.

    Megosztana velünk egy vicces és egy veszélyes forgatási emléket?

    Emlékezetes volt Pálfi György Szabadesés című filmjének forgatása: egy kisfiúnak egy lakótelepi lakásban van egy rémálma, amelyben szerepel egy állat, ami nagy és félelmetes. Kitaláltuk, hogy legyen ez a félelmetes állat egy bika. Be is vittünk egy nyolcszáz kilós rodeós bikát egy lakótelepi lakásba (ez már önmagában nagyon komoly feladat volt), de többször kértük a stábot, hogy ne menjenek közel az állathoz, főleg, amikor az a pihenőidejét tölti a karámban. Volt egy mindenre elszánt hölgy a csapatban, aki meg szerette volna simogatni, és minket megkerülve eljutott a karámig. Mi már csak annyit hallottunk, hogy csattan a karám. A hölgy hátraugrott. A bika majdnem eltörte a kezét. Nem győztük hangsúlyozni, hogy ez a bika nem szereti, ha megérintik.

    E ponton jegyezném meg, hogy sok állatnak egyáltalán nincs is igénye az emberi érintésre.

    A forgatásnak azért volt kellemesebb része is: a rendező azt kérte, hogy fektessük le a bikát a gyerekszobában. Annyi időnk nem volt tréningezni, hogy ezt megtanítsuk az állatnak, Pálfi mégis nagyon szerette volna. Végül én azt kértem, hogy a jelenetet délben vegyük fel. Mondtam, hogy nem lehet később, pontosan délben kell a kisszobában lennünk. A rendező persze nem értette, de beleegyezett. A bika délben fogta magát, és leheveredett magától, tudniillik délben delel a gulya, tehát ekkor kérődznek az állatok.

    A „Szabadesés”-ben szereplő bika a déli kérődzés közben egy lakótelepi lakásban  Kép forrása
    A „Szabadesés”-ben szereplő bika a déli kérődzés közben egy lakótelepi lakásban
    Kép forrása

    Eszembe jutott egy másik, szívemnek kedves történet is, amely A rítus című, Anthony Hopkins főszereplésével készült film forgatásán történt. Hopkins mellkasára kellett tegyünk egy macskát, akinek csak annyi volt a feladata, hogy összenézzen a színésszel. Egy későbbi időpontban még vettek fel képeket ehhez a jelenethez, ahol már a dublőrével és egy másik rendezővel dolgoztunk, aki azt kérte, hogy a macska fújjon. Mondanom sem kell, hogy ezt is képtelenség pár óra alatt megtanítani, hiszen a tanítás során a macska semmilyen agresszív mozdulatot nem tanult, hogy véletlenül se karmolja meg a színészt. Véletlenül volt nálam egy dobermann, akit odaállítottam a cica mellé, és aki elkezdte őt fröcsögő nyállal ugatni.

    A macska nem fújt, csak sztoikus nyugalommal feküdt tovább a dublőr mellkasán, és nyávogott egyet.

    Ez benne is maradt a filmben. Tudta, hogy nem eshet bántódása. Bízott bennem – és ez végtelen örömmel és büszkeséggel töltött el. Ez az a fokú biztonság, amiről az előbb beszéltem.

    Halász Árpád Anthony Hopkins és a filmbéli macska társaságában „A rítus” című horror forgatásán  Kép forrása
    Halász Árpád Anthony Hopkins és a filmbéli macska társaságában „A rítus” című horror forgatásán
    Kép forrása

    Annyi leleményességet, kreativitást és munkát kíván meg az embertől ez a hivatás! Nincs még filmes díj állatkoordinátoroknak?

    Sajnos nincs.

    De hát ott volt a Fehér isten című film, amiben önök kétszáz kutyát képeztek ki. Ezt a feladatot önökön kívül mindenki lehetetlennek tartotta. Nem esik rosszul, hogy más kapja a filmért a dicséretet és a díjakat?

    Nem. Sokkal jobban fáj, ha megcsinálunk egy munkát, de a filmbe nem kerül bele.

    Én egy sikerorientált ember vagyok: örülök, ha egy film elismerést kap, de nekem az is siker, ha az állat megcsinálja, amit kérek tőle.

    Ahogy az is, ha a stáb elégedett. Legutóbb Ukrajnában forgattunk, és a rendező arcán soha egyetlen mosolyt nem láttunk. Miután megcsináltuk az állatokkal, amit látni szeretett volna, a mord arcon széles mosoly terült el. Ez mindent megért!

    A „Fehér isten” forgatásán kétszáz kutyával dolgoztak  Kép forrása
    A „Fehér isten” forgatásán kétszáz kutyával dolgoztak
    Kép forrása

    A Fehér isten re visszatérve: milyen volt az a forgatás?

    Azt már előtte tudtuk, hogy milyen tíz–harminc kutyával együtt dolgozni, majd kiderült, hogy milyen ötvennel, szóval a kétszáz sem volt sokkal másabb .

    A kutyák hihetetlen önbizalomra és erőre kaptak amiatt, hogy csapatban, együtt kellett teljesíteniük a feladatokat.

    Még a legérzékenyebb, legnyomibb kutya is álló fülekkel, kitágult szemekkel várta az utasításokat. Óriási tanulási folyamat volt nekik ez a hat hónap (négy a felkészítés, kettő a forgatás) és nekünk is. Azóta is használjuk a csoport erejét terápiás átképzéseknél, például ha olyan kutyát kell tanítani, aki már harapott embert.

    Psotta Zsófi, Halász Árpád és a kutyákat kiképző csapat sétáltatja a falka tagjait a „Fehér isten” forgatási helyszínén  Kép forrása
    Psotta Zsófi, Halász Árpád és a kutyákat kiképző csapat sétáltatja a falka tagjait a „Fehér isten” forgatási helyszínén
    Kép forrása

    Mitől lehet jobb állatokkal dolgozni, mint emberekkel?

    Attól, hogy az állatok őszinték. Persze nekik is vannak hisztijeik, ők is próbálnak időnként kibújni a feladat alól.

    Szerintem a kutya egy lehetőség arra, hogy jobb ember legyél. Ez az iskolánk egyik jelmondata is.

    Ha megtanulunk figyelni rájuk, és ezáltal magunkra, akkor sokat megtudhatunk önmagunkról. Jobbá, empatikusabbá válhatunk, az embertársainkkal is elnézőbbek lehetünk.

    Stresszes vagy nyugodt munka az öné?

    Inkább stresszes, mivel a forgatás körülményei – például a fények és a díszlet – folyamatosan változhatnak. Arra törekszünk, hogy az állat ne vegyen ebből semmit észre, és magabiztosan dolgozzon. A tréner dolgozik az állattal, a koordinátor kommunikál a trénerrel, a stábbal, az állattal.

    Lehet, hogy ezek után bagatell kérdés, de mégis kíváncsi vagyok: van otthon saját kutyája?

    Hogyne! Három kutyusunk is van, mindegyik terápiás képzést kap, épp vizsga előtt állnak. Az egyik egy biewer yorki, a másik egy lagotto, a harmadik egy sárga labrador keverék. Ja és van egy rottweilerünk is – na, hát ő a világ legbambább, legártalmatlanabb állata! Az ötéves kislányom szokta sétáltatni. Vagy a rottweiler sétáltatja őt, ahogy vesszük…

    bb


  • További cikkek