Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Forgatni, mint a földet, hogy termő legyen

    2015.08.28 — Szerző: Nagypál István
  • A megérkezés nem volt zökkenőmentes: még a vonatút mámorában ültünk be Gaborják Ádám és Czinki Feri kocsijába, de a kastély hideg fogadtatása elnyomta a jókedvünket. A kastély átalakításakor több szoba eltűnt, lényegesen kevesebb férőhely maradt, így a legtöbbünknek külső szállás jutott. A kastély elvesztette azt a patináját, ami miatt évtizedek óta idejönnek a művészek, írók találkozókra. A falak csupaszok, olyan hideg és rideg minden, akár egy hetvenes évekbeli kórházban, csak fel van újítva.




    G. István László líraszemináriuma határozottan zajlott; István eltökélte, hogy ténylegesen szemináriumszerű „órákat” fog tartani, rengeteg érdekességgel. Önmagát egy Simon Balázs verssel mutatta be, a Kénnel, sóval cíművel: „Ne tetsszen verssor ily bután, ne / Hulljon hantodra pora, mard sóval, / Kénnel, míg lehet, hasznodra, noha / Fájni fog. / Aki íróvesszőt forgat, annak mind / Törölni kell, és egyre többet, / minden saját, leírt múltat meg / forgatni, mint a földet, hogy / Termő legyen.” (részlet a versből) Ez a programvers Simon Balázstól olyan erőket szabadít fel, ami igazán megfogja a költészet lényegét. A bemutatkozások után Győrfi Kata mellettem ilyenkor című versét boncoltuk fel: István kiemelte a cím frappánságát, könnyedén utal a vers drámai hangulatára, a közös együttlétekre, amik egy saját világban és időben zajlik. Kata kifejezetten klasszikusan versel és a mai fiatalokhoz képes már van egy jellegzetes hangja.




    Az R25 antológia szerzőinek estjét Pion István vezette, beszélgetőtársai Kerber Balázs, Borda Réka, Kovács Kristóf és Fehér Renátó volt. Szokás szerint, a rendszerváltozásról folyt a beszélgetés, aminek leginkább Renátó örült, Pion vicces kérdéseire is ő válaszolt igazán odavágót, míg a többiek inkább csak csatlakoztak hozzá. Renátó a vasárnapi ebédek alatt hallott a szüleitől a rendszerváltozás előtti időszakról, de eközben félve beszéltek róla, mert a berögződött félelmi mechanizmus mindenkiből ezt váltotta ki. A családi múltat és emlékezetet elhomályosítja a kilencvenes évek elbizonytalanodása. Kristóféknál nem volt téma a rendszerváltás, a szülők valamiféle katartikus élményre vártak a felszabadításkor, de elmaradt ez az élmény. Réka azt mondta, hogy szüleit jobban érdekelte, mikor tanul meg majd rendes lányok módjára főzni és mikor fog megházasodni. Balázs pedig azt mondta, hogy beszivárogtak az életébe a rendszerváltozásról a tapasztalatok. Pion azon kérdésére, hogy milyen hangulat ugrik be a rendszerváltozásról, a legtalálóbban Balázs válaszolt: számára korabeli plakátok, motívumok, felszabadult jó érzés voltak meghatározóak, ahol többféle erő jelenhetett meg.



    Képek: Bach Máté, JAK


  • További cikkek