×

Amadeus a nyomornegyedben
Sérgio Machado: A hegedűtanár
Csiger Ádám
2016 // 07. 14

A hegedűtanár első látásra a Veszélyes kölykök című középiskolai gettódráma brazil parafrázisának tűnik. A látszat nem csal, de a koppintás ezúttal jobb, mint az eredeti.

 

Az igaz történeten alapuló film címszereplője egy fiatal hegedűművész, Laerte ( Lazaro Ramos), akinek minden vágya, hogy bekerüljön a São Pauló-i Nagyzenekarba, ám felsül a próbajátékon. El kell tartania magát, amíg újra megpróbálhatja, ezért jobb híján elvállal egy zenetanári állást egy favelában (helyi nyomornegyedben) lévő középiskolában. Hamar rájön, miért volt üresedés: a hátrányos helyzetű diákok az alapokat is rosszul tanulták meg, a gettóban ráadásul bűnözők uralkodnak. Laerte önmagával és profi zenésztársaival is túl szigorú, így a pedagógia sem erőssége, de meglepetésére rátalál egy tehetséges diákra, akit mentorálni kezd, miközben készül a következő felvételire. Egyre több a sikerélménye a tanításban, így el kell gondolkodnia azon, otthagyná-e az állást a nagyzenekari álomkarrierért cserébe.

A film kipróbált műfajokból építkezik. Van benne gettódráma, amiből Hollywoodban egyenesen túltermelés volt a ‘90-es években, így megszületett a zsáner paródiája is: Ne légy barom, míg iszod a dzsúszod a gettóban (a mókásan hosszú cím halmozása a műfaj kliséinek). Brazil gettódrámát azért is kézenfekvő készíteni, mert az ország híres, pontosabban hírhedt a nyomornegyedeiről. Több helyi sikerfilm is ilyen környezetben játszódik, például a sequelt is megért,rendezőjét azóta a Robotzsaru-remake direktori székébe katapultáló Elit halálosztók , amire ebben a moziban is találhatunk egy vicces utalást (az egyik diák Nascimento kapitányt, az Elit halálosztók keménykezű főhősét emlegeti). De angolszász filmesek is lecsaptak a favelákra, és forgattak Brazíliában egy giccsesGettómilliomos-koppintást ( Trash). A hegedűtanár emellett iskolai dráma is: a tanárok és diákok szokásos konfliktusaira, vélt vagy valós érdekellentéteire épít. A két műfajt már a Veszélyes kölykök is sikerrel ötvözte: ezúttal is hátrányos helyzetű gyerekeket zárnak össze egy jómódban felnőtt tanárral, aki kiutat kínál nekik a nyomornegyedből, közben pedig annak szörnyűségeivel szembesülve maga is felnőtté válik.

A hibrid zsánerből tehát ezúttal zenés karriertörténet kerekedik. A főhős talál egy csiszolatlan gyémántot egy zenei talentum személyében, ami nem életszerűtlen, hiszen az ösztönös zenei tehetség nagyon is létezik, filmes toposzként legalábbis mindenképpen, elég az Amadeusra gondolni. A zenei karrierhez viszont rengeteg tanulás, gyakorlás és áldozat is kell (emellett a Whiplash érvel meggyőzően). A hegedűtanár főhőse megpróbál tenni róla, hogy felfedezettje ne kallódjon el, ami nehéz feladatnak bizonyul. Sérgio Machado író-rendező ábrázolásában a két főhős markánsan különböző jellem: Laertét apja indította el a pályán, csodagyereknek kiáltották ki, tanítványa azonban magától kezdett zenélni, sőt még a szüleivel is szembeszállt, miután apja hallani sem akart arról, hogy fia „tisztességes” munka helyett hegedüléssel töltse idejét. Nem ő az egyetlen a favela fiataljai között, aki képzetlensége, sanyarú lehetőségei és a helybéliek elutasítása ellenére zenél: lázadásból, önkifejezésként és főleg a nyomorból való kitörés vágyától motiválva.

A zeneikarrier-szálnak köszönhetően ebben a filmben sokkal szebb ívű jellemfejlődésen megy át a főhős, mint például a Veszélyes kölykökben. A nyitójelenetből kiderül, hogy Laerte rettenetesen izgul a próbajátékon, és hamar megtudjuk, miért: apja és anyja hatalmas nyomást helyeztek rá, túl nagy elvárásokat támasztottak vele szemben. Aztán amikor néhány gengszter pisztolyt nyom hősünk fejéhez, és zenét akarnak hallani, az adrenalin hatására úgy hegedül, mint még soha. A gettóban ő is menekülni kezd ugyanazon valóság elől, ami a gyerekeket zenélni ösztönzi, és immár tartalommal (főleg bánattal) telik meg a játéka, így végül valódi művésszé érik. Nemcsak a gyerekek tanulnak tőle, hanem ő is tőlük.

A film egyetlen komolyabb hibája, hogy tíz perccel hosszabb a kelleténél, és a felesleg is a legrosszabb helyen van: a végén. Hogy a főhős immár elegendő élettapasztalattal felvértezve, komoly személyiségfejlődésen átesve elmegy a következő felvételire, az tökéletes zárás lett volna: visszautalva a nyitójelenetre stílusos keretbe foglalta volna az alkotást. Ezután viszont még jó pár felesleges szcéna következik, ami giccsbe fordítja a filmet, noha Machado a zárlatig szépen elkerülte a koncepcióból fakadó klisék csapdáit. Alighanem azért érezte szükségesnek a hosszadalmas lezárást, mert filmje igaz történetet alapul, ezért a feldolgozott eseményeknek utóélete is van. Az igaz történet csapdájába sajnos beleesett végül, pedig egy drámának elég saját belső igazságát követnie.

Pont: 7/10

A hegedűtanár (The Violin Teacher)
Színes, feliratos, brazil filmdráma, 102 perc, 2015
Rendezte: Sérgio Machado
Forgatókönyv: Sérgio Machado, Maria Adelaide Amaral, Marcelo Gomes, Marta Nehring
Operatőr: Marcelo Durst
Zene: Alexandre Guerra
Szereplők: Lazaro Ramos, Sandra Corveloni, Tais Araujo, Fernanda de Freitas
Bemutató dátuma: 2016. július 14. (Forgalmazó: Mozinet)

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben