• Testképzavar

    Sanna Lenken: Az én csontsovány nővérem

    2016.07.18 — Szerző: Vass Éva

    Ideálkeresésről, a testvérkapcsolat ambivalenciájáról, serdülőkori magányáról szól a svéd Sanna Lenken első nagyjátékfilmje. Az én csontsovány nővérem önanalízissel spékelt intim dráma.

  •  

    Sanna Lenken hat évvel ezelőtt kezdte el írni filmje forgatókönyvét, hogy feldolgozza saját serdülőkori krízisét: annak idején maga is anorexiával/bulimiával küzdött. A film közvetlen előzménye a 2013-ban forgatott Eating Lunch című rövidfilm, amelynek perspektíváját Az én csontsovány nővérem kitágítja: egy kiskamasz külső nézőpontjából boncolgatja, milyen pszichés háttér állhat a táplálkozási zavarok mögött. A szubjektív megközelítést a személyes kiindulópont és a témához fűződő viszony eredményezi: önfeltárulkozással és önanalízissel spékelt intim dráma ez.

    Testképzavar

    Adott egy testvérpár: a gyönyörű és tehetséges műkorcsolyázó Katja (Amy Diamond) és az őt istenítő, szeplős orcájú, kis pufók Stella (Rebecka Josephson). Stella árnyékszerepben, nővére reflektorfényben. Ami közönös bennük, hogy mindketten a kamaszkori ideálkeresés útvesztőiben bolyonganak. Stella nézőpontjának szűrőjén keresztül követhetjük nyomon Katja átváltozását, aki a történet kezdetén sikeres, gyönyörű lány, szülei büszkesége. Vele ellentétben Stella önállótlan, mindenben nővérére akar hasonlítani, maga is műkorcsolyázni kezd, edzésekre jár, olykor még kedvenc chipséről is lemond nővérével való szolidaritásból. Rebecka Josephson lenyűgöző játéka pillanatok alatt magával ragad, nagy erővel és frissességgel képes összetett érzelmeket és lelki folyamatokat (vívódás, féltékenység, szeretet, düh) a vászonra varázsolni. Természetessége és spontán derűje viszi el a hátán az egész filmet. A kíváncsi kamera is az ő lelkében végbemenő hullámzásokra koncentrál, a szemek játéka, a mimika nüansznyi előremozdulásai kötik le figyelmünket. Sajnos a Katját alakító, amúgy popénekesként ismert Amy Diamond színészként pszichológiailag árnyalatlan marad, de a színészgárda többi tagjának játéka is elég papírszagúra sikeredett. AzAnnika Hallin és Henrik Norlén által megformált szülők nem életszerűek, ahogy helyzetük sem: jó kérdés, milyen (dramaturgiai) funkciót töltenek be tulajdonképpen?

    Testképzavar

    Apró mozaikokból rajzolódik ki előttünk a dráma középpontjában álló testvérpár története. Stellát olykor a féltékenység, az irigység és a versengés motiválja, máskor szeretettel vegyes csodálattal ámulja-bámulja a jégen kecsesen végigsikló nővérét. Ugyanúgy élik mindennapjaikat, mint bármelyik más család. Aztán a hétköznapokat megtöri egy nem várt esemény, Katjának ugyanis sikerei ellenére komoly önértékelési problémái keletkeznek, súlyos táplálkozási zavarai támadnak. Ez azonban nem hoz éles váltást a filmben: Sanna Lenken a fordulat hangsúlyozása helyett inkább terjengősen részletezi szereplői belső változásait. A gyermek ártatlan és romlatlan nézőpontján keresztül fokozatosan fény derül rá, hogy Katja dühkitörései, szélsőséges érzelmi ingadozásai mögött egyre súlyosbodó bulimiája áll. Stella rájön nővére titkára, de Katja hallgatásra kényszeríti. A film drámai feszültsége lelkiállapotuk billegéséből táplálkozik: elkerülhetetlen, hogy a szégyen, titok és bűntudat időzített bombája ne robbanjon fel. Aztán a rehabilitáció, gyógyulás nehézségeivel kapcsolatban a mű csak a felszínt kapargatja – az az érzésünk, hogy a rendező egy gyors happyenddel pontot akart tenni a dráma végére. A zárlat szinte giccsbe hajlik: a szabadság allegóriájaként is értelmezhető szcéna visszautalás a nyitójelenetben még bebörtönzött cserebogár kiszabadulására. Tetszetős keretbe kerül a sztori, de ez a megoldás nem éppen eredeti.

    A tinédzserkori táplálkozási zavarokról eddig nem készültek nagyjátékfilmek, Lenken érdeme, hogy felszínre hozza a témát, és önterápiás mélyfúrást végezve beszél róla. A problémafelvetés nagyon is aktuális egy olyan kultúrában, amely a testsúlycsökkenést és a soványságot a végletekig idealizálja.

    Pont:6 /10

    Az én csontsovány nővérem (Min lilla sister)
    színes, feliratos, svéd-német dráma, 95 perc, 2015
    Rendező és forgatókönyvíró: Sanna Lenken
    Operatőr: Moritz Schultheiß
    Zene: Jutbring Per Störby
    Szereplők: (Stella) Rebecka Josephson, (Katja) Amy Diamond, (Lasse) Henrik Norlén, (Karin) Annika Hallin, (Jacob) Maxim Mehmet, (Iga) Ellen Lindbom
    (Forgalmazó: Vertigo Média Kft)
    Bemutató dátuma: 2016. július 14. (Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)


  • További cikkek