×

Kannibálok a Vadnyugaton
S. Craig Zahler: Csontok és skalpok
Szabó Adrienn
2016 // 07. 12

Forradalmi zsánerhibriddel megörvendeztetni a nagyközönséget nem egyszerű feladat, a műfaji klisék felmondásán túl a szórakoztatás is alapkövetelmény. A western-horror közel sem a legtipikusabb zsánerkeveredés, alighanem a Csontok és skalpok az első darab, amelyik sikerrel egyensúlyoz a két értékkomplexum között.

 

Zahler hibridje díszletvilágát a westerntől kölcsönzi, az irtózatos defektus (kannibalizmus) jelenségét a horrortól, elbeszélésmódját a kalandfilmtől, miközben végig szellemes marad, így sajátos hidat épít a műfajcsoportok között. Első blikkre összeférhetetlen párosításnak tűnik a western és a horror, ezt támasztják alá a korábbi próbálkozások kudarcai is (Halott madarak, A fehér bölény, Burrowers). A keverés gyengíti a két műfaj alapvető jellegzetességeit: a horror kikezdi a western mítoszteremtő erejét, míg a western tompítja a horror rettenetét. Eleddig a thrillerrel kötött szerződés sikeresebbnek és kézenfekvőbbnek bizonyult, hiszen e műfaj eszköztárával érdekes kísérletet lehet tenni az otthon melegét veszélyeztető, kívülről érkező veszedelem ábrázolására (A lopakodó Hold, Nem vénnek való vidék , Catch me Daddy).

A Csontok és skalpok alaptörténete nem túl komplikált: egy idegen betér Bright Hope városkába, amivel odavezet egy csapat barlanglakó kannibál indiánt, akik elrabolják a helyi orvos bájos asszisztensét ( Lili Simmons). Egy lehetetlen hősökből verbuválódott négyszemélyes felmentősereg a kiöregedett Franklin Hunt seriff ( Kurt Russell) vezetésével rögvest neki is vág a kiszabadításnak. A seriff és nála is idősebb helyettesének (Chicory, Richard Jenkins)szópárbajai frappáns gegekben bővelkednek. A mentőcsapat tagja a törvény emberein kívül a pöffeszkedő piperkőc, John Brooder ( Matthew Fox) és természetesen az aggódó férj ( Patrick Wilson), aki jobbára ártalmatlanul gyámoltalan, ráadásul törött sípcsontja miatt csak korlátozottan mozgásképes.

A szedett-vedett alakulat tagjai hevenyészett karikatúráját adják a westernműfaj hőstoposzának, ugyanakkor a műfaj gyökereihez is vállaltan visszatér a film a barátság, hűség, testvériesség, önfeláldozás középpontba helyezésével. A morális megfontolások mellé anyagi javak nem párosulnak, mindenki pusztán heroikus indíttatásból vagy érzelmi okokból vállalja a nemes feladatot. A célorientált hőskarakterek különféle defektusaik miatt elveszítik férfias attribútumaikat, és az üldözés terepén maguk is üldözöttekké, sőt áldozatokká válnak. A magabiztos férfiasság válságát mutatja az is, hogy a férj közel sem párbajharc során szerezte sérülését, hanem holmi tetőjavítás közben. A maszkulinitás és a hősiesség megkérdőjelezése mögött ezúttal is a nemzeti identitás válsága rejtőzik, hisz mióta western a western, a Vadnyugat mítosza Amerika önismeretének tükörképe.

A cselekményszövés nem túlzottan furfangos. Az érzelmi-indulati feszültség forrása az, hogy a történet középpontjában álló csoportot állandó veszély lengi körül, közben az egységet erjesztik az egymás közötti konfliktusok is. A velős expozíciót követő meglehetősen hosszú utazás a szereplők sajátos viszonyrendszerének aprólékos felvázolásával telik – sokat nyom a latban a színészi játék –, rokonszenv ébred a karakterek iránt, egyidejűleg a feszültség is nő. A játékidő tetemes hányadát kitevő lovaglással és a barlangba jutás kálváriájával szinte már road movie-t kapunk, de ezzel a rendező célja csupán az, hogy elaltassa a nézőt, majd a fináléban a horrorelemekkel szinte arcul csapja, hirtelen és elementáris erővel hívja elő a zsigeri undort. A pulzáló feszültségteremtés miatt indokoltnak érezhető a megvárakoztatás és a hirtelen pokoljárás is.

A kannibáldráma felfogható társadalombírálatként és a karakterek egyéni krízishelyzeteinek feloldásaként egyaránt, miközben szorongva drukkolhatunk a finalisták sikeréért. Ha néhol meg is mosolyogjuk, a film hőseinek, az „utolsó pioníroknak” kijáró tisztelettel tesszük ezt. A tét a férfiasság pozíciójának megszerzése és annak visszaállítása. A western világa jellegzetes kulisszaként integrálódik a horrorba, így sikerül az utóbbi műfaj alaptulajdonságait meghagyni és a befogadott western-zsáner járulékos elemeit előtérbe tolni. Az alacsony költségvetés dacára érdekes és szórakoztató kísérletet hozott tető alá az elsőfilmes forgatókönyvíró-rendező Craig Zahler, izgatottan várjuk a folytatást.

Pont:9/10

Csontok és skalpok (Bone Tomahawk)
Színes, magyarul beszélő, amerikai western, 133 perc, 2015
Rendező és forgatókönyvíró: S. Craig Zahler
Operatőr: Benji Bakshi
Szereplők: Kurt Russel (Franklin Hunt Seriff), Patrick Wilson (Arthur O’ Dwyer), Matthew Fox (John Brooder), David Arquette (Purvis), Richard Jenkins (Chicory), Lili Simmons (Samantha O’ Dwyer), Sean Young (Mrs. Porter), Kathryn Morriss (Lorna Hunt)
Bemutató: 2016.07.07. (Forgalmazó: PARLUX Entertainment)

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben