• Mikor kell feladni?

    Hit, szeretet, remény a Stúdióban

    2017.06.01 — Szerző: Sárosi Emőke

    Vidám, könnyed szerelmes történet helyett kegyetlen őszinteséggel tart tükröt a társadalomnak Gáspár Ildikó rendezése az Örkény Színház Stúdiójában.

  • Mikor kell feladni?

    Ödön von Horváth Hit, szeretet, remény című, 1932-es drámája jelenünk sikolya a bürokrácia, az emberi tehetetlenség és kegyetlenség ellen. A történet tragikus egyszerűsége fájó mélységeket takar. Adott egy lány, Elizabeth (Kókai Tünde), aki végső elkeseredésében majdani korpuszát akarja eladni az Anatómiai Intézetnek, hogy rendezhesse jelenlegi pénzbüntetését, és kiválthassa újra az iparosengedélyét. Élő hullát nem vásárolnak, de a furcsa – kisállatokért rajongó, galambokat etető – segédkorboncnok (Znamenák István) kisegíti a lányt, azonban egy szerencsétlen félreértésből adódóan becsapva érzi magát, feljelenti a lányt, akit csalásért tizennégy nap elzárásra ítélnek. Kiszabadulva ismét a nulláról kezdi a napi túlélőjátékát. Egy közalkalmazott rendőrfiú (Patkós Márton) szerelme lehetne a kiút, de a priuszos szerelem nem perspektíva egy ambiciózus fiatalembernek. Végső elkeseredésében – pénz, munka és szerelem nélkül – a folyóba ugrik, ahonnan megmentik, de a szíve nem bírja már, és útja végre célba ér, ingyenhullaként az Anatómiai Intézetben.

    Mikor kell feladni?

    A Hit, szeretet, remény nem a leggyakrabban játszott darabok egyike, ez tény. Magyarországon a Katona József Színház 1993-ban Gothár Péter rendezésében mutatta be a történetet, majd 2010-ben a Szekszárdi Német Színház tűzte műsorára, és most, 2017 áprilisában az Örkény Színház repertoárjába is bekerült. Gáspár Ildikó a groteszk, apokaliptikus hangvétel ellenére is látja a mese szerelemes oldalát. A kisemberek számára nehezen élhető világot festi fel az előadás, ahol az amúgy is nincsteleneket bünteti és lehetetleníti el a rendszer. Állandó a megfélemlítettség, a létbizonytalanság, a kiszolgáltatottság és a függőségi viszony általi lelki terror. „Ember tervez, Isten perverz…”, hangzik el az előadásban, és igen: mindenki bűnös és halálra ítélt, hiszen a kereszténység is ezzel ámítja az emberiséget több mint kétezer éve. Nincs kiút, és nincs menekülési lehetőség. A függetlenségre vágyó fiatal lányoknak szóló tanács csupán ennyi: menj férjhez, és tartsanak el! Tényleg itt tartunk még mindig? Ödön von Horváth groteszk humora szerint igen. Az instant konklúzió az, hogy a specifikus emberi sorsokkal és okokkal nem foglalkozik senki és semmi, csak a hivatalos sémákba rendszerezhető és tényszerűsíthető információk a lényegesek. Kisemberek kisélete minimál díszletben egy kisszínpadon – Gelsi Zoltán ezt a minimalista koncepciót viszi át a jelmezekbe és a díszletbe. A kisboltok bejáratáról ismerős az átlátszó műanyag szalagfüggöny és a székek, finoman, jelzésértékkel. Ehhez simul az élőzenei hang- és hangulat-aláfestés, amellyel a mához közelít a rendezés. Kezdésképp ez a dal fogadja ez érdeklődőket:

    A kíváncsisággal vegyes kísértés dala csábítja a nézőt a nézőtérre. Finomság és kegyetlenség párhuzama érezhető a rendezés tudatos kétpólusosságában: a szerelmespár rebbenékeny gesztusai mellett megjelenik a brutalitás, a nők elleni erőszak. Ez a visszafogottság és lefolytás pedig jellemző a karakterekre is: Kókai Tünde és Patkós Márton között szépen beállított pillanatok mutatják a kötődést, kémia nélkül. A halovány románc ellenpontjaként a világ szereplői erőteljesebb jelenlétet sugároznak. Csákányi Eszter a tőle megszokott pontossággal, szenvedéllyel merül bele a piszoárba vizelő férfi főkórboncnok, a feketén fehérneműt áruló bírófeleség, a segélyre váró munkásasszony és a rendőrnő alakjába. Jellegzetes mosolya, tekintete, hangja és átlényegülései megugrandó mércét állíanak kollégái elé. Nagy Zsolt is több szerepben jelenik meg: kigyúrt, szakállas, bőrnadrágos Máriaként a testükből élő nők helyzetének gyalázatosságára hívja fel a figyelmet, majd nagy átváltozással hozza az érem másik oldalát is, amikor riasztóan agresszív gorilla módjára tér vissza főfelügyelőként a rendőri túlkapásokat láttatni a bokszkesztyűs vallatás jelentében. Znamenák István is két szerepben lubickol: a furcsán különc kórboncnok és a remegő kezű, de a feleségén hatalmaskodó alkalmazott közbíró egyszerre szerethető és sajnálatra méltó.

    A kimondatlan kérdések szétfeszítik az előadást. Miért csak segélyekből tengődő élő hullaként kell végigevickélni az életet? Miért vannak mindig egyenlőbbek a rendszerben? Miért kell, hogy színpadon elhangozzon egy fiatal, jóképű rendőr szájába adva most, 2017-ben az, hogy a kiszolgáltatott, ráutalt nő értékesebb, mint egy egzisztenciálisan önálló? A függetlenségét totálisan elvesztő lány inkompatibilissé válik a rendszerrel, meg kell halnia. Halála a rendszer számára adekvát, érző lényként értelmetlen – apokaliptikus világállapot. És mikor jön már egy jobb kor?

    Ödön von Horváth: Hit, szeretet, remény
    Örkény Színház Stúdió
    Rendező: Gáspár Ildikó
    Szereplők: Csákányi Eszter m.v., Kókai Tünde, Nagy Zsolt, Patkós Márton, Bohoczki Sára m.v. Znamenák István, Kákonyi Árpád, Katona Dávid m.v., Tóth Péter
    Díszlet, jelmez: Gelsi Zoltán
    Zenészek: Kákonyi Árpád, Katona Dávid
    Dramaturg: Ari-Nagy Barbara, Bodor Panna e.h.
    Fordító: Balogh Virág Katalin
    Bemutató: 2017. április 28.


  • További cikkek