×

Idegsokk a nézőtéren
Christopher Nolan: Dunkirk
Csiger Ádám
2017 // 07. 20

Sok nagy rendező próbálta már átadni a háború zsigeri élményét, a csaták atmoszféráját, de Christopher Nolan a Dunkirkben talán mindenkinél közelebb jutott ehhez.

Nolan egyszerre hoz újat a hollywoodi főáramlatba és saját életművébe. Kezdjük az előbbivel: ahogy Batman alakjához is szuperhősfilmektől szokatlan realizmussal nyúlt (még azt is megtudtuk, honnan rendeli a Denevérember a füleket a kosztümjéhez), hollywoodi viszonylatban meglehetősen újszerű háborús opuszt készített. Szemben a klasszikus hollywoodi történetszövéssel a Dunkirk minimalista film (legalábbis a forgatókönyvíró guru, Robert McKee terminológiája szerint), a cselekményt a rendező merev keretek közé szorította. A II. világháború egyik csodával határos eseményét, a dunkirki mentőakciót feldolgozó mozi egyetlen helyszínen, Dunkirk tengerpartján játszódik, ahol a tengelyhatalmak háromszázezer angol és francia katonát zártak körbe egy öt kilométeres partszakaszon.

Egy helyszín, szűkös időkeret és történelmi hitelesség: ezzel nem merül ki a minimalista elemek sora. Míg a klasszicista hollywoodi moziknak egy-két protagonistája van, akik fejlődnek és változnak (és a néző is azonosul velük), ez a film számos nézőpontból mutatja be a történelmi eseményt. Karakterei hősiesen viselkednek ugyan, de nem igazi protagonisták. A helyszín nem horizontálisan, hanem vertikálisan tágas: a Dunkirk egyszerre játszódik földön, vízen és levegőben, ennek megfelelően három nézőpont domináns. Egy fiatal angol katona (Fionn Whitehead) a parton állomásozó sereghez csatlakozva próbál életben maradni a körbezárt, folyamatosan bombázott kikötőben. A két másik főszereplő a mentőakció résztvevője: Tom Hardy egy vadászgép pilótáját alakítja, Mark Rylance pedig egy civil tengerészt, akinek hajóját lefoglalta a sereg, ő viszont nem szívesen engedi át a fedélzetet, így harmadmagával indul felszedni a túlélőket. A jól kiválasztott harci helyzet futószalagon szállítja a bonyodalmakat, ezért a történet egyetlen ponton sem válik unalmassá.

A minimalista cselekmény többnyire az amerikai indie színtéren vagy az európai művészmozi területén gyakori, mivel nem kell hozzá akkora büdzsé, mint egy blockbusterhez. Nolan azonban egészen biztosan nem anyagi okokból választott ilyen cselekményszövést, a Dunkirk ugyanis minden idők egyik leglátványosabb háborús filmjeként vonul be a mozitörténetbe. A direktor nem spórolt semmivel: rengeteg statisztát mozgat, celluloidra forgatott, és igyekezett CGI helyett régimódi effektusokat használni. Nolan bizonyítja, hogy nem sokat veszítenénk, ha az elmúlt húsz év filmtechnikai innovációi nem történtek volna meg. Egyedül talán az IMAX mozikért lehetünk hálásak: ha elhúz egy gép a vásznon, a székek is beleremegnek, ha felrobban egy bomba, belesüketül a néző, ha lőnek, az olyan, mintha a fülünk mellett sütnék el a fegyvert.

A minimalista cselekmény indoka tehát nem anyagi, hanem esztétikai: feszültséget generál, ráadásul eszköztelen, természetes módon. Ez a film teljesen kiszámíthatatlan, itt a fenyegetés épp olyan váratlanul jön, mint egy valódi háborúban. Cillian Murphy egy idegsokkos állapotba került túlélőt játszik, maga a film pedig mintha a nézőt igyekezne ilyen állapotba hozni. A klasszikus történetekben minden tetőpontot nyugvópont előz meg, itt azonban nincsenek üresjáratok, egy pillanatra sem lélegezhetünk fel. Szerencse, hogy a film meglepően rövid, mindössze 106 perces, ennél többet nehéz is lenne belőle elviselni. Hogy a Dunkirk ne váljon olyan sokkterápiává, mint az európai művészmozi egy-két botrányfilmje (mondjuk a Salo – A Szodoma 120 napja), arról a katartikus zárás gondoskodik, ami nem mentes a pátosztól sem. Mintha itt Steven Spielberg vette volna át a rendezést, akinek a Ryan közlegény megmentése című klasszikusa a Dunkirk referenciafilmjeként is említhető, de a szellemi elődök között ott van a szovjet Jöjj és lásd! is, a Saul fia rendezője, Nemes Jeles László nagy favoritja.

Ami a rendező oeuvre-jét illeti, a Dunkirk nemcsak Nolan legeurópaibb, de legérettebb filmje is. A direktor revelatív fordulatokra építő, hihetetlenül ötletes cselekményszövésű mozikkal szerzett nevet magának, amilyen a Memento, A tökéletes trükk , a Csillagok között vagy az Eredet. Ilyen történetek elmeséléséhez viszont nincs szükség a film ágazatára, mindezt prózában vagy akár képregényben is meg lehet oldani – a Dunkirk viszont esszenciális moziélmény. A háború légkörét csak a mozgókép képes ilyen zsigerien átadni. Nolan mindig is képekben gondolkodott, szokása szépen megkomponált, kitartott, a trailerben is jól mutató állóképekre kihegyezni jeleneteket (főleg a Batman-filmekben), ezúttal azonban mintha a mozgás ábrázolása jobban érdekelte volna. Nem hibátlan film a Dunkirk, fel lehet róni neki, hogy elkendőzi a háború horrorját, ami nem mondható el a roppant véres Ryan közlegény megmentéséről vagy a Jöjj és lásd! -ról. Ettől függetlenül az egyik legtehetségesebb kortárs filmrendező élete formájában alkotott: a Dunkirk a háborús filmek új etalonja.

9/10

Dunkirk
Magyarul beszélő, amerikai-angol-francia történelmi dráma, 106 perc, 2017
Rendező, író: Christopher Nolan
Zene: Hans Zimmer
Operatőr: Hoyte Van Hoytema
Szereplők: Tom Hardy, Mark Rylance, Cillian Murphy
Bemutató dátuma: 2017. július 20. (Forgalmazó: Intercom)

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben