Magyar szatíra gyilkos csavarral – Kritika Fehér Gáspár Fillenbaum néni hosszú árnyéka című regényéről

A Fillenbaum néni hosszú árnyéka című könyv leginkább az epika és a mozgóképkultúra találkozásaként írható le. Fehér Gáspár forgatókönyvíróként már több magyar televíziós sorozat és film létrehozásában vett részt, ez pedig regényében is visszaköszön. Vajon képes-e rá, hogy írásából mindezektől elvonatkoztatva egy ígéretes prózai mű kerekedjen? A történet fordulatos, bizonyos pontjain izgalmas; a szereplők ízig-vérig magyar emberek, akik épp annyira cinikusak, mint amennyire pechesek.

A regény három család életébe ad betekintést, a történések kicsivel több mint egy hónap alatt játszódnak le. Ez alatt a rövid idő alatt azonban olyan mértékű és mennyiségű változás zajlik le, melyekre még a szereplők maguk sem számíthatnak.

Társadalomkép antihősökkel

Dániel taxisofőrből lett éttermi salátapultos, aki egy elfuserált találmány szabadalmaztatásának befuccsolása után biztosítási pénz reményében próbálja levágatni a kisujját a munkahelyén annak érdekében, hogy felesége és két gyereke ne jöjjenek rá csúfos kudarcára. Csaba ügyfélszolgálatosként dolgozik, azonban meg kéne győznie nárcisztikus főnökét, hogy léptesse elő, hogy menyasszonyával, Lilivel nagyobb lakásba költözhessenek. Laci pedig, aki jóval később kapcsolódik be a történetbe, egy álmait és elhivatottságát vesztett naplopó, aki csakis barátnője, Brigi létének köszönhetően folytathatja zenei karrierjét közös gyerekzenekarukban. Ezen a három történetszálon keresztül több olyan életútnak lehetünk szemtanúi, amelyet többek között a pénzorientált világ taszít pusztulásba.

Mindezek közepette mégis kicsoda ez a titokzatos címbéli Fillenbaum néni? Csaba és Lili szomszédja, aki tehetős özvegy, mert férje halála után hatalmas vagyonra tett szert. A szöveg szerint pedig egy ősöreg, már-már fosszíliának beillő nő, ezzel is valószínűleg jelezve, hogy ha élete véget érne, az nem is lenne nagy veszteség. És habár földi javakkal bőven rendelkezik, a rokonai semmit sem törődnek vele. Innen kezdve már tökéletes jelölt arra, hogy valamilyen módon nyerészkedni lehessen rajta.

Műfaját tekintve a könyvet a címe után és a borítóját tekintve első ránézésre akár kriminek is hihetnénk. Azonban az elbeszélés a tettesek szemszögéből bontakozik ki. Csaba és Lili, habár jóindulattal és figyelemmel fordulnak az idős asszony felé, mégis szerencsés és szerencsétlen események sorozata után arra kényszerülnek, hogy eltegyék őt láb alól. Mindezt azért, hogy megillesse őket a hölgy lakása, amelyet reményeik szerint hálából rájuk irat, miután segítséget és vacsorameghívást kap tőlük.

Fehér, épp úgy, mint a könyv egészét, a gyilkosságot is helyzetkomikumokkal, fekete humorral írja meg. Ennek ellenére természetesen egy megrendítő eseménysort olvashatunk, amely egyszerre válik groteszkké és naturalisztikussá.

A terhelő nyomok eltüntetésének viszont nem csak mi leszünk a szemtanúi.

Dániel életét leginkább Murphy törvényével lehetne leírni: „Ami el tud romlani, az el is romlik.” A három főbb férfi szereplő közül ő a legszerencsétlenebb, és mindezt magának idézi elő. Találmánya miatt otthagyja taxisofőri állását a meggazdagodás reményében. A szerkezet viszont hatalmas bukást hoz számára, ő pedig ezt eltitkolja a családja elől, akik már teljesen beleélték magukat a fényűző életbe. A történet legvégéig próbálja átverni őket, még akkor is, amikor az egész már felesleges.

A szövegben minden családtag belső lelki vívódásáról olvashatunk a narrátor közlése által, bár eltérő mértékben. Így tudhatjuk meg, hogy Dániel házassága Tamarával siralmas, a nő már egyáltalán nem szereti, sőt egyenesen idegenkedik tőle. Ez a leghangsúlyosabb. A gyerekei is lenézik, tizenegy éves fia számára pedig szinte traumatikus élményt okoz a hazudozásával. Eközben Dániel még saját magát is átrázza azzal, hogy elhiteti magával, hogy egy szerető család tagja, ahol mindenki boldogságának kulcsa az ő kezében van. A pénzért szinte bármire képes lesz: öncsonkításra, zsarolásra, annak a kevés erkölcsnek az elhajítására is, ami még maradt benne.

A történet a leglehetetlenebb helyen, egy óvodában éri el tetőpontját. A szálak itt érnek össze, miközben minden szereplő igyekszik pontot tenni arra a zűrös decemberre, és ezzel együtt az év végére is.

Látható tehát, hogy a könyv egyfajta társadalomkritika: legfőképpen a megélhetés problematikájára épít, arra, hogy az élet fenntartása és biztosítása anyagi szempontból mennyire gyötrelmes feladat.

Ebben a világban mindannyian rá vagyunk kényszerítve, hogy pénzhez, valamint tulajdonhoz jussunk, ha boldog, teljes életet szeretnénk magunknak, ennek érdekében pedig egyes emberek a legelvetemültebb dolgokra is képessé válnak (a könyv példájával élve: egy lakás tulajdonjogának megszerzéséért akár egy idős hölgyet is meggyilkolnak). Emellett erkölcsi kérdések is felmerülnek a regényben: például Dániel mérhetetlen mennyiségű hazudozása, soha valóra nem váló álmok (Laci rockzenészkarrierje) és családi-párkapcsolati problémák tömkelege, amelyek szintén magukban foglalják a társadalmunkat érintő mélyebb mondanivalót. A regény szerkezetileg fejezetekből épül fel, ezenfelül a decembert osztja három részre – a hónap eleje, közepe, vége. Ami viszont érdekesebb, az a „közjátékok” beemelése, amelyekből kettő van. Az egyik ilyen során ismerkedhetünk meg Laci és Brigi zenei karrierjének történetével. Érthető és logikus is, hogy ezek a közjátékok ilyen erősen elkülönülnek a főszövegtől, mivel ennek a két szereplőnek a jelenléte eleinte elég elhanyagolható a többiekéhez képest. Az, hogy a cselekményszálak organikusan futnak egymásba, a regény erényének mondható.

A szereplők eltérően hangsúlyosak a regényben, ami egy kicsit ront a kötet összképén. Dániel történetszála a legrészletesebb, talán ő az is, aki a legtöbbet szerepel, mégsem lehetne egyedüli főszereplőnek nevezni, hiszen például a gyilkosságot nem ő követi el. Csaba cselekményszálánál mintha jobban sikerült volna elérni egyfajta arany középutat, ott viszont számomra az volt érdekes, hogy Lili alakja sokkal jelentősebb. Mintha a regény első ránézésre azt szeretné velünk elhitetni, hogy mindhárom történetszálban a férfi karakterek a legmeghatározóbbak (elég a leírását elolvasni), ennek ellenére Csabáéknál Lili a történések mozgatója. Ő lesz az, aki az összes interakciót kezdeményezi Fillenbaum nénivel, még azokat is, amelyeket Csaba végez el, mivel több ízben utasítja rá, hogy menjen ide-oda információkért. Laci és Brigi pedig tényleg alig szerepelnek. Kissé egyenlőtlen viszonyok között küzdenek egymással a szereplők azért, hogy részt vehessenek a történésekben, talán Dániel kaphatott volna egy kicsit kevesebb leütésszámot.

A regény erősségei között tartható számon, hogy habár a történet háromszázötven oldalon keresztül tart / bontakozik ki, mégis a szöveg könnyedsége képes ezt elfeledtetni velünk. A párbeszédek és a leíró részek többnyire arányosan oszlanak el. Néhol találkozhatunk egy-egy megmunkáltabb részlettel, ahol költőiséget, metaforikusságot igyekszik elhinteni a szerző. Ez valószínűleg szándékos lehetett annak érdekében, hogy a szöveg színesebb, élettel telibb legyen, azonban mivel nem egy folyton jelen lévő írói eszköztárról van szó, így megkérdőjelezhető, hogy mennyire sikerül valóban választékosabbá tenni az írást.

Nevessünk együtt saját nyomorunkon!

Kiemelést érdemel mindezek mellett a humor. A szöveg szatirikus, groteszk, cinikus. A balszerencsés eseményekből adódó helyzetkomikum elég gyakori jelenség. Semmitmondó életek, amelyekben sose jön össze semmi úgy, ahogyan kellene, sőt inkább minden a lehető legrosszabbul sül el, de már annyira lehetetlen módon, hogy inkább komikus, mintsem tragikus az egész. A szereplők pedig mindezt természetesnek fogadják, és még csak idejük sincs megállni lamentálni a történéseken. Azonban talán ez is inkább a filmekben gyakoribb a hazai művészeteket tekintve, mintsem az irodalomban. Persze, akad egy-két név, amely eszünkbe juthat ilyenkor, klasszikusként tekinthetünk rögtön Karinthy Frigyesre, Örkény Istvánra vagy Rejtő Jenőre. A kortárs irodalomban hasonló humort fedezhetünk fel azoknál a humoristáknál, akik írói pályával próbálkoztak, például Kőhalmi Zoltánnál és Bödőcs Tibornál, de ez ismerős lehet Kurucz Adrienn vagy Benedek Ágota prózájából is. Azonban a hazai filmek és sorozatok között meghatározóbb mennyiségben akadhatunk ilyen helyzetkomikumra, erre közismert példa az Üvegtigris, vagy újabban a Futni mentem, stb.

A Fillenbaum néni hosszú árnyéka is ezzel dolgozik.

Mindegyik szereplővel megállás nélkül balszerencsésebbnél balszerencsésebb dolgok esnek meg, még akkor is, amikor már azt hinnénk, valami jó történt.

Ez a humor pedig jobbára működik is, azonban ismét meg kell állnunk Dánielnél, akinél egy ponton túl már túlzóvá válik. Ő talán a legellenszenvesebb figura a történetben, aligha lehet azt mondani, hogy sok jót érdemelne a rengeteg önző cselekedete után. Mégis olyan mennyiségű peches dolog történik vele, hogy a kötet végére már nem vicces, hanem nyomasztó követni az életét. Megint mintha túl sokat kaptunk volna belőle a többiekhez képest, itt pedig már egy kicsit veszít a „nyomorhumorból” a szöveg, inkább unalmassá válik Dániel kálváriája.

A címben szereplő, ezáltal fontosnak gondolható néni karakteréről viszont nem tudunk meg sokat. Sőt, eléggé rejtélyes figuraként tekinthetünk rá több jellemzője miatt is, például egy lábon kihordott szívroham után „háromszáz évesen” fát hasogat egy hideg téli reggelen. Az a kevés információ is, ami kiderül róla, annyira lebilincselő, hogy azt kívánjuk, bárcsak többet szerepelt volna már-már természetfelettinek mondható személye.

A szereplők zömének jelleme összességében realisztikus, emellett viszont elég sematikus. A férfiak általánosságban teszetoszák, a nők tele vannak erőltetett jóindulattal, mindeközben mindenki halálosan elégedetlen mindennel, ami körülveszi. Talán Dániel tinédzserkorú gyerekeinek a jelleme a leginkább sztereotip. Dánielnek a feleségével, Tamarával való kapcsolatában a regény igyekszik megragadni mindent, ami a kiégett házasság velejárója. Lili és Csaba viszonya a fiatal jegyesek könnyedségét mutatja, ám árnyékot vet rá gaztettük, amely egy elegáns Ádám–Éva-effektusban éri el tetőfokát, amikor felmerül a kérdés, hogy pontosan ki is volt az, aki elkövette a bűnt. Laci és Brigi pedig egy eléggé toxikus, elnyomó párkapcsolatot testesítenek meg jelenlétükkel, amelyben a gyerekvállalás témája mellett jóval inkább az a kérdés válik meghatározóvá számunkra, hogy mégis miért van ez a két ember együtt egyáltalán.

A Fillenbaum néni hosszú árnyéka című regény olvasása közben számos morális és társadalmat érintő filozofikus kérdés vetődik fel az olvasóban. Az elsődleges cél azonban nem ezek megválaszolása, hanem a szórakoztatás. A regény a szereplők viselkedésével, az élethez való hozzáállásukkal mindamellett, hogy tükröt tart elénk a társadalmunk, önmagunk és egymás kinevetésére is sarkall. Így közelíti meg az emberi nyomort egy humorral fűszerezett nézőponton át.