„Nekem a medvékhez van valami régi, mély kötődésem” – Interjú Konrád Zsuzsannával, a Valami vad című rövidfilm rendezőjével

Azt mondtad a Valami vad kapcsán, hogy a megzabolázhatatlan vadság érdekelt, valamint az a helyzet, amikor egy szerettünk szélsőséges állapotba kerül, és nem lehet mellette megmaradni. Miért kezdett el foglalkoztatni ez az élethelyzet, és mennyire személyes ihletésű a film?

A magja személyes ihletésű, többször voltam ilyen helyzetben. Az írás során viszont szándékosan nem a közvetlen környezetemből merítettem a karaktereimet és a családi dinamikákat, az alkotás során mégis ráébredtem, hogy mennyi szempontjával tudok azonosulni a történetnek.

Gondolom, alapkoncepció volt, hogy valamilyen vadállattá változzon át a főszereplő. Van jelentősége, hogy pont a medvét választottad?

Igen, fontos volt, hogy vadállat legyen, olyan lény, amelyet lehetetlen lakásban, emberek között tartani.

Nekem a medvékhez van valami régi, mély kötődésem, olyasmi, mint egy totemállat.

Mennyire „univerzális” a család, akit a filmben látunk? Ismertél nagyon hasonló karaktereket, viszonyrendszereket?

Egyáltalán nem univerzális, szerintem úgy nem is lehet történetet mesélni. Fontos volt konkrét karaktereket megrajzolni. Egy hozzám közel álló család ihlette őket, de aztán a papíron önálló életre keltek.

„A hallgatás sok családban öröklődő mintázat. Nehéz témákról nem beszélünk, inkább továbbvisszük őket a következő generációnak” – mondta D’Intino Patricia, a film producere a történetről. Szerinted hogyan lehet megtörni a transzgenerációs szorongást? Mennyire segíthet ebben az, hogy ma már sokkal elfogadottabb, hogy valaki pszichológushoz jár, és mer beszélni a problémáiról?

Megtörni nem hiszem, hogy lehet, valahogy minden áramlik és átalakul. De a terápia elég nagy segítség arra, hogy elviselhetőbbek legyünk saját magunk és a szeretteink számára.

A Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál főként a fiatal generációt szólítja meg. Milyen visszajelzéseket kaptál a fesztivál közönségétől a Valami vad kapcsán? Volt olyan vélemény vagy értelmezés, ami nagyon meglepett?

Nagyon meghatott, amikor valaki azt írta a Letterboxdra, hogy „bárcsak engem is elengedne az anyukám”.

D’Intino Patricia mikor és hogyan csatlakozott be a produkcióba? Már a filmterv első olvasása után eldöntötte, hogy szeretné támogatni a filmet?

Őt a film amerikai producere, Maya Korn kérte fel, akivel egy külföldi workshopon találkoztak. Utána beszéltem vele telefonon, akkor elhatároztuk, hogy ő lesz a film magyar koproducere.

Patriciának voltak ötletei, javaslatai a forgatókönyv kapcsán vagy a színészválasztáskor?

Nem, ez a terep teljesen megmaradt az alkotóknak.

A filmben egy valódi medvével dolgoztatok, akinek MocMoc a neve. Hogyan vettétek fel a jeleneteket Horkai Zoltán állattréner segítségével?

Különböző helyekre ételeket dugtunk el, ahova szerettük volna, hogy felmenjen, benézzen stb. Zoliéknak volt néhány begyakorolt trükkjük arra, hogy mikor forduljon meg, mikor ágaskodjon fel, és így hoztuk össze a jeleneteket.

A színészekkel és a stábbal végül nem volt egy térben, csak a trénerek és az operatőr volt vele, így békés maradt ő is.

Naponta csak néhány órát dolgoztunk vele, igyekeztünk nyugodt körülményeket biztosítani, odafigyeltünk, hogy mikor fárad, és akkor abbahagytuk.

Mennyire okozott kihívást, hogy egy lakásbelsőben kellett forgatnotok a medvével?

Az első nagy kihívás az volt, hogy találjunk egy olyan lakást, ahova beengednek egy medvét.

Amikor forgattunk, az már jó volt, inkább azt megelőzően volt sok szorongás és aggodalom bennünk. De több volt az izgalom.

Hogyan találtad meg a Zsófit alakító Sipos Anasztáziát?

Úgy emlékszem, hogy ő jelentkezett egy hirdetésre. Erre a karakterre volt a legnehezebb színészt találni, mert annyira nehezen volt megfogalmazható, hogy mit keresek. Röviden valakit, akiben mélyen ott lapul valami vad, de egyébként egy szelíd, rendes lány.

Zsófi szüleit Márton Eszter és Paizs Miklós alakítják. Miért rájuk esett a választásod?

Ascher Irma volt a casting director, és tökéletesen ráérzett a karakterekre. Mindketten az első javaslatai közt voltak. Márton Eszter hihetetlenül jó színész. Nem törekszik eljátszani valamit, csak megcsinálja. Jelen van a helyzetekben, és nagyon érti őket. Valami nagyon hétköznapit sugároz, a szó legjobb értelmében. Miklós pedig passzolt a megírt karakterre, és érződött, hogy ha van tere, akkor nagyon érdekes, humoros dolgokkal tud előjönni. Sokszor improvizáltunk, és már az első közös castingon nagyon megnevettettek.

Szilágyi Zsófia Január 2. című nagyjátékfilmjében főszerepet játszottál. Ez a tapasztalat mennyiben befolyásolja azt, ahogyan rendezőként kommunikálsz a színészeiddel?

Rengeteget tanultam belőle. Merek természetesebben, játékosabban hozzáállni, ami jó lehetőségeket nyit ki.

Hol zajlott és hány napig tartott a forgatás?

Öt napot forgattunk, a legtöbbet a Seregély közben lévő lakásban, ezen kívül az állatkertben és a tárnoki kőfejtőben, amelyet medveketrecnek csaltunk el. Még egy fél napot autóztunk a Mátrában.

A Valami vad a Tallinn Black Nights Film Festival (PÖFF) nemzetközi versenyében elnyerte a legjobb élőszereplős rövidfilm díját, a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon pedig a legjobb magyar élőszereplős rövidfilmnek választották. Mennyiben változtatta meg a film pályafutását ez a két fesztiválsiker?

Biztosan hatással vannak egymásra a sikerek, de sose lehet tudni, hogy mit, hova, miért válogatnak be.

A filmedet a londoni Raindance Film Festival programjában is bemutatják, ezen kívül Portugáliában és az Egyesült Államokban is láthatja majd a közönség a nyáron. Szereted a fesztiválokat és a közönségtalálkozókat, vagy inkább az alkotói folyamat áll hozzád közelebb?

Imádnám azt az életet is, hogy állandóan utazgatok és fesztiválokra járok, de most két kisgyerekem van, úgyhogy örültem, hogy a PÖFF-ös bemutatóra eljutottam. Mindig nagyon belelkesülök, ha valahova bekerül a film, hogy talán el tudok menni, de most másnak van itt az ideje, és ezt is szeretem.

A Valami vad alapján már zajlik egy egész estés játékfilm előkészítése. Mesélj egy kicsit a forgatókönyv-fejlesztés folyamatáról!

Egyelőre összeállítottunk egy csomagot, amivel tudunk pályázni. Egyedül írom a forgatókönyvet, ami eleinte nagyrészt abból áll, hogy más, mindennapi tevékenységek közben gondolkozom a filmen. Jelenleg egy történetváz van papíron, amit folyamatosan fejlesztek.