×

Interdiszciplinaritás mint lehetőség a végtelen irodalmi tér megformálására
KULTOK IV.
Sütő Róbert
2015 // 05. 15

A József Attila Kör és a KULTer.hu szerve­zésé­ben idén április 10-11-én negyedik alkalom­mal került meg­rende­zésre a KULTOK program­sorozat Debre­cenben. A tavaszi konfe­rencia számos aspek­tusból kívánta feltárni az iro­dalom­tudo­mány és egyéb disz­ciplínák lehet­séges kapcso­lódási és ütkö­zési felületeit.
A József Attila Kör és a KULTer.hu szervezésében idén április 10-11-én negyedik alkalommal került megrendezésre a KULTOK programsorozat Debrecenben. A tavaszi konferencia számos aspektusból kívánta feltárni az irodalomtudomány és egyéb diszciplínák lehetséges kapcsolódási és ütközési felületeit.

A szervezők részéről a rendezvény koncepciójának kialakításakor a fő célkitűzés egy kettős simulási metszet megteremtése volt: egyfelől a korábbi évekhez hasonlóan a fókuszba helyezni a kezdeti törekvésekhez hűen érdekes, bizonytalanabb státuszú, ám izgalmas és termékeny kérdéseket. Másfelől pedig a friss, akár meghökkentő kontextusok és perspektívák segítségül hívásával tágabb teret nyitni az emberek gondolkodásában. Próbát tenni a kérdésekkel és felvetésekkel tudományos szinten és keretek között foglalkozóak mellett az átlagemberek becsalogatására is. A merőben más szakmai és intézményes hátterű előadók a várakozásokat felülmúló érdeklődés által övezve tartották sorra szimpóziumaikat. Az irodalmat és az irodalomtudományt többek között a biológia, a pszichiátria, a szociológia, a közgazdaságtan tudományterületeihez közelítő témájú blokkok friss felvetések tömkelegével mutattak rá a tudományközi együttműködések végeláthatatlan számára.

Ráadásul külön örömünkre a kortárs költészet idén sem csupán elméleti értekezések kapcsán kapott szerepet a XIII. Debreceni Költészeti Fesztivál programsorozatának részeként megvalósuló konferencián. A kísérő programok révén egy vizuális összművészeti bemutatóval, továbbá a II. Debreceni Slam Poetry Verseny döntőjével külön hangsúlyt fektettek a szervezők minderre.

Áfra János, az esemény főszervezőjeként hangsúlyozta az irodalom és emlékezés kapcsolatának különleges, az alkotási folyamatokban betöltött szerepét. A megváltozott tudatállapotok szinonimájával illetett összefüggések – állandó motívumként – a kétnapos, pontos tematikával egységekre osztott, ám tökéletes harmóniával egymáshoz illeszkedő előadások állandó motívumaként tért vissza újból és újból. Így a rész-egész kettősséget szép egységbe olvasztó konferencián többek között a képi narratívák, az irodalmi muzeológia és a kísérleti költészet elemző aspektusaiból kerültek ismertetésre ezen kötődések. Áfra János kiemelte: külön öröm volt a szervezőbizottság számára, hogy a nyilvános januári felhívásra rengeteg kiemelkedő színvonalú rezümé került benyújtásra, és abban a kényelmes helyzetben találták egyhamar magukat, hogy válogatni nyílt módjuk az előadók közül. Így az előadástervezetek rendszerezése után azok könnyen kialakíthatóak és tömöríthetőek lettek, ezáltal pedig minden szekcióba érdekes és kimagasló színvonalú anyagok beillesztésére kerülhetett sor.

Az április 10-i megnyitón az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének vezetője, György Péter örömét fejezte ki az esemény létrejöttét illetően, valamint felhívta a figyelmet a tudományok, tudományterületek újfajta elméleti és pragmatikai kapcsolódásaira. Ezzel egyben felvezetve A fikció mint létfeltétel elnevezésű esti zárásig tartó blokkot, amely a nyitó nap egészének központi felvetését képezte. Ez igazi telitalálatként hatott gyakorlatias témáival, egyben pedig remek rálátást biztosított a kiemelten kezelt interdiszciplinatirás közegének és megjeleníthetőségének határtalanságaira.

A három szekcióra osztott tematika révén kirajzolódott, hogy az élet bármely területén megszámlálhatatlan módon kifejezésre jutó irodalmiasságot egyfajta kompozit láncolatként vizsgálhatjuk. Erre már az első előadó, Kriptó Edit, a Budapesti Gazdasági főiskola adjunktusának előadása is felhívta a figyelmet. Rögtön a hagyományos értelmezési kereteken kívülre került a marketingkommunikáció és az irodalom egymásra utaltsága révén a hivatásos irodalmi tevékenység.  Az írót, a könyvet és az olvasót magában foglaló sokrétű egységet, valamint a művészet, kereskedelem és technológia fejlődése révén az újradefiniálandó értelem- és élményképzés lehetőségeinek bonyolult láncolatát mutatta be a Goncourt-díj hatásmechanizmusa segítségével. Másodikként Braun Barna, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének hallgatója Friedrich Kittler és Marshall McLuhan elméletein alapuló feltevéseivel kalauzolta el a hallgatóságot a médiumtörténeti, intermediális felvetések izgalmas világába. Tette mindezt a két nap során elhangzó egyik legidőszerűbb kérdést felvillantva előadása folyamán: miként alakulnak a műalkotások és az azokat szó szerint kitermelő mediális közegek relációjában érzékelhető súlyponti eltolódások az optikai médiumok irányába?



Tovább fokozva a közelítő szemléleti metódust, Sebestyén Attila, a debreceni Bölcsészettudományi Kar egyetemi tanársegéde ezek után még meghökkentőbb párhuzamba helyezte az irodalomtudományt vezetés- és menedzsmenttudományos gondolkodással. A humoros, szatíra jellegű irodalmi alkotások szervezetkutatásra gyakorolt tudományközi dinamikáját vizsgálta előadása során Cyril Northcote Parkinson munkásságát górcső alá helyezve.

Ám ekkor a kellemes tavaszi délután derekán járva a furcsa tudománytársításokat elővezető felszólalásoknak korán sem ért végére a KULTOK IV. Ezek közül az egyik legtömörebb tartalmú következett: Nagy Tamás egyetemi docens, az SZTE ÁJK Jogbölcseleti és Jogszociológiai Tanszékének oktatója nagy ívű logikai okfejtésben taglalta jog és irodalom kapcsolatát. Kísérletet tett egyfajta rendszerezésre, amely révén a jog és a narratíva mentén nyernek jelentést különféle szabályozások. Intézmény- és normarendszerek, valamint az ezeket legitimalizáló elbeszélések és az ezekből eredő eposzok kapcsolatának kérdéseit párhuzamba állítva kerülhettek közelebb a jelenlévők a két tudományág kapcsolatához.

Ezen előadások mellett hallhatott szociográfiai, valláspedagógiai indíttatású értekezéseket ezen a napon az érdeklődő közönség. Segítségükkel társadalomkritikai és instrumentalista jellegű, az azonosulás- és alkotásorientáltság kérdéseit taglaló demonstrációk emelték tovább az esemény színvonalát. Mi több, ízelítőt kaphattunk a gasztronómia jelenkori Erdély-képünk kialakulásában betöltött szerepéről, mégpedig Cserna-Szabó András Szíved helyén épül már a halálcsillag című regényének érdekes perspektívából való körüljárása során.

Az ezt követőekben szöveg és kép viszonyának értelmezési lehetőségeiről folyt a diskurzus több előadó problémafelvetései révén. Elsőként Bódi Katalin, a DE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet egyetemi adjunktusa Arckép és identitás a 18.századi kultúrában címmel megtartott útmutatójában a portré esztétikai-tudományos alapjainak, kiemelten a frenológiának és fiziognómiának, azaz olyan mára teljesen eltűnt áltudományoknak a nyomába eredt, melyekről ismereteink, bizton állítható, igen sekélyesek. Ezen elképzelések szerint az arc és a fej egésze mint identitás és ezáltal a megkülönböztethetőség legkézenfekvőbb eszköze alkalmas volt értelmi és jellembeli vonások meghatározására. Az 1700-as évek végétől közel egy évszázadon át hatalmas népszerűségnek örvendő tanok elgondolásait Kazinczy Ferenc példáján keresztül mutatta be igen érdekes, a társadalmi eszményítés kognitív és reprezentatív lehetőségein keresztül.

Visy Beatrix irodalomtörténész a fényképészet és irodalom kettősére fókuszált. A fényképészet egyéb művészeti megoldásokkal való együttes alkalmazása, létmódja számos fotóesztétikai, reprezentációelméleti kérdést szült az idők során. Az Országos Széchényi Könyvtár alkalmazásában dolgozó szakértő ez alkalommal a fénykép narrációban betöltött szerepét taglalta, kiemelt figyelmet szentelve a scripto-vizualitás, valamint kép és fotó ontológiai értelmezései számára.

A konferencia ezirányú prezentációit Szabolcsi Gergely, az ELTE Irodalomtudományi tanszékének doktorandusza zárta. Összefoglalójában a gadameri nyelvi megértés és képi ábrázolások eltérő értelmi érvényességeiről beszélt. A narratív struktúrák, kép és szöveg átláthatóságának és tapasztalhatóságának kérdéseit járta körül.



A kávészünet után a MODEM Multimédia Termébe újból visszatérő vendégek kerekasztal-beszélgetések résztvevőivé avanzsáltak. Az első, szociálpszichológiai indíttatású felvetés az irodalom szerepvállalásának jelentőségét vizsgálta a szocializáció, a (kollektív) emlékezés vonatkozásában. Tette mindezt Erős Ferenc és Szekeres Melinda szociálpszichológiai, György Péter művészetelméleti és médiakutatói, valamint Takács Miklós irodalomtudományi szakember vezetésével.

A második felvonásban Inspiráló víziók A megváltozott tudatállapotok hatása az irodalomban címmel került terítékre többek között kábítószerek és alkotás, valamint termékenység, ihlet és mákonyos lelkiállapotok kérdésköre. A pszichedelikumok és híres irodalmárok kapcsolatának értelmezése és felelevenítése Frecska Ede és Gajdos Ágoston pszichiáterek, Kubiszyn Viktor író, valamint Vass Norbert történész közreműködésével történt.

Ezután vacsora és a II. Debreceni Slam Poetry verseny döntője következett. A Lilla Bárban megtartott második Slam Poetry apropóját az adta, hogy már tavaly is a KULTOK keretében valósult meg a verseny. A programra több mint háromszáz fiatal gyűlt össze – az eseményt az irodalom alternatív megjelenési formájának tekintve ezt óriási sikernek könyveli el a szervezőbizottság.

Másnap, április 11-én ismételten a MODEM Kortárs és Művészeti Központ várta az érdeklődőket a konferencia második napjának korábban ismertetett előadásaival. Erre a napra Szövegtest, szövegkép, szöveggép gyűjtőmegnevezésű tematikával várták az érdeklődőket, melyet időrendben két szekcióra bontottak.

A délelőtti program Csehy Zoltán elnökletével vette kezdetét. A középpontban a biológia és irodalom kapcsolata állt. Igen széles spektrumban sikerült megragadnia az előadóknak ezt a furcsának ható viszonyt. Horváth Márta egyetemi adjunktus – in medias res – Mi a regény? Biológiai evolúcióelmélet és irodalomtudomány címszóval tartotta meg ismertetőjét. Biológiai evolúcióelmélet, evolúciós-kognitív pszichológia és irodalomtudomány kapcsolatát értelmezve ismertette a lassacskán két évtizedes hagyományokra visszatekintő tudományos kommunikáció felvetéseit. Ám új válaszadási opciókat értelmezve friss köntösbe bújtatta az irodalom ismeretelméleti szerepének és adaptív funkciójának felértékelődését. Remekül érvelve, a történetmondás szelekciós jellegét előremutató előadással illesztette a darwini evolúcióelméleti keretbe, mintegy kísérletet téve a kulturális antropológia és biológiai kultúratudományok közötti szembenállás bontására.



Ezután Juhász Tamás doktorandusz kalauzolásában kerülhettünk közelebb film és biológia kapcsolatához. Központi felvetésében „az Idegen, mint biológiai létező” tétel segítségével invitálta érdekes merengésre a jelenlévőket.

Ezt követően ismételten fejlődéselméleti téma került terítékre. Az evolúciós elképzelések elméleti egységbe szerveződését megelőző időkbe repített vissza Turcsányi Réka ELTE anglisztika szakos hallgatójának ismertetője. Charles Darwin nagyapja, Erasmus Darwin tudomány és művészet szerves kapcsolatát feltételezte, így nem csoda, ha fizikai, kémiai és biológiai, mi több, botanikai rendszertani értekezéseit igencsak nagy terjedelmű költeményekben foglalta össze. Méltán nevezhető munkássága természettudomány és irodalom ékes összefonódásának. A későbbiekben még Németh Zoltán költő és egyetemi docens az evolúcióelméleti elképzeléseket alkalmazó előadásokat zárva szépirodalom és genetika poétikai lehetőségeiről osztott meg gondolatokat.

A szekció további előadásai különböző esztétikai felvetések nyomán terelték érdekfeszítő elképzelések világába a hallgatóságot, többek között Német Csilla doktorandusz értekezése a testképekről a posztmodern kultúrákban, valamint Lázár Bence András egyetemi rezidens előadása a szinesztézia pszichés jelenségeiről.

A szünetet követően Hálózatok és experimentalizmus elnevezéssel illetett délutáni blokk vette kezdetét. Nyitányként Daróczy Bálint és Pál Dániel Levente doktoranduszok gondolatait hallhatták az érdeklődök. Absztrakt gráf alapú modellek segítségével vizsgáltak szövegi entitások eredeti kontextusának és befogadói értelmezéseinek eltéréseit, illetve ezek közötti pályáit.

Szirmai Anna és Martore Vanessa doktoranduszok előadásai során a technikai fejlődésből eredő új kifejezési lehetőségek kerültek a középpontba. Rendkívül érdekesnek hatott a digitális irodalom és képzőművészet jelenségeinek kibővülő értelmezési kereteinek, valamint a megváltozott szerepeknek az elemzése. Az interaktivitás és a befogadók aktív résztvevőkké előrelépése számos érdekességet tartogat a közeli jövőben.

Ezt a gondolatiságot vitte tovább Magolcsay Nagy Gábor költő, valamint a közvetlenül utána felszólaló Hérincs Dániel zeneszerző. Egy újfajta költészeti formára, a logo-mandala szerepére mint kifejezésformára hívták fel a figyelmet. A nem diktált jelentésekre, a szabad, alkotó jellegű befogadásra összpontosító lehetőségek perspektívaváltó hatását értékelték. Az esemény utolsó felszólalója pedig Csehy Zoltán volt, aki Epikus gravitáció Avantgárd zenei eljárások mint mintázatok Cselényi László eposzában címmel vitte tovább a zeneművészeti tematikájú kérdésfelvetéseket. Szöveg és zene párbeszédének megközelítései révén megélt alkotói és befogadói szabadságról beszélt.

A hagyományos értelemben vett előadások és értekezések zárultával vette kezdetét egy rendhagyó vizuális költészeti bemutató, valamint a Rimetria összművészeti formáció költészetnapi bemutatója. Utóbbi igencsak kellemesnek hatott az egész napos, mi több, kétnapos intellektuális kalandozás végéhez közeledvén. Gyöngy Dániel, Debity Boglárka és Turchányi Zsófi táncosok improvizatív játéka Szőr Zoltán zenei és vizuális aláfestésével, valamint Áfra János verseinek összhatásával kiegészülve egy önfeledt, megindító, ám mégis pihentető élményt nyújtott.

A KULTOK IV. általános megelégedettséget generálva beváltotta a szervezők várakozásait, hiszen igen magas színvonalú szakmai konferencia keretében sikerült beteljesíteni kultúrmisszióját. Méltóan megünnepelve ezzel a költészet napját, és sikerrel fordítva a szélesebb figyelmet az irodalom irányába, sőt a XIII. Debreceni Költészeti Fesztivál egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó rendezvényévé lépett elő.

A program megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap mellett a Debreceni Költészeti Fesztivál, a Hatvani István Szakkolégium és a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete támogatta.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben