„Az ág ereit átfolyják, kitöltik. / Visszanézek: az előbb még itt volt / Az a ziháló, prémes kis állat, // Nyilván azóta a fák között lohol, / Azt nyüszögve, hogy szabad és boldog, / És nem érdekli, kit bánt meg ezzel.” Nagy Márta Júlia verse.
Tovább