A magyarországi kortárs képzőművészet vásárlásának szerteágazó témáján belül külön fejezetet érdemelnek a karácsonyi vásárok, amelyek a megszokottól némiképp eltérő normák szerint alakulnak. Egyúttal remek lehetőséget nyújtanak, hogy szabálytalanságaikra való rámutatással a piac normál működésére reflektáljunk.

„A rendezés jó értelemben véve is uralom, a látványtervezés viszont egyértelműen szolgálat” – mondja Pater Sparrow, aki 1 című filmjével rendezőként több díjat is bezsebelt a 40. Magyar Filmszemlén, látványtervezőként pedig olyan produkciókban működött közre, mint a The Duke of Burgundy, a Kút vagy a Budapest Noir. Filmes szakmákat bemutató sorozatunkban megkérdeztük tőle, hogyan dolgozik, miként gondolkodik a filmről.

A kísérletező művészet új ösvényeket nyit az önkifejezésnek. Idővel ezek az invenciók beépülnek a művészet eszköztárába, hagyománnyá válnak, műfajjá mélyülnek, és kialakulnak elemzési metódusaik is. Ez történt a vizuális költészettel, az interaktív szépirodalommal és a hipertext irodalommal is. Tamkó Sirató Károly, Magolcsay Nagy Gábor és Kele Fodor Ákos költők munkáin keresztül eljutunk a hipertextelméletig, és próbára tesszük, miként teszi felfejthetővé ez az elemzési mód az experimentális műveket – a kortárstól egészen a régmúltig.

Nagy öröm az alkotóknak, amikor olyan előadás születik, amelyet hosszú évekig műsoron tartanak. Leginkább a rendezés és az előadás minősége határozza meg, miből válik sikerdarab, az eredeti színpadi mű sokkal kevésbé játszik fontos szerepet ebben. Ezt igazolja, hogy az egyik társulat által legendássá váló darabot egy másik színház másik rendezésében nem méltatja ugyanakkora elismeréssel a közönség.

Gróf Ferenc, akit a nemrég feloszlott Société Réaliste nevű művészpáros tagjaként ismerhetünk, már régóta szenvedélyesen vonzódik a betűk világához. Szerinte szólóban alkotni nem magányos műfaj, és nem lát nagy különbséget jelenlegi otthona, Párizs és Magyarország művészeti élete között. Legutóbbi budapesti kiállításairól, ideológiákról és terveiről beszélgettünk.

Harót Balázs a hazai popszakma „jolly jokeréből”, a bármikor magas színvonalon bevethető táncos-vokalista-előadóból a szcéna egyik legsokoldalúbb egyéniségévé vált. Glamorous Company nevű zenekarával a cover műfaj képviselője, a jazz-pop felhajtott galléros, de intim eleganciáját képviseli.

Közgazdászként végzett, majd orvosiműszer-kereskedelemmel foglalkozott, a rendszerváltás után saját céget alapított. 2006-ban indította el önálló útján az Orlai Produkciós Irodát. A kezdetekről, színházi gondolkodásáról, alkotóközösségről beszélgettünk Orlai Tiborral.

Izsó Zita ugyan budapesti születésű, de Budaörsön nőtt fel. Mi több, ez a lakás az első, ahol a fővárosban él. Hét éve költözött ide férjéhez, Ayhan Gökhanhoz, aki viszont épp ezek közé a falak közé született.

Az ezredforduló után készült legjobb magyar filmeket bemutató sorozatunk befejező részében a toplistás formabontó alkotásokat gyűjtöttük össze.

A pályakezdő rendezők nagy hányada úgy gondolja, hogy tud forgatókönyvet írni, de ez csak ritkán van így – állítja Pataki Ágnes, aki két éven át volt a Nemzeti Filmalap Inkubátor programjának résztvevője. A filmproducerrel beszélgetve a programban szerzett tapasztalatai mellett szóba került a magyar filmszakma atomizáltsága és a fiatal alkotógeneráció konformizmusa is.