Hetvenegy­néhány eszten­dősen filmet forgatni egy mai tizen­négy éves kis­kamasz lelki­vilá­gáról, valljuk be, bátor vállal­kozás. Vajon az olasz mes­ternek, Bernardo Bertoluccinak sikerült a (tini)pszi­cho­lógiai mély­fúrás? Schalk Endre Kornél premier előtti kriti­kája egy finom, szeret­hető szerzői filmről.

„Szeretnék szerelmes szenni – mondta Colin. – Sze­retnél szerel­mes szenni. Ő item sze­retne szerel­mes szenni. Mi, ti, szeret­nénk, szeret­nétek szintén szerel­mesek szenni…” – szerel­met fúj a fahé­jas szél Boris Vian regé­nyében, Michel Gondry pedig valóban szür­reális képe­ket álmo­dott hozzá új film­jében.

Szergej Loznyica Ködben című műve a feszti­válo­zásra szánt filmek minta­példája. Minden megvan benne, amit a feszti­válok válo­gatói elvár­nak egy kelet-­euró­pai alko­tástól, azon­ban az egyszeri – legyen akár művész­film-­rajongó – néző­ben a leg­való­szí­nűbb kérdés a film meg­tekin­tése után a „Miért nem jöttem ki a felénél?” lesz.

Gatsby vagy nem Gatsby? A mindig meg­osztó Baz Luhrmann ezúttal is nehéz hely­zetbe hozta a kritiku­sokat. Vajon ízlés­ficamban szen­vedő pszeudo-­művésszel, vagy a kultúra sajátos nyelvét beszélő alko­tóval állunk szemben? Mennyire nagy ez a Gatsby? A Kortárs Online-tól Szövényi-­Lux Balázs vállal­kozott az árnyal­tabb érté­kelésre.

A Lore horrorisz­tikus és költői road movie, mely során egy magára maradt tiné­dzser­lány nemcsak a szexua­litására, de a nem­zeti­szocia­lista örökség borzal­maira is ráébred. Szere­lem és túl­élés a poszt­náci Német­országban.

Íme még egy adap­táció Arthur Schnitzler keserű Körtáncából: a botrá­nyok övezte, szexu­alitás­sal telített, modo­ros „komédia” mindig jó alap­anyag­gal szolgál­hat a fel­dolgo­zások számára. Újab­ban Fernando Meirelles (Isten városa, Az elszánt diplo­mata, Vakság) aktua­lizálta a színda­rabot Peter Morgan (A királynő, Frost/Nixon, A másik Boleyn lány) segít­ségé­vel. A fordí­tásra sem szoruló 360 a magyar mozikba is meg­érkezett.

Látványorgiát és kiszámít­ható cselek­ményt ígértek a Feledés elő­zetes videói. A bennem élő sci-fi-őrült kis­kölök éppen ezért nagy öröm­mel fogadta, hogy Joseph Kosinski filmje nem­csak jól néz ki, de két tőmon­dat helyett leg­alább ötre van szük­ség a film csava­ros törté­netének teljes ismerte­téséhez – jelen kritika termé­szetesen a spoile­rezést igyek­szik teljesen elhagyni.

Paul Thomas Anderson nem a meg­alku­vó típusú ren­de­zők egyike, ezt leg­utóbbi filmje, a The Master is remekül alá­tá­masztja. Az erő­sen meg­osztó alko­tásról sok min­dent el lehet mon­dani, de azt, hogy figyel­men kívül hagy­ható volna, azt nem! Ballabás Sándor Dániel kriti­kája ad nekünk érté­kelő, értel­mező tám­pontokat.

Eurázsiai művész­filmek mellett egy ame­rikai víg­játék – a Titanic már csak ilyen, min­denki meg­találja, amire vágyik, így futhat­tunk össze a Hölgyek a pácban című komé­diával is. Egy vidám recen­zióval zárjuk a filmes „hajó­kázást”, eme jó­kedvre pedig még a fesz­tivál tíz­ezret megha­ladó láto­gatói száma is okot ad. Immár az is hiva­talos, hogy a 21. Titanic jö­vőre április 4. és 12. között lesz.

Filmek és sörfőzés – két dolog, ami­hez a csehek­nek külö­nösen jó érzéke van. A Titanic Film­fesz­tivál szer­vezői is fel­figyel­tek erre, és – bár ingyen sört nem oszto­gatnak a láto­gatók­nak – külön szek­ciót szen­teltek északi szom­széd­jaink alkotá­sainak. Itt szere­pelt a Fiatal még az éjszaka is, ami egy szil­vesz­teri hepaj moso­lyogta­tóan botrá­nyos esemé­nyein keresz­tül hívja fel a figyel­met arra, hogy mek­kora fele­lősség példa­képnek lenni.