Az elmúlt év legprovoka­tívabb és leg­szebb szerel­mes filmje érke­zett meg a hazai mo­zikba. Spike Jonze eddigi leg­jobb alko­tása egy gép és egy férfi kapcso­latát meséli el, erős képek­kel és őszinte pilla­na­tokkal.

A Vad angyal, alias Natalia Oreiro dis­kurál a Halál Angya­lával, alias Josef Mengelével. Háttér­ben a festői argen­tin táj, a hang­sávon Nick Cave és Warren Ellis két­ségbe­esett apo­kalip­szis-rockja dübö­rög. Ennél keve­sebből is csinál­tak már néz­hető filmet.

Tíz Oscar-díj jelölés – mit is jelent ez? Valóban olyan kirobbanó alkotás David O. Russell, a Napos oldal rendezőjének új filmje? Felér Scorsese klasszikusaihoz?

A futurológiai kongresszus minden kocká­ján érződik az alko­tók nagyra törő ambíciója: van itt gyö­nyörű ani­máció, holly­woodi sztá­rokkal föl­vett, élő­szerep­lős jelenet­sor, disz­topikus sci-fi, társa­dalom­kritika, szemé­lyes melodráma. Ari Folman azon­ban túl sok mindent zsúfolt bele a Sta­nislaw Lem hasonló című novel­láját lazán adap­táló alko­tásába.

A nimfomániás nem pornó, inkább kórtörténet. A mélyen emberi, helyenként pedig kifejezetten groteszk film befejezésére még egy keveset várni kell, és a rendező állítólag meg sem nézte a két részre vágott, húzott verziót, de az már most sem kérdéses, hogy ez a rendkívül rétegzett és precízen megkomponált alkotás megérinti a nézőt.

Ilyet még nem láttál! A nem túl távoli jövő­ben isme­retlen bak­térium szaba­dul el egy marsi kutató­bázison! Várjunk csak… Ha jobban meg­nézzük, Ruairi Robin­son filmjé­ben a zombi­horro­rok és a Mars-filmek vala­mennyi kliséje egye­sül. Hát, ilyet már mind­annyian láttunk.

A Magyar Nemzeti Digitális Archí­vum és Film­inté­zet (MaNDA) érték­men­tésre és érték­terem­tésre vállal­kozott, amikor el­kezdte digitá­lisan fel­újítani és DVD-n meg­jelen­tetni a magyar film­törté­net klasszi­kusait. Erről a soro­zatról beszél­gettünk a MaNDA főigaz­gató-he­lyet­te­sével, Fejes Katalin­nal.

Képes-e a merész Steve McQueen ere­deti maradni rab­szolga­ság-film­jében, vagy Holly­wood naple­mentés megol­dásait választja? Kriti­kusunk, Szövényi-Lux Balázs szerint a válasz össze­tett, a film viszont egy­értel­műen jó.

A Dom Hemingway mesteri módon elron­tott tákol­mány. Nem az év leg­rosszabb, de a leg­értel­metle­nebb filmje: otromba szö­vegek, isme­rős bűnö­zők, drogok, meden­cék, sehova sem tartó törté­net. Ezt még a halo­vány morális tar­talom és a nagy­szerű Jude Law sem menti.

A Kelet-Európa fölé feszülő szürke hori­zont alatt könnyű a skan­dináv álla­mok jóléti kapita­lizmusáról álmokat ker­getni, ám a filme­sek gondos­kodnak róla, hogy lehúzzák a földre ezeket az ábránd­képeket. Az Enni, inni, meg­halni nyers, kere­setlen képso­rokban ecseteli a munka­nélküli­ség kínjait és a mun­kával elmúla­tott élet bana­litásá­nak tragé­diáját.