• „Még Korda Gyurit is lenyomta”

    Azok a régi csibészek: Frenreisz Károly

    2016.02.24 — Szerző: Soós Tamás

    Miről beszélgettek Jimi Hendrix­szel a halála előtt? Hogyan gán­csolta el Erdős Péter Cser­háti Zsuzsa kar­rier­jét? Hogyan bírták a napi négy kon­certet, ami­kor még nem volt Redbull? Az Azok a régi csibé­szek ven­dége Fren­reisz Károly volt.

  • Többek közt Bródy János, Schuszter Lóránt és Kóbor János után Frenreisz Károly volt a Cseh Tamás Program poptörténeti talkshowjának vendége. Frenreiszről nemcsak azt érdemes tudni, hogy nagyapja Gundel Károly vendéglős volt, testvére Bujtor István, féltestvére pedig Latinovits Zoltán, hanem azt is, hogy ’65-től ’71-ig játszott a Metróban, és alapítótagja volt az LGT-nek is. Nevét azonban elsősorban a Skorpióhoz, a ’73-ban grundolt zenekarához kötik, melynek három felállása során a hard rocktól a new wave-ig több stílusban is megfordultak.



    Azért sem ártott némi háttértudás a beszélgetéshez, mert az a bennfentesekhez, a rajongókhoz szólt, akiknek nem újdonság, hogy három korszaka volt a Skorpiónak: először a Frenreisz–Szűcs Antal Gábor–Papp Gyula–Fekete Gábor négyes nyomott lendületes hard rockot a korai lemezeken, ’79-től ’83-ig Tátrai Tiborral és Papp Tamással trióban zenélt Frenreisz, és amikor az Új Skorpió kifulladt, ’85-től ’93-ig még egy felállást megért a zenekar.

    A bő egyórás nosztalgiázás során újból szóba került, hogy a nagyapához köthető Gundel étteremben lépett fel először Frenreisz. Akkor még alkalmi formációkban zenéltek, egy-egy estére jöttek össze a zenészek, akik betéve tudták a repertoárt, és ha szaxofonos kellett, Frenreiszt hívták. A basszusgitáros-szaxofonos frontember azt is elmesélte, hogyan fedezte fel Barta Tamást, akivel az LGT-ben zenélt együtt. „Délután hallgattam a kocsiban a Petőfi Rádiót, hangszeres hegedűkísérettel ment egy dal, és a gitárszóló fantasztikus volt benne”, mesélte. Azt hitte, angol vagy talán amerikai bandát hallott, és leesett az álla, amikor bemondták, hogy a Hungáriától játszottak dalokat. Bár nem nevesítette, Frenreisz vélhetően a második Hungárián, a Tűzveszélyesen szereplő Vöröshangyabolyra figyelt fel, amit Barta jegyzett, és ennek hatására hívta az LGT-be.

    Ezt leszámítva a korai kalandok, a Metro és az LGT nem jött szóba, a kérdések a Skorpió körül forogtak. Elsősorban a lengyelországi bulik körül. Frenreiszt mindig is dicsérték zenekarvezetői, menedzseri kvalitásaiért, ami rengeteg turnéhoz, koncerthez juttatta a zenekart. Az 1974-ben alakult Skorpió ’75-ben már Kanadában és Amerikában koncertezett, és volt olyan év, amikor csak a lengyeleknél százhatvankilenc koncertet adtak. Ezt úgy tudták abszolválni, hogy egy nap alatt akár három-négy koncert is lement, mint amikor a lengyel katonáknak játszottak, és 4-kor, 6-kor, 8-kor, 10-kor is volt buli. „Hogy bírták a napi négy koncertet, pláne akkor, amikor még nem volt Redbull?”, tette fel a kérdést Poós Zoltán Frenreisznek. „Vodkával.”


    „Magyarországot operettországnak tartom, de a hetvenes években a progrock még Korda Gyurit is lenyomta”, fejtegette az akkori népszerűség okait a zenész. A lengyel–magyar barátság is különösen jól működött, és mivel a lengyeleknél elsősorban a jazz volt fejlett, nem a rockzene (bár a nálunk február 22-én koncertezett SBB Európaszerte híres lett az Emerson, Lake & Palmer által inspirált progresszív rockjával), jól fogadták a magyar rockbandákat. A turnékon általában lengyel jazz-zenekarok nyitottak, a fő attrakció pedig a Skorpió volt.

    Ha már külföldi megjelenés, a Skorpió angol nyelvű svédországi lemezéről (The Run, 1978) is nyilatkozott a zenekar vezetője. „Baráti kapcsolat kérdése volt. Papp Gyuszinak volt egy félig magyar, félig svéd barátja, aki egy lemeztársaságnál dolgozott, és megmutatott a főnökének egy Skorpió-lemezt. Tetszett neki, és meghívott minket Svédországba”, mesélte. A popcézárnak is nevezett és az egész magyar könnyűzenét felügyelő Erdős Péternek állítólag nem volt ellenvetése a svéd megjelenés kapcsán. Egyrészt Erdős valamiért kedvelte Frenreiszt (Frenreisz elmondása szerint ez nem volt kölcsönös), másrészt „voltak olyan disznó húzásai”, hogy amikor megkapta a többi szocialista ország lemezigényeit, csak ötven százalékban adta meg, amit kértek, a többi helyett Neotont küldött nekik. Ezek után pedig nem akart beleszólni, kiadja-e a Skorpió a lemezt külföldön.



    „Botrány az, amit Lóriékkal csináltak”, jegyezte meg Frenreisz, amikor szóba került, hogy a Skorpió feloszlása után rajta kívül a többi tag megalapította Németh Alajos basszusgitárossal a Dinamitot, ahova Vikidál Gyulát kézi vezérléssel rakták át a P. Mobilból. „Ez Lóri ellen szólt, és Erdős ezt megcsinálta Cserhátival is”, tette hozzá. Cserhátinak ugyanis azt tanácsolta, menjen a Neotonba vokálozni, és amikor az énekesnő ezt visszautasította, Erdős évekig nem engedte őt szólistaként lemezt készíteni.

    A hanglemezgyár a Skorpióval sem kockáztatott, nagylemezük csak akkor lehetett, amikor már teltházak előtt turnéztak, de akkor sem kaptak túl sok stúdióidőt, az Ünnepnapot (1976) például harminchárom óra, azaz alig több mint négy nap alatt kellett felvenniük. A rohanás (1974) után, amelyet az egyik első magyar hard rock lemeznek tartanak, igyekeztek szélesíteni a stílusukat, és Frenreisz kifejezetten örül annak, hogy a trióban készített új hullámos lemezeik a mai fiatal zenekarokra is hatással vannak. Az Új Skorpióval a szakadt rockerimidzsnek is fricskát akartak adni, amikor a borítóra öltönyben, luxusétteremben fotózkodtak, de a következő lemez (Zene tíz húrra és egy dobosra, 1981) hátsó borítóján Karesz már focizott, Papp Tamás fát vágott, Tátrai pedig egy harcsát tartott. „Az már közelebb állt az igazi énünkhöz.”



    Közel lehettek akkor is, amikor 1970-ben találkoztak Jimi Hendrixszel és dobosával, Mitch Mitchell-lel egy stockholmi fesztiválon. Egy söröző teraszán futottak bele a gitárosba, és hívták Magyarországra játszani. Hendrix azt válaszolta, szívesen jönne – de mit is mondott volna, a zenészek szívesen játszanak bárhol, ahol megfizetik őket, a turnék leszervezése nem rajtuk múlik. Frenreisz szerint azonban nem volt légből kapott az ötlet, hiszen akkoriban már hozott külföldi zenekarokat Magyarországra az Országos Rendező Iroda (ORI): 1965-ben Louis Armstrong nyitotta a sort, majd jött a Spencer Davis Group 1967-ben és a Traffic 1968-ban. A koncertből végül nem lett semmi: Hendrix tizenkét nappal később, szeptember 18-án meghalt, és pár évvel később a rockzene első hőskorszaka is véget ért.


  • További cikkek