Szeretet-szútra

„Ihletettség – Érzékenység – Lelkesedés” – a három kulcsszó John Coltrane Zsoltár című írásában, amelyet a Love Supreme című mini dzsesszmise szavak nélkül szólaltat meg. A Juhász Gábor Trió tagjainak ihletettsége, érzékenysége és lelkesedése hatja át új lemezüket, amely nem csupán a zeneszerző szelleme előtt tiszteleg; újra is mondja a szótlan imát.

Elismerés

Elismerésre méltó a Juhász Gábor Trió merész és egyben alázatos zenei kísérlete, ami a mára már klasszikussá vált 1964-es John Coltrane-lemez (Love Supreme) anyagát formálta saját képére, egyfajta benső hasonlóságot őrizve meg az eredeti műből. Az ötletgazda Juhász Gábor különleges hangszerösszetételt választott (a gitár mellett Lukács Miklós cimbalomjátékát, illetve Szalai Péter ütőhangszereit hallhatjuk az élő felvételen), ezzel pedig szakított a sztenderd dzsesszfelállással, ugyanakkor utat nyitott egy szellősebb hangzás felé is. Szakrális, szútraszerű (a szútra az indiai kultúra írásos vagy szájhagyomány útján terjedő szövegeinek alapegysége) darabként szokás emlegetni ezt a dalciklusnak is nevezhető, meg-megszakított meditatív zenefolyamot, melynek első része (Acknowledgement) a finom felvezetés után repetitív ritmikával indítja el az egyszerre visszafogott és egzaltált futamokat, melyeknek érdekes módon nincs szokásos főszólamuk, s bár a gitárszólókra helyeződik a legtöbbször a hangsúly, a három hangszeres végig egyenrangú marad.

Döntés

Mindenképpen jó döntés volt újragondolni Coltrane instrumentális intencióit, még akkor is, ha a fúvósok elhagyása egy leheletnyivel személytelenebbé tette a tételek auráját, hiszen a légzéssel megszólaltatott szaxofon hangjai adják meg igazán a dzsessz lüktető lelkiségének kifejezőerejét. A második szám (Resolution) dinamikájához viszont kifejezetten illik a zongorát helyettesítő cimbalom érces kísérete, ami kellőképpen árnyalja a gitár semlegesebb, effektek nélküli hangszínét.



[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=MgP-26oiZzs[/youtube]

Követés

A következő kompozícióban (Pursuance) Szalai Péter indiai énekbeszéde szólal meg, melyet kalimbakíséret egészít ki, immár (formailag legalábbis) teljesen eltávolodva a Coltrane általi koncepciótól, mégis hiteles módon közvetítve valamit a – keleti zenekultúrát tanulmányozó – szerző alkotói attitűdjéből, ami a nyugati hagyományon túl egy másféle muzikális tradíciót is beépített a Love Supreme szekvenciáiba. A Juhász Gábor Trió hozzá tudott tenni ehhez a szintézishez, nevezetesen azzal a magyar mentalitással, ami nem hivalkodóan, hanem öntudatlan magától értetődőséggel nyilvánul meg a zenészek habitusában (főképpen Lukács Miklós temperamentumos virtuozitására, illetve feszességében is elengedett hangszerkezelésére gondolok).

Zsoltár

Juhász Gábor borítón olvasható előszavában imádságnak nevezi a Love Supreme-t; ennek szellemében a szövegkönyv (Varga Mátyás és Liszkay Szilvia fordításában) közli Coltrane saját zsoltár-szavait is: „Isten lélegez mindannyiunkban… / oly lágyan, alig érezzük – / mégis, a mindenünk ez.” (Psalm) Ez a lemez is egy sóhajnyi kérés, lélegzetnyi fohász lehet a hallgató számára, aki az alapmű után levezetésként még három Juhász-szerzeményt, valamint egy Debussy-átiratot is meghallgathat. De talán önkéntelenül is visszatér majd Coltrane szótlan könyörgéséhez, melynek visszhangjai a trió előadásában mindenféle kegyeletteljes szellemidézés-effekt nélkül keltenek olyan érzetet, mintha ebben a pillanatban születne meg, bomlana ki valami a közös, belső hangból. A szeretet szútrájából.

Juhász Gábor Trió: Making a Change – Coltrane's Love Supreme, Fonó Budai Zeneház, 2014.