Bécsi ikonok, avagy: milyen Wien?

Három korszak ikonikus, Bécshez kötődő zeneszerzője előtt tisztelgett a Pannon Filharmonikusok budapesti koncertsorozatának nyitóhangversenyén. A klasszika, a romantika és az avantgárd korstílusának megidézése meglehetősen eklektikus estét eredményezett. Feltehetően az előadott művek időtartama határozta meg az előadási sorrendet, emiatt indult a műsor Schoenberg II. kamaraszimfóniájával.

A második bécsi iskola vezéregyéniségének zeneművei ritka vendégnek számítanak a magyar koncerttermekben, ezért is várhatták nagy érdeklődéssel a PFZ Bécsi ikonok estjét a ritkaságokra kiéhezett ínyenc zenerajongók. Sajnos azonban a II. kamaraszimfónia feszültséggel teli, komor légköre mintha kevésbé ragadta volna meg a zenekar és a karmester fantáziáját. Bogányi Tibor ugyan a kotta kiváló ismerőjeként végig nagy precizitással vezette a zenészeket, akiknek játéka nem nélkülözte a magas szintű professzionizmust, ám minden igyekezetük ellenére nem adtak választ arra a kérdésre, hogy miért érdemes Arnold Schoenberget játszani és hallgatni. Márpedig ha egy ilyen ritkaságot adnak elő, fontos lenne meggyőzni a közönséget a mű kvalitásairól.

A modernizmus hangjai után visszarepültek néhány száz évet az időben: a bécsi klasszika időszakát idézték meg Mozart egy ritkábban hallható zenekari művével, az Esz-dúr sinfonia concertante hegedűre, brácsára és zenekarra című darabbal. Benjamin Schmid és Alexander Zemtsov szépen összehangolt játéka sikeresen töltötte meg vitalitással a szólóhangszerek párbeszédét, miközben a zenekar letisztult hangzásvilágával hívta fel magára a figyelmet. A Pannon Filharmonikusok ideális partnere volt a két szólistának, akik tudásuk és tehetségük legjavát megcsillogtatva keltették életre a derűs mozarti muzsika könnyed eleganciáját.

A koncert második felében Schubert IX. „Nagy” C-dúr szimfóniájának dallamai csendültek fel. Bogányi Tibort valószínűleg ez a darab ragadta meg leginkább, hiszen a romantikának utat nyitó komponista utolsó szimfóniája pompázott leginkább a színekben és árnyalatokban. A scherzo középső része különösen szép líraisággal szólt, miközben a gyors tételek dinamizmusából sem hiányzott a magas fokú muzikalitás. A muzsikusok már az első tétel bevezető kürtszólójával elkápráztatták a hallgatóságot, de a további fúvósszólók is remekül sikerültek, miközben a vonósok nagy virtuozitással keltették életre a ritmikailag nehezebb részleteket is.

Ha előzetes várakozásainkat nem is váltotta be, kétségtelenül színvonalasra sikerült a Bécsi ikonok hangverseny. A Pannon Filharmonikusok Titanium-évadának soron következő budapesti hangversenye, a Tündérkert és katedrális fantázianévre hallgató, Mendelssohn-Bartholdy és Bruckner remekműveit felvonultató koncert szintén érdekes és színvonalas szórakozást ígér 2018. november 30-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.