×

„Szélsőséges reakciókat várok”
Interjú Kasvinszki Attilával
Várkonyi Zsolt
2018 // 10. 05

Szeptember 27-én mutatták be a magyar mozikban Kasvinszki Attila Paraziták a Paradicsomban című filmjét, Marius von Mayenburg Paraziták című drámájának adaptációját. A rendezővel a film díszbemutatója után beszélgetve szóba került: mennyiben más mozifilmet rendezni, mint színdarabot, kik azok a paraziták, és miért kéne a rendezőknek színészetet is tanulniuk.

Mi fogott meg annyira Mayenburg drámájában, hogy először színpadra állítottad, majd filmet is forgattál belőle?

Az emberközpontúsága és a szituációk szélsőségessége. Magas energiafokon indul már az eleje is, kicsap a végén, és az ember van a középpontjában.

A darabod csak nyolc előadást ért meg, pedig azt mondtad, az egyik legjobb rendezésed.

Mivel nem volt pénzünk jogdíjra, csak zárt körű előadásokat tudtunk tartani. Ez persze nem olyan lényeges, hiszen aki látta a darabot, annak jelenthet valamit. Fél évig próbáltuk, ami egy színdarabnál nagyon soknak számít. Addig cizelláltuk a történetet, hogy a végén úgy döntöttem, filmet szeretnék forgatni belőle.

Nehéz volt elengedni az előadást?

Nehéz volt, mert nem tudtam kijátszani, de ez elsősorban a pénzhiány miatt volt.

Játszottál már színházban és filmben is. Másképp viszonyulsz a színészekhez, amikor rendezel?

Egyértelműen. Szerintem a rendezőknek színészetet is kéne tanulniuk, hiszen velük dolgoznak. A pszichológusnak sem kell kényszerbetegnek lennie, de ha mégis az, és kigyógyul belőle, akkor többet tud meg róla, jobban tud segíteni. Aki a színészet felől érkezve áll rendezőnek, sokkal jobban érzi, mi zavarja, mi segíti a színészt az alkotói folyamat során. Színészként több rendezővel is az volt a problémám, hogy nem értett minket. Hiába adja az instrukciókat, hogy mit csináljunk a színpadon, a színész nem gép, hanem ember.

A Paraziták a paradicsomban az első mozifilmed. Mennyiben más filmet rendezni, mint színházi előadást?

Erre mindenki azt mondaná, hogy teljesen más, szerintem viszont nem. Ha az alkotó tisztában van azzal, hogy mit akar közölni, akkor az a gondolat, érzés, hangulat áradni fog a színpadon is és a vásznon is. A film mindent elbír, ha az úgy van tálalva.

A Paraziták a Paradicsomban castingja több mint egy évig tartott. Pontosan milyen kritériumok alapján kerestétek a színészeket?

Nálam azért ilyen hosszú a casting, mert a színészeket emberként is meg szeretném ismerni. Megesik, hogy hamar megvan a karakter, aki tökéletesen illik a szerepre. Előfordul, hogy a színész a szöges ellentéte annak, amire gondoltam, de olyan irányt ad, ami engem felfrissít és továbblök, és akkor őt választom. Engem nem érdekel, hogy az illető zseniális színész vagy nem. Az a fontos, hogy úgy tudjon velem együtt dolgozni, hogy ő jó legyen.

Intenzív és kaotikus” – így jellemezte a forgatást a filmben Bettit alakító Marozsán Erika egy interjúban. Mesélj egy kicsit a színészekkel való közös munkáról!

Olyan színészekkel kezdtem el forgatni, akiket vagy ismertem, vagy az átlagosnál hosszabb castingfolyamat alatt megismertem. Amikor kimentünk a helyszínre, már tudtuk, hol van az indítókulcs, sőt, már járt a motor. A forgatáson a legnagyobb élményem a forgatás maga, amikor pörög a kamera, dolgozunk a színészekkel, minden káoszával együtt ez a világ egyik legjobb vidámparkja számomra.

Beszéljünk a parazitizmusról! Egy interjúban azt mondtad, hogy azokat az embereket nevezed parazitának, akik nem tudják megoldani a saját problémáikat, ezért a másikat kezdik gyűlölni.

A parazitizmus az, hogy én másból szívom ki az energiát, mint például a filmben a Kovács Krisztián által megformált Ringó, aki a balesetben lebénul, és emiatt azt gondolja, mindent megengedhet magának. Minden, ami energiát szív el, az parazitizmus.

A parazitizmus mint attitűd megjelenik a magyar közbeszédben is, ott van például a folyamatos ellenségkép-keresés.

Borzasztó jelenség. Nyilván nem nagyok híve annak, hogy valaki gyilkolja a másikat. A Paraziták a Paradicsomban egy tükör a társadalomnak. Nem kell mindig romantikus filmet készíteni ahhoz, hogy jólelkű legyél, hanem bele kell állni az ilyen témákba is. Mindenki tud szemét és jó is lenni, és legalább egyszer mindenki el tud érzékenyülni az életben.

A filmed fekete komédia. Az elmúlt években több magyar alkotás is készült a műfajban, ott van például az Isteni műszak, a Liza, a rókatündér, a Lajkó – Cigány az űrben vagy Az éjszakám a nappalod. Sokak szerint a kesernyés humor eleve közel áll a magyar néplélekhez.

Nem tudom, milyen műfajú film a Paraziták a Paradicsomban, és nem is akartam ezen gondolkozni. Hívtuk abszurd drámának, fekete komédiának. Több fesztiválra el akarják vinni, nyilván kell rá aggatni valamilyen címkét. Sokak szerint a fekete komédia illik rá, de van, aki egyáltalán nem tud nevetni rajta, neki nyilván nem komikus. Ami a felvetést illeti, én is így élem az életem. Ha elmegyek a barátaimmal szórakozni, és jól érzem magam, lehet, hogy a vége szomorkodás lesz. Azt nem tudom, hogy ez tipikus magyar mentalitás-e. Pont azért forgattunk az olasz tengerparton is jeleneteket, hogy ne tipikus magyar alkotás legyen, hanem az emberekről szóljon.

Milyen fogadtatást vársz a nézőktől?

Hideget és meleget. Szélsőséges reakciókat várok.

Leadfotó: SaltCave Entertainment

Megosztás:

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs decemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben